Interjú Somogyi Gáborral, az Azilum magazin főszerkesztőjével

A Black Aether magazin mellett a hazai Lovecraft rajongók polcait egy másik, hasonlóan színvonalas kiadvány is gazdagíthatja már egy éve. Az Azilum magazin új szerzők bemutatása helyett elsősorban Lovecraft munkásságára koncentrál, az őt inspiráló, illetve az általa inspirált szerzők, a művel alapján készült filmek bemutatását, olyan művek lefordítását célozza, amelyek magyarul eddig még nem voltak elérhetőek. A magazin ötödik száma a napokban jelent meg, ennek apropóján készítettünk interjút Somogyi Gáborral, a magazin főszerkesztőjével.

Azilum 1. számCG.: A hplovecraft.hu portálnak több éves, komoly hagyománya van, az utóbbi évek során azonban nem csak az oldal alakult át, tavaly nyomtatásban elindítottad az Azilum magazint is. Milyen út vezetett idáig, milyen változások zajlottak le a háttérben?
S.G.: A Magyar H. P. Lovecraft Portált egy honlapkészítő pályázatra készítettem, innen fejlődött egy archívumként funkcionáló, információs adatbázissá. Napi aktualitásokkal nem foglalkozik, hírportálhoz hasonló tevékenységet nem folytat, inkább egy, a hplovecraft.com-hoz hasonló ismeretterjesztő és irodalmi jellegű weboldalnak nevezném. Egy online könyvtár. A cél a honlappal az volt, hogy magyar nyelven is hozzáférhetővé váljanak Lovecraft és a horror más, klasszikus mestereinek az írásai, illetve, hogy a magyar közönség számára is népszerűsítse a weird fiction és a horror műfaját. Manapság a honlap nem csupán Lovecraftra fókuszál, hanem irodalmi elődjeire és utódjaira is. Számos fordítás még a mai napig is kizárólag ezen a honlapon érhető el. Az adatbázis bővítése folyamatos, tavaly decemberre például Lovecraft minden fennmaradt költeménye megjelent, ezáltal egy rakás olyan műve is olvasható már online, amely eddig sehol sem volt elektronikus formában elérhető. Hamarosan minden irodalmi tanulmánya, filozófiai írása, jegyzete szintén elérhető lesz.

Én azonban hiszek a nyomtatott média erejében; úgy vélem, az e-book, az online magazin sosem fogja elsorvasztani a nyomtatott, papír alapú formát. Számomra egy könyv mindig is „patinásabb” marad, mint egy internetes oldal. Úgy gondoltam, sokkal nagyobb olvasási élményt nyújtana, ha magazin formájában jelentetnék meg magyarul még sehol máshol nem olvasható irodalmi alkotásokat, tanulmányokat és egyéb írásokat. 2015-ben el is készítettem egy demó anyagot, egy 40 oldalas, színes magazint, de tanulmányi, munkahelyi és más, újságírói elfoglaltságaim mellett nem maradt időm arra, hogy elő is lépjek a nyilvánosság elé ezzel az ötlettel. A fonalat 2016 elején vettem fel újra, amikor is elindult a The Black Aether és megalakult a H. P. Lovecraft Kerekasztal a közösségi oldalon. A Black Aether nyomtatott magazin kiadásának terve elgondolkodtatott azon, hogy esetleg elérkezett az ideje az Azilum kiadásának is.

CG.: Az Azilum már az ötödik számnál tart, az első két szám pedig, ha jól tudom, már teljesen kifogyott – számítottál ekkora sikerre?Azilum 2. szám
S.G.: Az első próbaszám 2016 februárjában jelent meg, és összesen 170 példányban kelt el. Sem Tomasics Józsefnek, a Black Aether kiadójának, sem nekem nem voltak illúzióim az olvasói és a vevői kör méretéről. A weird fiction, a sci-fi és társműfajai itthon roppant szűk kör irodalma. A rendszeresen olvasó emberek is már eleve kisebbségek a társadalmunkban, nem beszélve azokról, akik meg is engedhetik maguknak, hogy könyveket vásároljanak. Ma már nagy szó, ha egy könyv néhány ezer példányban megjelenik, még nagyobb, ha el is fogy. Így hát néhány száz olvasó szórakoztatása már igen nagy sikernek könyvelhető el. Az Azilum olvasótábora is Lovecraft, sci-fi és fantasy fanokból, szerepjátékosokból és a spekulatív irodalom kedvelőiből áll.

Az Azilum 2. száma viszont már csak 120 példányban kelt el. A csökkenő szám miatt a közvéleménykutatás során leszűrt információk alapján alakítottam át az Azilum tartalmát. Remélem, egyszer még ismét elérjük, sőt, meghaladjuk a kezdeti olvasói létszámot. Ennek első számú feltétele a minőség megtartása és fejlesztése.

CG.: A magazin vegyesen közöl kritikákat lovecrafti művekről, insider cikkeket, amelyek egy-egy témát, írót mutatnak be részletesebben, és műfordításokat, amelyek korábban nem voltak elérhetőek magyarul. Pontosan hogy áll össze egy szám tartalma?
S.G.: Három fő szempont érvényesül már a magazin indítása óta. Egyrészt, nem az internetet szerettem volna kinyomtatni, tehát olyan tartalommal kívántam megtölteni az Azilum oldalait, amelyek nem feltétlenül frissek és újak, hanem itthon eleddig nem voltak elérhetők. Túl szűk metszetet jelentene, ha csakis kizárólag Lovecraft lenne a téma. Ezért minden jöhet, amely lovecraftiánus, amely a weird fiction vagy a Cthulhu-mítosz témakörébe esik. A klasszikus rémtörténetektől kezdve Lovecraft még le nem fordított művein át egészen a kortárs írókig válogathatunk: van miből. Nem kell hangsúlyoznom, hogy ezen a téren a magyar könyvkiadás mekkora lemaradásban van.

A legelső szám egyszemélyes project volt, a szövegek nagy részét saját magam írtam és fordítottam. Szerencsére egyre több jelentkező akad, aki szívesen fordít, ír tanulmányokat vagy készít grafikát. Nélkülük jóval szegényesebb lenne az Azilum.

Azilum 3. számMásrészt a tartalom mellett a formának is jelentősége van. Mivel az egyetemi szakvégzettségembe beletartozik az újságírás, a szerkesztés és a tördelés, tulajdonképpen az Azilum kicsivel több, mint egy amatőr lap. Igyekszem kikerülni az amatőr rajongói lapokra sokszor jellemző esetlenségeket, szakmaiatlanságokat. Nagy hangsúlyt fektetek a külsőre, a design megformálására is, hiszen ezzel is nagyban lehet befolyásolni az olvasás hangulatát. Például csak a betűtípusok kiválasztása két napot vett igénybe. A szerzői jogok rendezése szerencsére gördülékeny volt, eddig mindenki szívesen engedélyezte, hogy szellemi termékét megjelentessük. Szemet gyönyörködtető magazint szeretnék végeredményben látni. Ehhez persze egymagam kevés vagyok, alkalmi és állandó illusztrátoraink nélkül nem lenne az Azilum olyan, amilyennek látni szeretném. Hogy a tartalom és a forma kettőse miatt kell-e olykor kompromisszumokat kötnöm? Nyilván igen, de ahogy egy szakmai mondás tartja: „A tartalom a király.”

Harmadrészt: az Azilum sosem volt gazdasági vállalkozás. Sőt, egyhamar kereskedelmi forgalomba se kerül, viszont az éves előfizetési opcióval nagyban könnyítjük a rendelést, és ezáltal az előfizetők a leghamarabb és automatikusan jutnak hozzá a megjelenő számokhoz. Mivel nyomtatott magazinról van szó, költségek merülnek fel az előállítása során. Szerencsére sikerült viszonylag olcsóra kihozni egy szám önköltségi árát, amely jelenleg 850 Forint. Ezért az összegért negyedévente egy tavaly 64 oldalas, idén már minimum 72 oldalas kiadványhoz jut az olvasó. Bizonyos oldalai színesek, a többi, ahol nagyrészt úgyis csak szöveg olvasható, fekete-fehér. Összegezve tehát: egy nívós, igényes és tartalmas magazin elkészítése és fenntartása a célom.

CG.: A magazinban a hazai közösség nem csak Lovecrafttal és írói körével találkozhat, hanem későbbi, a többség által kevésbé ismert írókkal is. Ki volt az eddigi legkevésbé ismert író és a jövőben milyen további írók várhatóak?
S.G.: Vannak olyan világklasszis szerzők, akik művei hazánkba nem jutottak és nem jutnak el. Egyszerűen hihetetlen, hogy Arthur Machen vagy Algernon Blackwood legjobb műveit egy kiadó sem volt képes még az elmúlt harminc évben sem magyarul megjelentetni. Óriási lemaradásban vagyunk tehát mind a gótikus irodalom (klasszikus rémtörténetek), mind a 20. századi és a kortárs weird irodalom magyar nyelvre való átültetésében. A klasszikus szerzők esetében még szerzői jogi díjak sem nehezítik a kiadást. Az Azilum egymaga természetesen nem képes ezen elmaradás bepótlására. Két-három kiadót leszámítva jelenleg nem látok mást, aki hajlana arra, hogy egy külföldi lovecraftiánus szerzőt vagy egy kortárs írót bevállaljon. És ismétlem, számos klasszikus mű ma már „public domain”-ben van, tehát jogdíjfizetés nélkül, szabadon megjelentethető. A kortárs írókkal szemben kicsit más a helyzet. Roppant büszke voltam, amikor a legelső magyar nyelvű Ligotti-novella végre megjelenhetett az Azilumban. Kifejezetten örülnek a szerzők, amikor értesülnek arról, hogy egy eldugott, közép-európai ország fanzine-ja is közli a műveiket. Ők is kezdték valahol, ismerik a dörgést. De annak meg én örülnék, ha egy kiadó bevállalna egy kötetnyi novella kiadását mondjuk Ligottitól. Rendkívül sok jótollú szerző van, akinek még a neve sem ismert a magyar olvasók előtt.

Elkezdtük fordítani és kiadni Machent (A három betolakodó, A nagy Pán isten), Blackwoodot (A szoba lakója, A füzek), hamarosan jön Dunsany is. Őket nagyon kedvelik az Azilum olvasói.Azilum 4. szám Folyamatosan jelentetjük meg Lovecraft tanulmányait, cikkeit, illetve társszerzőkkel vagy megrendelésre írt műveit (az ún. „kollaborációit”). Folytatjuk Robert E. Howard, Frank Belknap Long, Clark Ashton Smith mítosztörténeteinek a közlését. Feltűnnek majd egyrészt a klasszikusok: W. H. Hodgson, Henry James, A. Merritt, E. Nesbit, David H. Keller, Robert W. Chambers, F. Marion Crawford, Rudyard Kipling, J. S. Le Fanu, Henry Kuttner, Edward Lucas White, Jean Ray, Bram Stoker és sokan mások; másrészt a késő 20. századi és kortárs írók: Robert Bloch, Ramsey Campbell, Laird Barron, Joseph Pulver, Thomas Ligotti, Caitlín R. Kiernan, Robert M. Price, Robert A. Lowndes, W. H. Pugmire és T. E. D. Klein. Ha az olvasónak ezen nevek közül sok ismeretlenül cseng, az annak a jele, hogy itthon az elmúlt száz évben mennyire mostohán bántak a műfajjal. Mivel újságírás mellett filozófiából is diplomáztam, az Azilum számára meghatározó jelleggel bír a téma irodalmi és filozófiai feltáró megközelítése a rémtörténetekről, a kozmikus nihilizmusról, a lovecraftiánus szubkultúra pszichológiai és vallási aspektusairól szóló tanulmányok formájában. Ezek az akadémiai szövegek olykor-olykor próbára tehetik az olvasót, de meggyőződésem, hogy ha már beszélünk erről a témáról, akkor az általa megkívánt és megérdemelt színvonalon tegyük. S. T. Joshi, Michel Houellebecq vagy Eugene Thacker szövegei jelölik ki a támpontot.

Sajnos nem látom, hogy a közeljövőben bármi is pozitív irányba változna, már ami a horrorirodalom hazai reprezentációját illeti; mi a magunk módján és a tőlünk telhető maximális teljesítményt nyújtva a három havonta megjelenő Azilummal próbáljuk betömködni e nagy űrt. És ugye itt a partnermagazin is, a Black Aether, amelyben olykor nemzetközi színvonalú írásokat is lehet olvasni.

Azilum 5. számCG.: Tipikusan milyen akadályok állnak egy szám előtt összeállítása előtt? Mi jelentette a legnehezebb feladatot az Azilum eddigi futása során?
S.G.: Soha más gondom ne legyen szerkesztőként, mint tájékoztatni egy-egy fordítót, hogy nagyon sok az anyag, ezért a fordítása csak a következő számba fér bele. Az Azilum első számától kezdve folyamatosan szinte tobzódunk a sok szövegben, végül emelni kellett az oldalszámot. Nagy kihívás állandóan fenntartani az olvasói érdeklődést. A már említett közvéleménykutatás azt hozta, hogy a legtöbben a novellafordításokat keresik a magazinban. Igénylik még az irodalmi jellegű tanulmányokat, az egyes írók életrajzi ismertetéseit, de emellett voltak olyan rovatok, amelyeket kevésbé díjaztak. Egy szerkesztő persze mindig „ideális” olvasókra vágyik, de képtelenség összehozni, hogy mindenkinek minden tetsszen. Bevallom, a legnagyobb nyűg az újsággal kapcsolatban a megjelenés utáni tömeges postázás. Bárcsak mindenkinek személyesen tudnám odaadni! Ugyancsak nehéz feladat a magazin promóciója. Forrás ugyanis hirdetésre, kampányra nem áll rendelkezésre. Marad a dobolás a közösségi oldalon, illetve a Galaktikával való megállapodás értelmében kölcsönösen hirdetjük egymást. Nagyon sok portál adott már hírt a magazin létezéséről, úgy gondolom, hogy ha valaki érdeklődik és rajong a téma iránt, előbb-utóbb már találkozhatott az Azilummal. Most már az olvasói létszám fenntartása és növelése a legnagyobb kihívás.

CG.: Mit kell tennie valakinek, ha aktívan részt akar venni a magazin készítésében?
S.G.: Jelezni szándékát az info@hplovecraft.hu e-mail címen. Nagyon sokféleképp lehet bárki a segítségünkre: fordíthat novellákat, tanulmányokat, írhat ismeretterjesztő cikkeket: könyvajánlót, filmkritikát, zenekritikát, életrajzot, készíthet illusztrációt, borítóképet. Korrektorokra is szükség lenne. Bármely olvasóból válhat író vagy szerkesztő. Olyan segítőket is várunk, akik a magazin népszerűsítésében és közreműködők keresésében vállalnának szerepet.

Köszönjük a válaszokat! Ha az olvasottak alapján érdekel titeket az Azilum, a www.azilum.net honlapon találhattok információkat rendelésről, előfizetésről.

Zoo_Lee

Be the first to comment on "Interjú Somogyi Gáborral, az Azilum magazin főszerkesztőjével"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.