A Föld egyik legősibb és legtöbb emberből félelmet kiváltó teremtménye, a pók. Az egyébként teljesen ártalmatlan ízeltlábútól való viszolygást számtalan módon dolgozta már fel a horror műfaj. Filmek, könyvek, videojátékok tömkelege jelent már meg a zsánerben, voltak köztük maradandó és felejthető alkotások. Ezekiel Boone kanadai származású író, 2016-ban megjelent regényével szintén beállt a pókiszonyt meglovagoló alkotók sorába. Az író tudta jól, hogy előtte már sokan foglalkoztak a gyilkos pókok témájával, így igyekezett újszerű könyvet írni. Lássuk mit tett le nekünk az asztalra!

A világon több helyen látszólag egyszerre gyilkos pókok ezrei jelennek meg. A rovar seregek pillanatok alatt nyelik el áldozataikat, s látszólag megállíthatatlanok. Kína nukleáris robbantással próbálja megfékezni a hálószövőket, India tehetetlenül ácsorog, Amerika pedig fel sem akarja fogni, hogy mi történik a világban, miközben Mineapolisban egy repülőgép szerencsétlenség roncsai között szörnyű felfedezéseket tesz egy FBI ügynök. Ezzel egyidejűleg pedig az Amerikai Egyetemre eleddig sosem látott leletek érkeznek egy rovar szakértőhöz. Az invázió viszont még csak most kezdődik!

A könyv igen sok szálon veszi fel a sztorit. Talán túl sok szálon is… Ez olyan szempontból előnyös, hogy a több szereplőnek köszönhetően lehetőségünk van egy átfogó világméretű képet alkotni az apokaliptikus történésekről. Olyan szempontból viszony erős hátránya a műnek, hogy így nagyon széttagoltá, akadozóvá válik a cselekmény. A regény méreteihez képest túl sok vonalon vezeti a sztorit az író, amik közül pár idővel véget ér, de voltak olyanok akiknek se értelmét, se funkcionalitását nem értettem miután a könyv végére értem. Ez a sokfelé ágazó történet a szereplőknek se tett jó, mivel egyikük se tud rendesen kibontakozni. Bár mindenkinek megkapjuk a maga is alap ismertetőjét, de komolyabban nincs időnk megismerni őket, mert a regény hamar véget ér. Ez az amit nagyon sajnáltam, hiszen annak ellenére, hogy a cselekmény lassú, és erősen széttagolt, de érdekes és leköti az embert. Mind a tudományos, mint az akció dús jelenetek könnyedén odaszegezik az olvasót a mű elé, ám mindegyikből épp csak annyit kapunk, hogy mire beindulna, igazán érdekessé válna, márt váltunk is valamelyik másik szálra. S mire valóban bedurvulna a regény, mire eljutnánk oda, hogy végre jöhetne a nagy bumm, hirtelen a semmiből egyszer csak vége szakad az egésznek. Kicsit olyan érzésem volt a könyv lezárása után, hogy az író kitalált egy jó sztorit, egy jó felvezetést, és utána nem foglalkozott vele tovább. Persze mint utólag megtudtam ez egy három részes széria első felvonása volt. Csak sajnos ezt a magyar kiadó nem tüntette fel sehol sem a könyvön pedig ezt illő lett volna közölni, így aki nem olvas utána annak amit a kezében tart, karcsú, hirtelen összecsapott befejezésnek érezheti a lezárást.

A Kirajzásban sok lehetőség rejlett. Az alapfelvetést a túlzottan sok szálon futó cselekmény, nagyon darabossá, lassúvá tette, a karaktereknek nincs elég idejük kibontakozni, felszínessé válnak. Ráadásul hiába a jó sztori, a klassz, izgalmas jelenetek, egyszerűen ez a közel 300 oldal kevés neki. Nem tud ennyi oldalon megfelelően kibontakozni az amit az író el szeretett volna mesélni. Egyszeri próbát azért megér, mert abszolút nem rossz regény a Kirajzás, de lehetett volna sokkal jobb is. Én azért kíváncsian várom a folytatást!

(Wooltur)

7/10

A könyvért köszönet az Agave kiadónak, akiktől most akciósan, 25% kedvezménnyel megrendelhetitek Ezekiel Boone: Kirajzás című művét!