Ed McDonald: Éjszárny (2018)

A kezdő író Ed Mcdonald nem mondható tapasztalatlannak a fantasy világában. A neves Blizzard videojátékfejlesztő céget is megjáró férfi, saját magát hatalmas fantasy fanként aposztrofálja, ami szerencsénkre érezhető is első regényén. Az Éjszárny nyugaton sikeresen rajtolt, nemcsak a kritikusok, de az olvasók is pozitívan vélekedtek róla, és azóta már tíz ország nyelvére is lefordították. Az Agave kiadónak köszönhetően pedig már hazánk olvasó közönsége is kezébe foghatja az újonc író művét.

Az Éjszárny története egy hatalmas háború által megcsonkított világban játszódik. Az úgynevezett Mély királyai ellen vívott ütközetben a Névtelenek (egyfajta félisten mágusok) felfoghatatlan erők vetettek be, mely a kontinens közepe felett lyukakat ütve az égbolton, sötét mágiával itatott, rémségektől hemzsegő óriási sivatagot hagyott maga után, a Kárhozatot, ahol nem evilági törvények uralkodnak. De a Mély királyait ez sem állította meg, s végül csak a mindent pusztítást felülmúló Nall gépezet vetett véget a háborúnak, ezzel keletre, a Kárhozat túlsó végére űzve az ősi gonoszt. Hosszú évek teltek el látszólagos békében, ám úgy tűnik a Mély Királyai ismét mozgolódnak, miközben főszereplőnk Ryhalt az Éjszárny (különc fejvadászok, rendfenntartók keveréke) nevezetű csapat vezére, Szarkalábtól, a Névtelenek egyikétől különös megbízást kap. Meg kell védenie egy nemesasszonyt, aki egy eltűnt, megbolondult mágus hagyatéka után nyomoz. A Mély királyai pedig nem félik többé a Nall gépezetet, úgy tűnik nincs már semmi ami visszatartsa őket. De vajon mi történt az emberiségnek védelmet adó géppel, és mi köze ennek Ryhalt szokatlan küldetéséhez?

Ed McDonald nemcsak egy érdekes sztorit, de egy igen egyedi, sötét, komor világot alkotott meg. Gyakorlatilag fogta a Sztrugackij testvérek Zónáját, átgyúrta egyfajta posztapokaliptikus darkfantasy-vé, majd köré épített egy hozzá illő világot. És milyen lett a végeredmény? Iszonyatosan hangulatos! A hajdanán városokból lett démoni sivatagból erős, sejtelmes, hátborzongató hangulat árad, hasonló mint a fentebb említett Zóna esetében. A számtalan ismert és ismeretlen veszélyeket rejtő, folyton változó, szörnyszülöttek lakta, kísérteties táj talán a legjobb eleme az egész könyvnek, ízig vérig süt belőle a darkfantasy hangulat. Sajnos azonban a Zóna párhuzamhoz hasonlóan, a Kárhozat sincs kellően szerepeltetve, ugyanis a sztori fő része inkább az ember egyik nagyvárosában játszódik, aminek szintén megvan a maga komor hangulata. De bevallom őszintén, a hátborzongató sivatag valahogy jobban érdekelt volna. Persze ez nem azt jelenti, hogy a mágus után nyomozás, és az ebből adódó haddelhad érdektelen volna, de valahogy nem tud annyira vonzó lenni, mint a Kárhozat. Az író ahogy tapasztaltam, inkább a karakterekre koncentrált és csak finoman nyúlt hozzá minden máshoz, de ennek lejjebb kivesézem a szerintem vélt indokát.

Főszereplőnk, Ryhalt egy igazi egyéniség. Mocskos szájú, nyers ember, aki nem töketlenkedik ha valakinek el kell törni a karját, esetleg ki kell belezni azt (emiatt véres, brutális csatajelenetekben nem lesz hiányunk), előbb öl és aztán kérdez. De mélyen legbelül, ő is érző ember, ha ezt még saját magának se meri bevallani. Stílusa és személyisége révén hamar megkedvelteti magát az olvasóval, és az ő szemszögéből kapott könnyed narrációval a regény szinte olvastatja magát. A könyvben Ryhalt mellett felvonultatott összes többi szereplői is egytől egyig ügyesen összerakott stílusos karakterek, akik jól beleillenek a sztoriba, még ha csak egy-egy fejezet erejéig is tűnnek fel. Senkit se éreztem feleslegesnek, tölteléknek, itt érződik igazán, hogy az író mennyi időt töltött a karaktereivel, és miért kapott minden más kisebb hangsúlyt.

Említve volt fentebb, hogy a világban mágusok járnak kelnek. Nemcsak a világ, de a mágiarendszer is igen egyedi lett. Egyes emberek képesek a Hold fényét úgynevezett “fonalakra” bontani és ezt testükbe áramoltatva erőre szert tenni, majd ezt az erőt akár aksikba elraktározni, hogy később felhasználhassák azt. Érdekes megoldás, és a könyv későbbi részeiben ügyesen illeszkedik bele a komor hangulatba, válik szerves részéve, ezzel erősítve azt.

Mivel az Éjszárny egy trilógia nyitó kötete, így a világépítés sajnos megáll az alapoknál. Az író szépen csepegteti az információkat, mindent kellőképpen elmagyaráz, ám még is valahogy az embernek hiányérzete marad. Érezhető, hogy a világban van még bőven szufla, így McDonald hagyott még némi kivesézni valót a folytatásokra is, ahol majd bővítheti és elmélyítheti a Perem és a Kárhozat különleges vidékét. Így az első részben inkább a karaktereket ismerhetjük meg, illetve a világ alap tudni valóit, hogy aztán a folytatásokban már ne kelljen ezzel sokat foglalkoznia.

Bár nem a legdurvább fajta, de az Éjszárny egy ügyesen felépített, minden porcikájában igazi darkfantasy regény. Stílusos karaktereivel, egyedi világával, és olvasmányos narrációjával hamar beszippantja az olvasót. Én a magam részéről alig várom a kiadó tervei szerint 2019. márciusában érkező folytatást.

Értékelés: 9/10

Kinek ajánljuk: Minden darkfantasy kedvelőnek.

wooltur

A könyvért köszönet az Agave kiadónak, akiktől IDE kattintva megtudjátok rendelni a könyvet. 

Be the first to comment on "Ed McDonald: Éjszárny (2018)"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.