APE (1976)

Nem titok, hogy a King Kong sikerét meglovagolva számtalan gagyibbnál-gagyibb és/vagy komolytalan rip-off tűnt fel: Konga (1961), Mighty Gorga (1969), Queen Kong (1976) stb. A most bemutatni kívánt kedvesen béna és mihaszna alkotás Dél-Korea és USA koprodukciójaként látta meg a napvilágot, helyenként 3D effektekkel operálva. Címe valójában egy korabeli divatos rövidítést takar, vagyis Attacking Primate MonstEr, de igazából a receptúra semmit nem változott az eredeti változat(ok)hoz képest.

A kezdő képsorokban alsó tagozatos iskolások színészi képességével bíró tengerészeket láthatunk, majd hirtelen felrobban alattuk a maketthajó, és megpillanthatjuk a gorilla-jelmezes főszereplőnket. Láthatóan nem volt neki elég az őt fogságban tartó hajó elsüllyesztése, ugyanis egyből kezei közé kaparint egy eleve mozdulatlanságba burkolózó gumicápát, és annyiszor meríti vízbe, mintha csak valami csúnyán levörösborozott abrosz lenne, ami nem akar kijönni.

A hatalmas monstrum ezután a szárazföldre tévedve villanyvezetékeket szabdal és makettházakat pusztít, persze csak annyira, hogy a büdzsé elbírja. Később andalító zenére nézi a körhintázó iskolás gyerekeket, unalmában pedig egy élő kígyót dob neki a kamerának. A film kb. egyharmadánál betéved egy filmforgatásra, majd egy műanyag tehénnek megkegyelmezve (tehát nem rálépve) egy siklórepülőnek örül és tapsikol teljesen átszellemülten.

Ezt követően leül a domboldalba és a készülő film felvételét nézi elmélyülten, majd elkapja a felé rohanó női filmsztárt. Ekkor már szerencsére a játékidő felénél tartunk. Mivel durvul a helyzet, így a hadsereg helikoptereket küld ellene, de őt rohadtul nem érdekli az attak, és egy ponton konkrétan bemutat a légierőnek. Makettépületek között görnyedve betör néhány panelba, majd a rombolás után valamiért az épületek kigyulladnak.

Amikor a fináléban lőnek rá, Jackson-szerű táncmozdulatokat próbálja kivédeni, majd pedig válaszként a kamera felé közelítő (damilon rángatott) köveket küld az ellenségre. Végül két katona (egymást váltva) többször is mellkason lövi a gorillát, ráadásul egy tank is támadja, így előbb-utóbb kénytelen vért nyáladzani, majd teátrális módon egy haláltáncot lejtve szépen kimúlik. Miért, kérdezi sírva a színésznő, mire érkezik az intelligens válasz, hogy túl nagy volt egy ilyen kis világnak. VÉGE

A későbbiekben Super Kong, Attack of the Giant Horny Gorilla és Hideous Mutant alternatív címeken is felbukkanó mű mindösszesen két hét alatt készült. Az már elsőre is látszik, hogy roppant igénytelen módon dobták össze és hihetetlenül alacsony pénzből. Bár Dino De Laurentiis azonos évben készült A-ligás mozijának közönségét próbálta némileg elorozni vagy éppen bevonzani, egyértelműen feledhető alkotás.

Szokásos kaiju hagyományokat követ abban az értelemben, hogy szörny és ember egy képben soha nem látszik, de itt még az odavetítésekkel is spóroltak. Kidolgozatlan makettek, gátlástalanul egymás után többször is bevágott jelenetek (lásd: kövek ledobálása), tét és valódi feszültség nélküli időhúzó rombolás. Igazából senkiért sem tudunk izgulni: karaktereink nagyjából a nullával egyenlőek, a merev arcmaszkot és szőrös kezeslábast viselő óriásmajom meg annyira óvatosan püföli a makettokat, hogy az már szinte érdektelen. A film egy pontján viszont egyszerűen bemutat – nem tudni, hogy ez most a katonaságnak szól vagy a nézőknek, mindenesetre elég bátor és obszcén húzás, haha!

Ez a dél-koreai és amerikai piacra egyszerre szánt koprodukció valahol hozza a minimum-szintet, de igazából semmi mondanivaló vagy rejtett allegória nincs mögötte. Olcsó pénzből akar szórakozást mímelni, de trash-rajongókon kívül senkit nem sikerül lázba hoznia.

Értékelés: 5/10

eyescream

Be the first to comment on "APE (1976)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.