Gondolom sokaknak ismerős a WestWorld című sci-fi sorozat, ahol a vadnyugati témájú szórakoztató komplexumban felettébb élethű androidok elégítik ki a hús-vér vendégek minden elképzelhető igényét. A WestWorld két alkotója, Lisa Joy és Jonathan Nolan sorozatuk sikere nyomán lehetőséget kaptak, hogy egy közepes költségvetésű, saját ötlet alapján készült egész estés sci-fivel is megörvendeztessék a nagyérdeműt. Miután a sorozat sem éppen egyenletes színvonaláról és konzekvens történetvezetéséről híres, hát a Reminiscence kapcsán sem voltak egetrengető elvárásaim.
A Lisa Joy által írt és rendezett, valamint férje – Jonathan Nolan, aki egyébként a jóval elismertebb Christopher Nolan testvére – producerkedésével tető alá hozott Reminiscence a Warner Bros. gondozásában került a mozikba idén augusztusban. A Warner egy igen érdekes kísérletbe fogott újabban, nevezetesen a mozis premierekkel egy időben filmjeik elérhetővé válnak az HBO Max kínálatában is. És itt nem B kategóriás sci-fikről beszélünk, hanem komoly blockbusterekről is, melyek az eddigi több hónapos hiátus helyett azonnal elérhetővé válnak online.
![](https://i0.wp.com/www.cinegore.net/wp-content/uploads/2021/10/reminiscence_04.png?resize=600%2C298)
Ennek persze számos nyilvánvaló oka és talán kevésbé látható és jósolható következménye is van. Az év eleji bizonytalanság a járvány terjedésével, illetve lefolyásával kapcsolatban szükségessé tette valamiféle B terv kialakítását annak elkerülése végett, hogy ha a mozik nem nyithatnak ki az év folyamán, akkor se kelljen a drága pénzen elkészített filmtekercseknek egy raktárban porosodniuk. Aztán persze az is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a most már jó egy évszázada hasonló model szerint működő filmforgalmazásnak is meg kéne tennie az előbb-utóbb kötelezővé váló lépést a 21. század felé. Erre mondjuk egy prémium streaming szolgáltató egész kézenfekvő megoldásnak tűnik.
Vessünk egy pillantást azonban a dolog árnyoldalára is. Először, lehetséges, ha otthon is meg tudok nézni egy filmet, akkor nem biztos, hogy szívesen zarándokolok el a moziba hasonló élményért. Épp a legutóbbi mozilátogatásom alkalmával vetődött fel bennem, hogy otthon legalább a normális emberi viselkedés legalapvetőbb normáira meg nem tanított ifjúságtól nem kell zavartatnom magam. Egy online szolgáltató esetén az adott film bevételét jóval nehezebb forintosítani (dollárosítani). Olyan helyzet adódhat, mint a zenei előadók esetében, ahol a játszottság és a kézhez kapott járandóság nem feltétlenül követ egyenes arányosságot. És akkor még nem is beszéltünk az illegális fel- és letöltés mívelőiről és híveiről, akik ezentúl már rögtön a premierkor kiváló minőségben és szinkronosan juthatnak hozzá zsákmányukhoz. Viszlát reszkető kézzel felvett kamerás kalózfelvételek, üdv HDRip!
![](https://i0.wp.com/www.cinegore.net/wp-content/uploads/2021/10/reminiscence_05.jpg?resize=600%2C400)
Nyilván meglátjuk majd hova fog ez az egyelőre úri hóbortnak tűnő jelenség kifutni, de úgy tűnik a Warner Bros. még 2022-ben is fenn kívánja tartani ezt a trendet, még ha nem is teljes lefedettséggel (10 jövőre tervezett film premierje fog egybeesni HBO Max-os megjelenéssel). Ugyan nem ennyire extrém módon, de más filmstúdiók is egyre rövidebbre veszik filmjeik mozis exkluzivitásának idejét (ahogy ebben a cikkben olvashatjuk).
A meglehetősen hosszú és nem is feltétlenül szorosan az eredeti témánkhoz kötődő bevezető után nézzük meg, miről is szól akkor a Reminiscence!
Néhány évtized múlva a globális felmelegedés következtében a tengerszint annyira megemelkedik, hogy a part menti városokat – köztük Miamit is – részben elönti a víz és csupán a szerencsések és gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy gátakkal körülvett városrészeikben tovább éljenek a megszokott módon. A szegényebbeknek csupán az alkalmazkodás és a csónakázás jut. Az új helyzet és az új társadalmi rend új “drogokat” is kitermel magának. Ezek egyike egy gépezet, melynek segítségével az alanyok el tudnak merülni emlékeikbe, újraélve azokat. A veszély persze fennáll, hogy az emberek függővé válnak és foglyok lesznek saját emlékeikben.
![](https://i0.wp.com/www.cinegore.net/wp-content/uploads/2021/10/reminiscence_02.jpg?resize=600%2C400)
A háborús veterán Nick (Hugh Jackman) és Watts (Thandiwe Newton – WestWorld) egy ilyen emlékolvasó gépet üzemeltetnek. Egy nap egy csinos nő jelenik meg náluk, aki elveszett kulcsát próbálja megkerestetni a gép segítségével. Nick első látásra beleszeret a bárénekesnő Mae-be (Rebecca Ferguson), ám a lány néhány együtt töltött boldog nap után faképnél hagyja a férfit. Nagyon úgy tűnik, hogy Nick csupán egy ügyes csalás áldozatává vált, ám ő nem hajlandó beletörődni a tényekbe és Mae keresésére indul. A lány utáni hajsza azonban sokkal mélyebbre vezet Miami fertőjében, mint bárki gondolta volna.
Nem kell nagy filmesztétának lennünk, hogy a Reminiscence játékideje alatt rájöjjünk, hogy a science-fiction körítés csupán egy film-noir utánérzésű klasszikus detektívtörténethez. És a szomorú a dologban az, hogy éppen ez a sokszor-sokszor látott detektív toposz az, ami a legjobban működik a filmben, képes előremozdítani a cselekményt. A film mélyebb tartalmának gerincét adó mitológiai történet (Orpheusz és Eurüdiké) is szépen nyomon követhető, bár a filmben szó szerint csupán az eredeti sztori egy happy-enddel záruló változata hangzik el. A science-fiction viszont meglehetősen pongyola, számos nüánsz árulkodik lusta forgatókönyvírói megoldásokról, amolyan “minek dolgozzam ki, a hülyéknek jó lesz így is”. Legnagyobb bánatunkra néhányunk nem a hülyék táborát gyarapítja, így feltűnnek apróságok.
![](https://i0.wp.com/www.cinegore.net/wp-content/uploads/2021/10/reminiscence_03.jpg?resize=600%2C338)
Ugyan hangsúlyosan elhangzik a film elején, hogy az elviselhetetlen nappali hőség miatt jobbára éjszaka zajlik az élet Miamiban, ennek ellenére a film legtöbb jelenete nappal játszódik. Ez tényleg amolyan mindfuck érzést keltett bennem, hiszen még a film-noir is inkább az éjszakai jeleneteket kívánná meg. Aztán ott van a folyton emlegetett Háború, ami biztos rettenetes volt, meg minden, csak éppen az égvilágon semmi nem derül ki róla. Ez egy tipikusan olyan elem, ami egy sorozatban simán elmegy – hiszen ott később lesz idő bővebben kifejteni, értelmet adni neki -, egy nem egész két órás játékidőben néhányszor bedobva azonban csak lóg a levegőben, Nick és Watts cselekedeteinek mozgatórugóival együtt. A háttérben meghúzódó fő konfliktus mibenléte is a hiányos világépítésre utal: a gonosz gazdagok és jó szegények szembenállásánál semmi eredetibb nem jutott az író eszébe? Végig olyan érzésem volt, hogy ha lemeztelenítenénk a filmet a sci-fi köntösétől, az valójában nem elvenne, hanem hozzátenne az összhatáshoz.
Lisa Joy első nagyjátékfilmje – a Reminiscence – tehát meglehetősen felemás érzéseket kelt. Nem tudom igazán lehúzni, mert a film-noir-szerű gerinc a mitológiai párhuzammal tényleg egész jól működik. Viszont szeretni sem tudom igazán, mert zavarnak a logikátlanságok, a félresikerült karakterek és az egész világ mesterkélt volta. Picit olyan ez is, mint a WestWorld: voltak jobb és rosszabb részek is benne (és még Thandiwe Newton-t és Angela Sarafyan-t is viszontláthattuk). Csak míg egy sorozat tekintetében talán inkább elnézhető a hullámzó színvonal (ha nem fordul extrémitásba), addig egy filmnél ez nem megbocsájtható botlás.
Értékelés: 5/10
Gabblack
Kinek ajánljuk: Ha egy nem túl jól kimunkált, kicsit “Chris Nolan szagú” (Inception) sci-fi/film-noir hibridet szeretnétek este az HBO streaming szolgáltatásától, akkor rajta. Moziba én nem mennék érte.
Jó ismertető! Linkeltem a filmről szóló cikkünkben: https://alkony.enerla.net/english/the-nexus/arts/film/reminiscence-movie-2021-film-review-kadmon
Szerintem is közepes, a világa jobban tetszett, mint a története.