Horizon Forbidden West (2022)

Oldalunkon változó gyakorisággal, de szeretünk azért megjelentetni játékokkal kapcsolatos kritikákat, hiszen horrorimádatunk mellett többünknek azért gamer lelke is van. Ritka azonban, hogy egy olyan játékot mutassunk be, amely azért a horrortól messze van, ugyanakkor a Horizon-széria mindenképpen olyan franchise, amely egyetlen játékfanatikus polcáról sem hiányozhat. Visszafogottan ugyan, de spoileres kritika következik a Horizon Forbidden Westről.

Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Guerilla Games Horizon Zero Dawn című játéka komoly mérföldkövet jelentett a Sony és a Play Station történetében. Az íjakkal robotdínókra való vadászás a posztapokaliptikus világban egy rendkívül merész és akár sok sebből is vérezhető koncepció is lehetett volna, ám végül a HZD óriási sikereket és elismerések tucatjait tudhatta magáénak. Öt évvel később elkészült a Zero Dawn folytatása, a Forbidden West, melyben a főhősnővel, Aloyjal ezúttal a tiltott nyugatra kalandozunk.

Noha az open world-játékok sorát távolról sem a HZD nyitotta meg, mindenképpen elmondható, hogy egy még magasabb szintre emelte azt. A hatalmas bejárható világ és a történet egyedisége a Horizont sokak nagy kedvencévé varázsolta, és bizony sokan azok között a játékok között emlegetik, amelyre közel rá lehet aggatni a hibátlan jelzőt. A léc tehát szinte megugorhatatlanul magasan volt, a Forbidden West pedig nem is tudta teljesíteni az extrém elvárásokat, ám ettől függetlenül csak Horizon-mértékkel lett kicsit (hangsúlyozom, kicsit) gyengébb a Forbidden West.

A történetbe nem igazán szeretnék bővebben belemenni, főleg azért, mert az első résszel ellentétben talán a folytatásnak ez lett az egyik gyengéje. A világépítés hihetetlen érdekessége és az apokalipszis bekövetkeztének rejtélye az első részt akár azoknál is elvitte a vállán, akik kevésbé fogékonyak mondjuk az open world-játékokra, vagy íjak helyett otthonosabban érzik magukat egy rakétavetővel a kézben. A második részben ezt egy kicsit túltolták. Törzsek, ezzel együtt konfliktusok sokasága, messziről jövő váratlan fenyegetés és egy lezárással együtt belengetett harmadik epizód – ez így együtt mind talán egy kicsit sok volt, és már én is azon kaptam magam olykor, hogy a mellékszálak beszélgetéseit és történeteit unottan kattintottam tovább, erőmet inkább a főtörténetre tartogatom.

De igazság szerint akit nem érdekelt a történet, az sem vesztett olyan sokat, a játékélményből semmit sem vett el, ha nem tudtad, éppen pontosan miért is csinálod azt, amit, ugyanakkor a magyar felirat persze nagy könnyebbséget is jelenthetett azoknak, akik sztoriközpontú kalandra vágytak. A minden képzeletet felülmúlóan nagy világ és színes, változatos táj, tele ismerős díszletekkel Nyugat-Amerikából, hatalmas élményt ad a kalandoroknak. Minden apró fémvirág, tűzcsillám, lázadó bázis igazi élmény, és a sok küldetés sem válik repetitívvé, köszönhetően a rengeteg tennivalónak.

A karakterek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a folytatásban, hiszen amíg az első részben legfőképpen Aloyt, illetve az elején Rostot ismerjük meg, addig itt a harcosnő mögött egy komplett “stáb” áll, akikkel el is indul kalandozni, amikor úgy hozza az idő. Szerencsére a készítők nem erőltették túl az érzelmi szálakat, és bár van lehetőségünk megkönnyezni egy-egy szomorú pillanatot, Aloy végig önmagához hűen viselkedik, persze a szükséges jellemfejlődéssel együtt.

Az egész játék egyik legnagyobb ígérete lett talán a leginkább csalódást keltő része, ez pedig a repülés. Az, hogy egy ilyen színes világot nem csak gyalogolva vagy robotokat feltörve fedezhetsz fel, hanem a levegőből is, szerintem sokak álma volt az első részt követően, de ennek megvalósulása kicsit keserédes lett. A játék vége felé kapjuk csak meg ezt a lehetőséget, nem is igazán nevezhető gyorsnak, az irányítás is kicsit nehézkes, így azt a katartikus érzést, amelyet ettől vártam, nekem sajnos nem adta meg. Mindemellett egy olyan karakterfejlesztőt tettek bele a játékba, amely tele van szükségtelen skillekkel, és bár jó ötlet volt, hogy játékstílustól függően máshogyan fejleszthessük Aloyt, itt is igaz, hogy a kevesebb talán több lett volna.

A Forbidden West hibátlanul tartotta meg azt, amiben erős volt, és bár a történet egy kicsit túlságosan keszekusza és sokrétű lett, a robotok változatossága, a harcrendszer és a szereplők miatt a Guerilla Games műve ismét szerepelhet minden idők legjobb játékai között. De az egyelőre nem reális, hogy a Zero Dawnnal egy kategóriában versenyezzen, az a léc ugyanis nem tűnik megugorhatónak mostanában.

Értékelés: 8.5/10

(Varin)

Be the first to comment on "Horizon Forbidden West (2022)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.