A Chucky ivadéka hollywoodi parádéja után a Gyerekjáték sorozat ismét meghatározatlan időre jégre került (annak ellenére, hogy a pénztáraknál egyáltalán nem szerepelt rosszult). Az eltelt idő alatt maximális erővel robogni kezdett az amerikai remake gépezet, Michael Myerstől Freddy Kruegerig jobb-rosszabb rebootot kapott az összes horror ikon, kicsit sem volt meglepetés, amikor a Gyerekjáték széria újrázását is bejelentették. Remake helyett viszont 2013-ban kaptunk egy hatodik felvonást csak DVD-re, amely továbbra is Don Mancinivel az író/rendező székében és Brad Douriffal Chuckyként megpróbált visszatérni a széria gyökereihez.

Nina egy mozgáskorlátozott fiatal lány, aki kissé túlságosan gondoskodó anyjával él hatalmas házukban. Egy nap ismeretlen feladótól kapnak egy különös csomagot, egy nyolcvanas években legyártott Jó fiú játékbabát, aki a Chucky névre hallgat. Nina anyja aznap este látszólag minden különösebb indíték nélkül öngyilkos lesz. Másnap megérkezik Nina nővére, Barb és családja. A látogatás nem túl örömteli: az álszent nővér ugyanis Ninát szeretné egy gondozóotthonba küldeni, hogy a családi ház eladásával, és a haszon megfelezésével legalább egy kicsit menthesse kaotikus családi- és magánéletét. Az amúgy sem felhőtlen családi összejövetelnek azonban hamarosan megmagyarázhatatlan balesetek vetnek véget.

A Chucky átkát érdekes feladat értékelni. Aki ismeri a karaktert, látta a korábbi filmeket, az nem fog megijedni, meglepődni, a szereplőkkel ellentétben pontosan tudja, hogy narancshajú kis barátunk ügyködik a dolgok hátterében. Viszont Chucky a második Gyerekjáték film után először teszi ezt poénkodás nélkül, kifejezetten nyers, brutális stílusban. A baba a film feléig meg sem szólal Brad Dourif hangján, a felépítés pedig addig a pontig tökéletes, súlyos, sötét atmoszférával. Szintén jó ötletnek tartottam, hogy Mancini a történetben a Chucky mítosz egy olyan eleméhez nyúlt hozzá, ami még öt film után is viszonylag kiaknázatlan maradt: Charles Lee Ray múltjához, amikor még hús-vér testben, a Lakeshore-i Fojtogatóként tevékenykedett. Dourif továbbra is a maximumot hozza ki mind a baba szinkronizálásából, mind abból a pár percből, amit ismét Chucky emberi alakában tölthet, de apuci mellett a lányának sincs szégyellnivalója, a Ninát alakító Fiona Dourif ugyanis az első két rész után talán a sorozat legszimpatikusabb főszereplője. Eltekintve a kliséktől, a kiszámítható fordulatoktól, a film remekül működik, Chucky kihülyéskedte magát az előző két részben, itt pedig ismét hidegvérű, beteges gyilkológépként vág rendet a problémás családi fészekben. Végső soron nem tudtam eldönteni, hogy az alacsony költségvetésről mi a véleményem – voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, a direct-to-dvd korlátok ártottak a filmnek, és visszafogták a potenciálját, miközben valahol azzal is tisztában voltam, hogy ez a széria csak ilyen formában engedhette meg magának, hogy visszatérhessen a gyökereihez, a humor helyett ismét a horrort állíthassa a középpontba. Az eredmény pedig ha nem is tökéletes, meggyőző, remélem a készítőknek sikerül összehozniuk a következő részt, az pedig szigorúan követi a Chucky átkában kitaposott vonalat, talán úgy többet érne, mint egy remake.
értékelés: 8/10
Zoo_Lee