Különös, szabad szemmel nem, csupán a fényképezőgép, vagy kamera lencséjén keresztül látható lények, melyek észrevétlenek tudtak maradni az emberiség számára egészen a huszadik század végéig. Ezek az úgynevezett „air rod”-ok, vagy – megfelelő, általam ismert magyar elnevezés híján – repülő pálcikák. A lény, vagy helyesebben szólva jelenség létezése még a szkeptikusok számára is elfogadott tény. A kérdés viszont továbbra is nyitott: kifélék, mifélék ezek a titokzatos égi lények?

A kilencvenes években fedezték fel, hogy rengeteg filmen, fényképen – házi videóktól és amatőr fotóktól kezdve egészen a nagy hollywoodi filmekig bezárólag furcsa képhibák láthatóak, melyek leginkább homályos, gyakran átlátszó, vagy ritkábban a színét változtató lebegő pálcikákra emlékeztetnek. A jelenség főként egységes színű háttér előtt jól kivehető. Az első reakciók meglehetősen szkeptikusak voltak: a képhiba bizonyára a film gyártási hibáinak köszönhető, vagy a kamera lencséje okozza az optikai csalódást. A felvételek tüzetesebb vizsgálata azonban kimutatta, hogy a jelenség nem írható a filmszalag, vagy a filmfelvevő optika hibájának számlájára, a furcsa entitások háromdimenziós kiterjedéssel rendelkeznek, nem síkalakzatok, ahogy arra számítani lehetett. Az első észlelések után hamar világossá vált, hogy az air rod jelenség rendkívül elterjedt, a világ minden táján készült felvételeken megtalálhatóak. A repülő pálcikák hamar nagy népszerűségre tettek szert és mivel a jelenség elég könnyen hamisítható – főleg fényképen, filmen kevésbé – ezért ma már elég nehéz elkülöníteni a valódi megjelenést a „rajongók” által készítettől.

A repülő pálcikák gyorsan mozognak, hosszuk 10 és 90 centiméter között változik. Testük henger alakú, hosszúkás, elkülöníthető fej, vagy farokrész nélkül. Jellemzőjük, hogy testüket páros, a hengerpalást mentén végighúzódó kinövések borítják, melyek sok felvételen vibrálni látszanak, emlékeztetve a tintahalak úszószegélyére. Egyes vélemények szerint ezek a kinövések az air rod-ok testén hasonló szerepet tölthetnek be, mint a tintahalakén: ezek által hajtja magát előre a lény a levegőben. Élőlényre emlékeztető megjelenésük mellett a repülő pálcikák látszólag intelligensen viselkednek. Kikerülik az útjuk kerülő tárgyakat, csapatokba verődve, mintegy kergetőznek és hajlamosnak tűnnek követni az embereket.

Kanyarodjunk vissza az első bekezdésben feltett kérdésre: mi is lehet valójában az air rod? A kripozoológia, de még inkább az UFO hívők fantáziája is elszabadul, ha a repülő pálcikákra terelődik a szó. Utóbbiak tudni vélik, hogy az air rod nem más, mint az idegen lények szondája, melyet azért küldtek a Földre, hogy az emberek után kémkedjen, vagy pedig egyenesen az apró idegenek űrhajóját vélik felfedezni a jelenségben. A bizonyos esetekben még az UFO hívőknél is elszálltabb teóriákat dédelgető titokzatos lény-hívők az air rod-ok esetében egészen visszafogott és megfontolásra érdemes elképzeléseket vázolnak fel. Először is, az égi lények létezésének elvi lehetősége nem új keletű dolog, számos nép mitológiájában jelennek meg olyan lények, melyek elsődleges élőhelye a levegő. Ha jobban belegondolunk, jogos a feltevés, hogy ha a Föld összes többi lehetséges élőhelyének létezik obligát lakója (tengerek, szárazföld, talaj), akkor a levegőnek miért ne lehetne? Az kriptozoológusok egy része tehát azt állítja, hogy a repülő pálcikák olyan lények, melyek teljes életciklusukat a levegőben élik le, ott táplálkoznak, szaporodnak, miegymás. Egyes elméletek szerint az égi lények egyúttal az UFO észlelések egy részére is választ adhatnak (itt találkozik tehát az ufológia a kriptozoológiával).

A kriptozoológusok másik csoportja arra a tényre fókuszál, hogy az air rod-ok szabad szemmel nem, csupán filmen láthatók. Talán a repülő pálcikák valamiféle ismeretlen rovarfaj, melynek teste számos átlátszó felületből áll össze, melyek magas frekvencián rezegnek, akár a „hagyományos” rovarok hártyás szárnyai. Az eleve átlátszó felületek rezgés közben teljesen elmosódottá válnak az emberi szem számára, mert az, relatíve alacsony mintavételezése miatt nem képes elkülöníteni az egyes mozgásfázisokat. Jelentős bökkenő azonban, hogy így a rovar nem válik a szó szoros értelmében láthatatlanná, csak nehezen észrevehetővé. Az elméletnek ellene szól a repülő pálcika tetemek teljes hiánya. Talán az air rod-ok holtukban valami olyan – teljesen átlagos – dologhoz hasonlítanak, mint egy másik rovar leszakadt szárnya?

Egyesekben felmerült, hogy az air rod-ok valójában nem is anyagból állnak, hanem valamiféle elektromágneses lények. Ha ez igaz, ők lennének az első ilyen élőlények, melyeket a tudomány felfedez. A másik hasonlóan extrémitást súroló lehetőség, hogy az air rod-ok az anyag valamilyen eddig teljesen ismeretlen fázisában léteznek (az anyag jelenleg ismert fázisai a szilárd, folyékony, légnemű és a plazma). Ha az air rod-okról bebizonyosodna, hogy élőlények, ez a második lehetőség is érdekes tudományos lehetőségeket rejtene magában.

Láthatjuk, hogy mint a legtöbb kryptid esetében, a repülő pálcikák eredete kapcsán is igen vad elképzelések kerülnek felszínre. Az összes izgalmat és találgatást feleslegessé tenni látszik azonban, hogy a józanabb szakemberek szerint mindössze arról van szó, hogy az air rod-ok valódi, teljesen átlagos rovarok és a motion blur jelenség találkozásakor keletkeznek. A filmfelvevő készülék hosszú zárideje miatt a rovar képe elmosódik a filmen, kialakítva a jellegzetes pálcika alakot, a csapkodó szárnyak pedig a kinövésekre szolgálnak magyarázatul. Akárhogy is legyen, a filmeken titokzatos módon feltűnő pálcikaszerű lények még nagyon sokáig fognak munícióul szolgálni azok képzeletéhez, akik hinni akarnak abban, hogy léteznek dolgok a hivatalosan elfogadott tudományos tényeken túl is.

Gabblack