Serial Chillers XXV: Carl Panzram/Killer: A Journal of Murder (Egy sorozatgyilkos naplója) (1995)
A Serial Chillers aktuális része egy amerikai tolvajról, betörőről, társadalomba beilleszkedni képtelen csavargóról, gyújtogatóról, erőszaktevő, és nem utolsó sorban sorozatgyilkosról, Carl Panzram-ról szól, aki több, mint harminc éves pályafutást (vagy inkább ámokfutást) tudhat magáénak. Gyermekként a javítóintézetet, felnőttként pedig számos alkalommal a börtönt megjárt bűnöző életéből készült könyv, dokumentumfilm (amely egyébként a független filmes John Borowski nevét jegyzi) és James Woods főszereplésével játékfilm is, Killer: A Journal of Murder, magyarul: Egy sorozatgyilkos naplója címmel. Az életrajz után ez utóbbit is bemutatjuk. (more…)
A gyermeki elme mindennél inkább képes összemosni a valóság és a fantázia határait. Emellett naivak és bölcsek is egyszerre: morális iránytűjük még nem ismeri a jó és rossz közötti igen kiterjedt szürke zónát, amellyel szemben mi felnőttek már inkább épp a fekete és fehér színezetű dolgokat kezdjük elfelejteni és mindent egyöntetű szürkévé racionalizálni. Az Anne Hamilton által írt és rendezett American Fable egy példamese, mely a még megrontatlan gyermeki erkölcsöket állítja szembe a “felnőtt világ” valóságával. 
Egy mára jócskán magunk mögött hagyott, szinte letűnt kor egyik kései maradványa ez az alkotás, mely sort a 
Hálás és kifizetődő téma volt nagyon sokáig a kiegyensúlyozottnak látszó amerikai kisvárosi közegbe helyezni az amúgy önmagában is abszurdabb ihletésű témákat, melyek közül Bob Balaban direktor és a szkript atyja, Christopher Hawthorne egy első blikkre kedélyes família mindennapjaiba enged betekintés a legifjabb tag, a kisfiú szemszögéből, mindezt illuzórikus betétek hadával megspékelve, ami a kannibálsztorikban jobbára elmaradó szegmens. Épp ezért az ínyencek már most árgus szemekkel figyelhetnek, hogyan kerülhetett összefüggésbe a társadalmi direktívákat csak súroló család életvitele a hullákkal és a humorral, no meg az álomjelenetekkel, amelyeket bármely művészfilm megirigyelhetne.
Igen nyilvánvaló parafrázisok keringhettek Jack Perez rendező és még korábban Ryan A. Levin író fejében, amikor hozzáfogtak ehhez az anyaghoz. Műfajilag ugyanis félúton található az esetlen komédiák és a sorozatgyilkosos alkotások között, ám bármennyire is átlagosnak tűnik, egyvalamiben nagyon sikerült a tipizált függetlenfilmes kisvárosi sémákat felrúgni pozitív értelemben: rendkívül kedvelhető karakterek sorakoznak a filmben.
