Office Uprising (2018)
Az utóbbi években nagy népszerűségnek örvend a horror becsempészése a munkahelyre. Kedvenc műfajunk ezidáig nem aknázta ki a területben rejlő lehetőségeket, bár a téma annak ellenére sem nevezhető kifejezetten hálásnak, hogy életünk igen markáns szeletét ott töltjük el. Az iroda és a kollégák olykor bearanyozzák a napunkat, de legalább ugyanennyi méreg és idegeskedés is köthető hozzájuk. De ki tudja, hogyan reagálnánk, ha egy átlagosnak tűnő munkanap során az életünkre törnének?
Hihetetlen, hogy csak most került elém ez a hihetetlenül szórakoztató új-zélandi horror-vígjáték, pedig már vagy négy éve elkészült. Méghozzá egy olyan országból, amely a 
Sajnos a magyar szinkrongyártás és a film magyar címe próbált egy méretes pofont adni ismételten egy nagyon ígéretes műnek, ám akkorát talán mégsem sikerült, hogy Nicolas Cage-ék 2017-es, általunk is nagyon várt horrorja ne jusson el a műfaj kedvelőinek többségéhez. Hogy kétségtelenül egy meglepő alkotásról lesz szó, azt már a Dallasból kölcsön kért főcím is előrevetítette, és végül nem is ért váratlanul minket sem, hogy a film képi világában is gyakran visszaköszön a ’90-es évek. Na, de térjünk a lényegre, lássuk, hogyan is sikerült a 2017-es Mom and Dad, vagyis az a film, amikor a gyerekek helyett kivételesen a szülők kattannak be.