Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…
Tudvalevő, hogy 1995-ben már készült egy film Lovecraft A kívülálló című novellájának szabadon kezelt változatából, amelyet Stuart Gordon (Re-Animator, From Beyond, Dagon) rendezett, a főszerepben pedig a cseppet sem ismeretlen…
A harmadik évadát záró Serial Chillers rovat 2020. utolsó megjelenésére nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy minden idők legelső sorozatgyilkosának történetét tárja az olvasók elé. Hasfelmetsző Jack…
Különféle ünnepekhez kapcsolódó antológiákkal több ízben is találkozhattatok már a CineGore oldalán (Holidays, Tales of Halloween, All Hallow’s Eve 2), most pedig a 2015-ben készült A Christmas Horror Story mellé…
Az azonos nevű sorozatadaptáció – melynek két évadáról mi is írtunk – alapjául szolgáló regény, Joe Hill NOS4A2-ja először 2013-ban került a boltok polcaira, mint Stephen King fiának harmadik regénye. Hozzánk először…
Christopher Paolini bebizonyította, hogy egy fantasy író is tud jó és élvezetes sci-fit írni. A hosszú évekre eltűnt író az idei évben váratlanul bejelentette, hogy egy új, kifejezetten felnőtteknek szóló…
2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…
A koronavírus járványra, mely a jelenkor egyik legnagyobb válsága, igencsak gyorsan lecsapott a horror zsánere. A bezártság, a magány, az, hogy a családtagjainkat és barátainkat jószerint csak online láthatjuk, kiváló…
‘Az év horror filmje’ hangzott el valamelyik fórumon, ahol először hallottam a His House-ról. Rendben van, 2020-ban nincs túl magasan a léc, de azért egy ilyen vélemény csak felkelti a…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
Mint arról a Cinegore Facebook-oldalán korábban is beszámoltunk, 2019. szeptember 19-én debütál az Epic Drama című csatornán a Project Blue Book, magyar címén az A kék könyv-projekt című drámasorozat. A hatalmas sikerű és nem akármilyen neveket felvonultató sorozatról most további információkat is megtudtunk, illetve kaptunk egy exkluzív interjút is a sorozat egyik sztárjával, Ksenia Solóval.
Anélkül, hogy bármilyen információval rendelkeznénk egy filmről – a műfaját kivéve természetesen -, mire asszociálnánk egy olyan cím hallatán, hogy kettőezervalamennyi: bla-bla-bla? Jogosan feltételezem, hogy abban az esetben, ha a műfaj sci-fi, a zsánerre akár minimális rálátással is rendelkező kísérleti alanyunk jó eséllyel a 2001: Űrodüsszeiát fogja rávágni válaszul? Ha pedig mondani kell egy színészt/színésznőt, aki komoly hatással volt az ifjú sci-fi rajongókra az elmúlt két évtizedben, sok hozzám hasonló kocka elsők között említené Katee Sackhoff (nyilván a Battlestar Galactica Starbucks-ának szerepében) nevét. Tehát adott egy alig burkolt utalás egy klasszikus sci-fire és egy kevésbé burkolt felhívás némi nerdy nosztalgiázásra. Lássuk, hogy Hasraf Dulull első nagyjátékfilmje, a 2036 Origin Unknown vajon érdemes-e a figyelmünkre vagy csupán egy jókora blöff, aminek hiányosságait még a mikroköltségvetés sem indokolhatja!
Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy egy olyan tényleg igazán jó alkotást kaptunk volna az idegenekről, amely egyszerre volt minőségi és rémisztő. Azt sejtettük, hogy a Scully, vagyis Gillian Anderson által fémjelzett 2018-as UFO nem feltétlenül megy majd el ebbe az irányba, mégis gondoltuk, hogy a név kötelez, így abban egyetértettünk, ennek a darabnak illene megütnie egy közepesnél lényegesen jobb szintet. Lássuk, ez sikerült-e!
Ha valaki minden háttér-információ, kutakodás vagy önjelölt kritikusok firkálmányainak elolvasása nélkül látna neki Clay Staub elsőfilmes rendező Milo Ventimiglia nevével fémjelzett Devil’s Gate (más néven Abduction) című filmjének, érdekes meglepetések érhetik. Ahogy a cselekmény kibontakozik, a néző úgy válik egyre türelmetlenebbé: “Most akkor mi is lesz ez? Egy világvégi, poros farmon játszódó slasher, egy démonos, megszállós akármi, esetleg csupán egy misztikus köntösbe bújtatott bűnügyi thriller vagy netán valami más? Ennek tükrében tehát kérnék mindenkit, ha nem kíváncsi igazából nem is spoiler spoilerekre, akkor csak nézze meg a cikk végén a pontszámot, és döntsön az alapján: felül-e az ördög ezen hullámvasútjára? (more…)
Egy darabig úgy terveztem, hogy a Shane Abbess (a nem túl jó emlékű Terminus producere) által írt és rendezett ausztrál sci-fi horror, az Infini bemutatását az “Azért néztük meg, hogy nektek ne kelljen” frázissal nyitom majd, melyet kielégítően szellemesnek találtam erre a célra. Történt azonban, hogy időközben újranéztem a filmet, elolvastam néhány laikus kritikát is és arra jutottam, hogy talán nem veszem el mindenki kedvét rögtön az első mondatommal. Félreértés ne essék, másodjára nézve sem lettem libabőrös az Infini rendkívül mélyen szántó mondanivalója által generált katartikus élménytől, de azért az is világossá vált, hogy az összelopkodott, félkésznek tűnő sztori és a legalábbis kérdéseket felvető megvalósítás ellenére, valamiért sokakat mégis megfogott ez az alkotás és ki vagyok én, hogy mindjárt az elején ítéletet mondjak valamiről, amit lehet, csupán én nem vagyok képes értékelni. (more…)
Amikor a magyar híroldalak első beharangozóit olvastam a Gracefield Incidenttel kapcsolatban, rögtön megjött a kedvem hozzá. ” Ha nem bírtad az Ideglelést, ne nézd meg az új ufós horror trailerét” – hirdette például a 24.hu. Noha az előzetes valóban hatásosra sikeredett, a “poénok” egy részét már ekkor ellőtték a készítők, vagyis azt már az elején kijelenthetjük gyorsan, hogy a GI távolról sem az a fosatós, ufós horror lett, amelyre vártunk. Ettől eltekintve azonban jóra, nézhetőre sikeredett.
Nem tudom, hogy melyik kollégám hogyan írja a cikkeit, de azt figyeltem meg, hogy merőben más gondolataim támadnak, ha a mű megnézése után rögtön pennát ragadok, mintha várnék egy hetet vele. Na, a mostani film esetében még egy hét elteltével is ugyanazt a faktort tudom elmondani, amely alapjaiban teszi tönkre a jó alapgondolatot. Az Unaware kapcsán igencsak ambivalens érzéseim vannak, mert bár sikerülhetett volna simán egy 8/10-re, végül a low-budget megfelezte a pontszámát.
A címben említett fenyegetést – egészen pontosan ugye figyelmeztetés nélkül-t, ha korrekt fordítást szeretnénk – nem igazán éreztem át, viszont Greydon Clark egykori horror-színész eléggé sci-fi beütésű mozijában a retro hangulat igencsak eluralkodott rajtam, amikor megpillantottam a frizbiként repkedő, fogakkal és nyúlványokkal ellátott űrbéli lényeket, haha! (more…)
Az 1979-ben bemutatott Alien sikere után szinte minden második sci-fi/horror a testbe bújó, és onnan előtörő idegen lény tutira menő receptjét kezdte el másolni, ami alól bizonyos szempontból ez a film sem kivétel. Amiben viszont különbözik, hogy az első öt percet nem számítva, teljes mértékben a Földön játszódik, szóval ennyit a galaktikáról meg a sci-fi környezetről. (more…)
A science fiction és a horror határmezsgyéjén lépkednek az idegenes elrablós filmek és mintha a komolyabb költségvetésekből rendre kimaradnának, legfőképp az indie filmgyártók próbálgatják magukat, veszik elő ezt a formulát. A témához pedig a mostanában folyamatosan előtérbe kerülő found footage, avagy kézikamerás bemutatást használták, ami összességében egyáltalán nem volt hátrány, sőt, jótékonyan képes volt elfedni bizonyos helyzetekben a költségek hiányát. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy kimagasló, de legalábbis nagy rajongói bázissal rendelkező alkotássá válhasson egy mozi. Nézzük meg közelebbről, hogyan sikerült vegyíteni a különböző alapanyagokat.