The Fury of the Wolfman ((La furia del Hombre Lobo)) (1972)
Paul Naschy harmadik (hivatalosan negyedik, de a második rész valójában sosem jelent meg) filmje az Hombre Lobo szériában egy újdonsággal próbált szolgálni: míg a korábbi alkotásokban más-más klasszikus szörnyeteg is tiszteletét tette, a La furia del Hombre Lobo már csak Waldemar Daninsky-t sorakoztatja fel soraiban, mint gótikus rémség. A José María Zablaza által rendezett alkotás lényegében rebootolta az eddigi történeteket, új eredettörténetet adva a karakternek, azonban így is igen felejthetőre sikeredett.
Paul Naschy, a „spanyol Lon Chaney” nem véletlenül kapta becenevét, hiszen pályafutása során megannyi horror karaktert keltett életre, Drakula gróftól kezdve Fu Manchun át Frankenstein szörnyéig. A leghíresebb alakítása azonban talán az „Hombre Lobo”, azaz a Farkasember szériához köthető, hiszen 12 filmben alakította Waldemar Daninsky, a vérfarkas szerepét. A sorozat legelső része az Egyesült Államokbeli kiadásban a Frankenstein’s Bloody Terror címet kapta, annak ellenére, hogy egy pillanatig sem tűnik fel benne sem a doktor, sem teremténye, azonban emellett a filmet még olyan címekkel is illették, mint a The Nights of Satan, Hell’s Creatures: Dracula and the Werewolf, azonban talán legtöbbször az eredeti spanyol címmel és annak fordításával, a The Mark of the Wolfman-nel hivatkoznak a műre. Az pedig, hogy ennyire sok és változatos címet adtak ennek a filmnek, azt mutatja, hogy mennyire összetett alkotással is kezdte Daninsky gróf a karrierjét. 
A Universal filmstúdió a ’40-es évek első felében megpróbálta összehozni az előző évtized filmjeiben nagy sikert aratott szörnyeit, többek között Drakulát, Frankenstein teremtményét és a farkasembert. A 
Mikor zsenge gyermekkoromban megismerkedtem a Universal Pictures ’30-as, ’40-es évekbeli horrorfilmjeivel, egy gondolat folyton nyugtalanított: hogy-hogy nem látom a nagy Lugosi Bélát az eredeti Draculán kívül az erdélyi gróf szerepében, hiszen a vámpír történetét számtalanszor folytatták, ráadásul nem egyszer került szembe a klasszikus horrorok többi nagy szörnyetegével, mint a Farkasemberrel vagy Frankenstein szörnyével. Az indok természetesen nagyon prózai volt: hazánk egyik legnagyobb színésze kerülte Drakula szerepét, nehogy beskatulyázzák ebbe a szerepbe, melyet végül olyannyira nem sikerült elkerülnie, hogy az általa megformált karakter jelmezében temették el 1956-ban. Ennek ellenére az eredeti, 1931-es 