Afro (Samuel L. Jackson) végül megküzdött Justice-szal (Ron Perlman) és legyőzte Őt, megbosszulva ezzel apja gyilkosát. Itt volna az idő, hogy büszkén viselje a No. 1 fejpántot és elfoglalja méltó helyét a legendában. Azonban ehhez neki semmi kedve. Megbékélt önmagával, letette a kardot, bevégezte feladatát és szeretné apja és mestere nyomdokaiba lépve megszüntetni az örök harcot, illetve a felesleges véráldozatokat, a folyamatos bosszúhadjáratokat. Láttuk, hogy a sorozat végén megérkezik Jinno, hogy kihívja Őt, de nem sejthettük, mi lesz majd a csata kimenetele. Lehet egyáltalán ezt a történetet tovább ragozni? Hiszen a bosszú véget ért, a vége főcím lement és mindenki levonta a tanulságokat.

Az animéknél gyakori, hogy úgy fejezik be a történetet, hogy a néző fantáziájára bízzák a folytatást, hiszen sosem a cél a fontos, hanem az út, amelyen odaérkezünk. Ez így akár bölcsességnek is elfogadható lenne, azonban a harc mindig folytatódik, hiába ért véget egy bosszúhadjárat, ha közben százak, ezrek sérültek meg, újabb gyermekek lettek árvák és fogadták meg, hogy kiköszörülik a család becsületét ért csorbát (csak, hogy ismételjem magam és emlékeztessek mindenkit, hogy a történelem ismétli önmagát, valamint minden tettnek megvan a velejáró következménye).

Ezért itt is a történet közepébe cseppenünk bele, ahol Afro ismét harcol, és csoportosan támadják meg, így sejthetjük, hogy valami történhetett, ami ismét arra késztette, hogy fegyvert ragadjon. Hiszen, ha az Egyes Számú fejpántot viselné, akkor nem hívhatná Őt ki csak úgy egy csapat jöttment idegen. Felütésnek, kezdésnek így ismét szemet gyönyörködtetően kreatív és véres jelenetet kapunk a rendezőtől, Fuminori Kizakitól (X-men, Afro Samurai). Belerobbanunk valamibe, amely ez alkalommal egy igazi, egészestét filmprodukció lett. A stílus változatlan, bár szerintem a TV-sorozat jóval szebben volt elkészítve. Az Afro Samurai: Resurrection-nél olyan sorozatok, filmek jutottak az eszembe, mint a Tekkonkinkreet vagy a Cowboy Bebop. Lehetséges, hogy csak én éreztem úgy, hogy a dinamikát megváltoztatták, de engem az első képkockától ez az érzés kerített a hatalmába.

Természetesen itt is visszatekintéssel folytatódik a cselekményvezetés, és kiderül, milyen módon veszítette el Afro a fejpántot, mi lett a kimenetele a Jinnoval vívott párbajnak és ezúttal miféle veszedelemmel kell szembenéznie főhősünknek. Ahogy már említettem, minden tettnek megvan a velejáró következménye. Így, ha Te szeretnél a leghatalmasabb harcos lenni és az Első Számú fejpántot viselni, akkor bizony keresztül kell gázolnod mindenen és mindenkin, baráton és ellenségen, és emellett sok gyűlölőd fog születni. Embereket öltél (habár ők hívtak ki téged), gyermeket tettél árvává, asszonyokból csináltál özvegyet, és ezt sosem tudod visszafordítani. The damage is done! Egy idő után pedig lesznek olyanok, akik szeretnék megtorolni a családjukat ért sérelmet, vagy a barátaik halálán óhajtanak revansot venni. Ráadásul, ha az a hír járja rólad, hogy játszi könnyedséggel elvesztettél egy ilyen címet, amely a legendák szerint istenné tett, nos, beláthatjuk, hogy rengetegen fognak a fejedre pályázni, ha más nem becsvágyból.

Azonban a legősibb ösztön mégis a bosszú, és az előzmények során elég sokan maradtak életben ahhoz, hogy előkészítsék a méltó folytatást a sorozathoz. Egy titokzatos nő, Sio egyelőre ismeretlen indíttatástól vezérelve Afrora uszítja Jinnot, hogy vonszolja Őt édesapja sírjához. Ahol nem csak elveszi a bajnoktól a fejpántot, hanem még a hullából is magukkal viszik az állkapcsot, hogy klónozhassák a fiú egyetlen – bár elhunyt – hozzátartozóját. Ahhoz, hogy visszaszerezhesse a relikviát, valamint a címet, nincs más választása, újra kardot kell ragadnia és ehhez ismét asszisztál kedvenc kísérőnk, Ninja Ninja. Sejthetjük, hogy valamiféle lelkiismeretről, ösztönről van szó, aki arra sarkallja Afrot, hogy legyen eltökélt, kitartó és ne engedje eltéríteni magát a céljától. Ezúttal azonban másfajta veszélyekkel kell szembenézni, olyanokkal kell megküzdenie, akiket igyekezett elméje legmélyére eltemetni, akiken átlépett, akiken keresztülgázolt, illetve akiket sorsára hagyott. Az út végén pedig olyan megmérettetés várja, melyre nem lehet felkészülve.

A titokzatos Dharman nem csak Jinnot „mentette meg” a halál karmai közül, hanem számos kiborgot hozott létre és most arra készül, hogy Sio parancsainak engedelmeskedve (?) feltámassza Afro apját, pontosabban regenerálja Őt egyetlen csontból. De a dolgok sosem úgy működnek, ahogy szeretné az alkotó, hiszen nem mindenki repdes az örömtől, ha új testet kap, és torz lényként kell, hogy leélje életét. Ráadásul Dharman egy őrült tudós, aki önfejűen cselekszik, és így folyton összetűzésbe kerül úrnőjével. Kérdés, hogy ez segít-e főhősünk helyzetén, vagy a kaotikus összeesküvők ezzel sokkal nehezebb akadályokat gördítenek az útjába.

Az első feladat sem bizonyul túlságosan egyszerűnek, hiszen megtalálni valamit, amely esetleg nem szeretne szem előtt lenni, nem könnyű. A Kettes Számú fejpántot viselő ismeretlen ugyanis mindent elkövet annak érdekében, hogy ne derüljön ki, hogy Ő a birtokosa annak. Erre pedig olyan esemény sarkallja, amely morális szempontból akár vissza is tarthatná főhősünket, hogy kihívja a ronint, de Afro ismét a régi és semmi sincs, ami megállathatná. Újra gyilkoló géppé kell, hogy váljon és nincs is igazán nehezére a szerep. Talán lelkiismerete kissé felébred, hiszen az idők folyamán alaposan megváltozott a világról alkotott szemlélete.

Ninja Ninja szórakoztató kommentjei ismét megjelennek és a történet megállíthatatlanul tart a crescendo felé. Tudjuk, hogy szamurájunkat ezúttal olyasmi várja az út végén, ami felőrölheti a lelkét. Most a múlt árnyaival, a kísértő szenvedéssel, a visszavonhatatlan következményekkel és gyermekkora démonai helyett a szép emlékekkel kell szembenéznie. Lehet, hogy ez sokkal szörnyűbb, illetve keményebb kihívás, mintsem az első küldetése során átgázolni mindenkin.

Az alkotógárda változatlan, Hiroya Iijima – karakter dizájn és animáció – munkája, valamint RZA zenei aláfestése megadják az egész film alaphangulatát. Sio szinkronhangját újabb sztár kölcsönözte, a szintén Kill Bill-es Lucy Liu. Az elején már említettem, hogy a cselekmény, és ezzel az animáció dinamikája változott csupán, mely a karakterek stílusán számomra eléggé észrevehető. Maradt a fantasztikus látványvilág, a részletesen kidolgozott hátterek, a gore jeleneteket idéző párbajok és harcok, röpködnek a végtagok, fröcsög a vér, azonban sosem ül le és nem válik öncélúvá. Hiszen ez továbbra is egy klasszikus bosszútörténet, miként a Lady Snowblood folytatása. Szerintem a sorozat jóval ütősebbre sikerült és a filmnek ezt nem sikerült továbblendítenie, ennek ellenére a színvonal szerencsére nem csökkent, figyelemre méltó ez a film is.

A történet a végére ért, minden szál elvarratott. Itt most persze lehet mosolyogni, hiszen nyilvánvaló, hogy majd úgyis hagynak nyitva kapukat, nekünk is van fantáziánk. A lezárás viszont kielégítően epikus, heroikus és frappáns. Igazi, vérbeli szamuráj film készült, ez tagadhatatlan. Ajánlom azoknak, akik szerették a Ninja Scrollt és látták a sorozatot is.

Értékelés: 8/10

ANN

Smaragd Sárkány