Serial Chillers rovatunkban Ed Geinnel, a filmipar kedvenc sorozatgyilkosával kapcsolatban már számba vettük a nagy klasszikusokat: volt szó A texasi láncfűrészesről, A bárányok hallgatnakról, és a Psychóról is. Az ő történetét azonban nem csak horrofilmek használták fel inspirációként, kitekintettünk egy drámára is, bármilyen hihetetlen, ma pedig egy vígjáték következik a sorban.

Az 1993-as Ed and His Dead Mother című filmben Steve Buscemi játssza Edet, aki egy igazi mama-pici-fia karakter. Buscemi számára egyébként nem idegen terep a horror, illetve a horrorkomédia, láthattuk őt a Mesék a kriptából szereplőjeként, vagy a Történetek a sötét oldalrólban is. Ed nem tud túllendülni egy éve elhunyt édesanyja iránt érzett gyászán, mindenben az ő intelmeit követi életében. Benny nagybátyjával (Ned Beatty) él együtt, aki megszállottan kukkolja az új szomszédasszonyt, és szövögeti róla pajzán fantáziáit; miközben nem érti meg Edet, és hogy mennyire hiányzik neki az anyukája (Miriam Margolyes).

A fordulatot az a John Glover által játszott rejtélyes üzletember feltűnése jelenti, aki különleges ajánlatot tesz Ednek: azt állítja, potom 1000 $-ért képes feltámasztani a szeretett mamát. Ed természetesen él a felkínálkozó lehetőséggel, hiszen olyan elveszett volt az elmúlt évben anyja iránymutatásai nélkül.

A feltámasztás sikeres, de ahogyan az lenni szokott, nem teljesen. Hamarosan kiderül, hogy a mama már nem a régi. Rosszul érzi magát, és ez nem segít egyébként is kibírhatatlan természetén. Elindul egy komoly pumpolási folyamat Ed és az üzletember között, mert az idős hölgynek folyamatos “életkezelésekre” van szüksége ahhoz, hogy állapotát fenntartsák, de ez egyre nehezebb feladatnak bizonyul. Lassacskán Ed is rájön, hogy anyjának talán jobb volna holtan, de neki tett ígérete, miszerint sosem hagyja el őt, útjába áll ennek. A helyzet azonban odáig fajul, hogy döntésre jut, hogy végeznie kell az élőhalottal – ami a rendszeres kezeléseknek köszönhetően szintén nehézkessé válik – ekkor már az a gond, hogy a mama sehogy sem akar meghalni.

A film pontosan olyan bárgyú, amilyennek ez alapján a rövid leírás alapján tűnik. Ezt csak fokozza Ednek a bombázó szomszédasszonnyal kialakuló szerelmi viszonya, ami több, mint szürreális. A karakterek klisések, rém egyszerűek, a poénok többnyire csak fárasztóak. A rendezés motiválatlan, és egy kicsit lapossá válik a film. Egyértelmű a szándék, hogy a kultfilmmé avanzsált Dead Alive / Braindead (Hullajó) konkurenciájává akart válni az Ed and His Dead Mother – hiszen a téma is igen hasonló; de míg a Hullajó az elképesztő gorefaktorral tudott tarolni és klasszikussá válni, addig jelen filmünk ezt a vonalat teljesen nélkülözi, és inkább afféle 12-es karikás zombifilmnek tekinthetjük legfeljebb.

Minden filmes adatbázisban Ed Gein által inspirált filmként tüntetik fel, de már a vígjáték-jellegből is sejthető, hogy vajmi kevés köze van a valóságban történtekhez. Igazából csupán azt az életrajzi vonalat használja fel az építkezésre, hogy Ed Gein beteges módon hiányolta halott édesanyját, és az általa elkövetett gyilkosságok is mintegy az ő feltámasztására irányuló tettekként is értelmezhetők.

Bár az Ed and His Dead Mother véleményem szerint egyértelműen a B kategóriába sorolandó, meglehet, hogy csak a horror-vígjátékok iránt érzett ellenérzéseim mondatják ezt velem, mert ez a műfaj nagyon távol áll tőlem. Ennek ellenére is azt mondom, hogy a kiváló színészeknek köszönhetően (akiket nem az itt nyújtott alakításuk alapján ítélek meg, hanem egyéb munkáik alapján) egészen jól szórakoztam – különösen Steve Buscemit emelném ki, akinek ez a fajta szerencsétlen flótás szerep mindig is jól állt.

Kinek ajánljuk: Horror vígjátékok kedvelőinek nem fog csalódást okozni, de az Ed Gein-filmeket keresők nyugodtan elkerülhetik.

Értékelés: 4/10

Blissenobiarella