dráma

A novellapályázat margójára

Több mint 105 szerző és 130 novella. Pusztán átolvasni a beküldött műveket impozáns feladatnak bizonyult – értékelni még nehezebb. A The Black Aether oldalán pár napja már olvasható az eredmény,…

ház, amit jack épített

The House That Jack Built (2018) (A ház, amit Jack épített)

Sokadszorra puffogtatjuk el idén ezt a mondatot, hogy az év leginkább várt horrorjáról lesz szó. Így volt ez az Örökséggel, a Suspiria remake-jével, de ide citálhatom akár Az apácát is,…

Hold the Dark (2018)

Az utóbbi pár év termését elnézve akár azt is mondhatnánk, kezd kialakulni egyfajta trend a thriller műfaját illetően; a megfelelően megkomponált, tipikus környezetbe helyezett bizarr gyilkossági ügyeken alapuló filmek ugyanis…

Kryptozoológia – 27. rész – Crosse atkái

Egy korábbi epizódunkban említettük, hogy a mesterséges élet létrehozásának lehetősége már a középkorban is megmozgatta a természettudományok művelőinek fantáziáját. Az irodalomban kétség kívül Mary Shelley először 1818-ban kiadott Frankenstein című…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

Downrange (2017) (Defekt)

A már-már polihisztorként tevékenykedő, japán származású Ryuhei Kitamura producer, színész, vágó, illetve vizuális effektusokért felelős szakember, de leginkább mégiscsak rendező –  olyan filmekért felelős, mint az Éjféli etetés vagy a…

Halloween (2018)

Halloween (2018)

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a tíz kedvenc horrorfilmem, akkor általában a frappáns melyik évtizedből válasszal viszem tovább a beszélgetést. Az elkerekedő szemek hatására inkább átfogalmazom a kérdést. Természetesen…

UFO (2018)

Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

The Keeping Hours (2017) (Őrzött idő)

Néha előfordul, hogy az aznap estére – mondjuk IMDB alapján – választott filmünktől nem egészen azt kapjuk, amit mondjuk a műfaji besorolás alapján várunk. Emígyen jártam a hétvégén a 2017-ban befejezett, de mindössze 2018 júliusában bemutatott The Keeping Hours-szel, amikor is horror-drámára számítva egy, a horrorok, thrillerek feszültségfokozásra alkalmas eszköztárát erkölcsileg már-már elítélhető módon felhasználó misztikus, romantikus-drámát kaptam. Az alább leírtak – a téma okán – számos spoiler-t tartalmazhatnak azok számára, akik immáron tisztában lévén az Őrzött idő huncutságával, mégis adnának egy esélyt az amúgy meglepően érdemes darabnak.

(tovább…)


Mother! (2017) (Anyám!)

motherÉrdekes módon a 2017 utolsó negyedévében moziba került Mother! jóformán teljesen visszhang nélkül maradt kis szerkesztőségünk berkein belül és év végi toplistánk keretében sem került említésre. Pedig a mozikban sajnos elég ritka vendégnek számító pszichológiai horror/dráma műfajpárosítás és a nem akármilyen sztárparádé láttán azért illett volna megemlékeznünk Darren Aronofsky új filmjéről. De ami késik nem múlik, mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja.

(tovább…)


Ted Bundy (2002)

Eddig bemutattunk az olvasóinknak két szélsőséges filmet Ted Bundy életéről és munkásságáról. A mostani mű, a nemes egyszerűséggel Ted Bundy-ra keresztelt thriller teljesen más irányból közelíti meg a sorozatgyilkos tevékenységét, és a hétköznapjaira, valamint a lélektanára próbál koncentrálni, elsősorban pszichológiai szempontból. Az eredmény olyasmi, mintha Hannibal Lectert boncolgatnák egy életlen szikével. Az elképzelés nem rossz, de sajnos elég gyenge a megvalósítás, túlságosan elfogultak az alkotók.

(tovább…)


The Stranger Beside Me (2003) (A Ted Bundy sztori)

Mennyi az esélye annak, hogy egy középszerű amerikai krimiket író exzsaru egyik bizalmasa maga Ted Bundy volt? Viszonylag kevés, mondhatnánk, Ann Rulet mégis alaposan átejtette a hírhedt férfi sármja, olyannyira, hogy a végsőkig hitt a kéjgyilkos ártatlanságában, annak ellenére, hogy minden jel arra mutatott, ő a kegyetlen elkövető. Arról, hogy milyen viszonyban állt Teddel, 1980-ban írt könyvet, The Stranger Beside Me címmel, abból pedig Paul Shapiro (Ártatlan igazság) rendezett filmet. Az életrajzi elemekkel és saját élményekkel kiszínezett történet 2003-ban került a televízióba.

(tovább…)


The Lobster (2015) (A homár)

Tavaly decemberben, nem sokkal a hivatalos bemutató után volt szerencsém Yorgos Lanthimos Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer) című filmjéhez. A görög úriember által rendezett és részben írt dráma/thriller az utóbbi évek egyik legfurcsább filmes élményeként maradt meg bennem (még ha az összkép nem is volt teljesen pozitív), így egyenes út vezetett ahhoz, hogy a meglehetősen sajátos látás- és ábrázolásmóddal rendelkező író-rendező eggyel korábbi egész estés filmjét (mely egyben az első angol nyelvű teljes értékű produkciója is volt) is megtekintsem. Ha azt mondom, hogy a The Killing of a Sacred Deer után némi – nevezzük így – előítélettel viseltettem Lanthimos munkássága iránt, akkor ezen a Lobster (A homár) sem változtatott, sőt ez a korábbi film talán még inkább a “bizarr” tartományba lendítette nálam a műszer mutatóját.

(tovább…)


Hereditary (2018) (Örökség)

hereditary örökségVérfagyasztó? Hátborzongató? Az utóbbi évek legőrültebb horrorja? Az idei év legrémisztőbb filmje? Sikoltozó nézők? Kezdem azt hinni, én egy másik filmet láttam, nem azt az Örökséget, amiről mindenki beszél.
(tovább…)


Normal (2009)

NormalNem könnyű mindent levadászni egy sorozatgyilkos életéről, ez pedig többszörösen igaz azokra a filmekre és egyéb alkotásokra, melyeket a munkásságuk inspirált. A Normal című cseh mű teljesen más megközelítéssel próbálkozott, mint a korábbiak, így eléggé megosztó lett az eredmény is, amely született. Peter Kürten kivételes személyiség, ugyanakkor kissé enigmának számított a tevékenysége idején, hiszen akkor még nem igazán értettek és foglalkoztak a beteg elmék vizsgálatával.

(tovább…)


Másodvélemény: Wait Until Dark (1967)

Wait Until DarkA színészek közül akadnak olyanok, akik nem csak zseniálisak, hanem  ikonikus alakításokat is nyújtanak egy-egy munkájuk során. Ez persze nem jelenti azt, hogy maga a film is jó, itt a színészi képességekről van szó, és a kiállásról, a beleélő készségről, ahogyan a karakterek bőrébe bújnak. A Wait Until Dark egy fantasztikus színdarabnak készült, melyet 1966-ban írt Frederick Knott (Rókamese, Dial M for Murder), és Terence Young (James Bond: Dr. No, Oroszországból szeretettel, Tűzgolyó) adaptálta a vászonra egy évvel később. A thriller hangulata hátborzongató, félelmetes és iszonyatosan izgalmas, az Orlai Produkció előadása nyomán (kritika ITT) pedig érdemesnek találtam újra előszedni nektek.

(tovább…)


Várj, míg Sötét Lesz (Orlai Produkció, Belvárosi Színház)

Várj, míg sötét leszA Wait Until Dark-ot eredetileg azért tekintettem meg, mert kíváncsi voltam Audrey Hepburn zseniális játékára, és nem is kellett csalódnom, valóban feledhetetlent alakított a színésznő. Miután az Orlai Produkció jóvoltából a Belvárosi Színház is műsorára tűzte a darabot, elhatároztam, hogy megtekintem, hiszen ugyancsak fantasztikus szereplőket válogattak össze. Amúgy is izgalmas, ha egy horror vagy thriller színművet nyílik alkalmunk megnézni a magyar színpadon.

(tovább…)


Stephen King: The Tommyknockers (1987) (A rémkoppantók)

Stephen King huszonkettedik regényéhez, A rémkoppantókhoz különleges kapcsolat fűz az író könyveinek sorában. Korántsem ez volt az első, amit a horror nagymesterének is aposztrofált Kingtől olvastam, de emlékszem, hogy az első volt, amelyet a könyvesboltban már kifejezetten az ő nevét keresve vásároltam meg. (még arra az igen prózai gondolatra is emlékszem, ami akkor megfogalmazódott zsebpénzből élő kamaszfejemben: micsoda üzlet mindössze 3000 Ft-ért megvenni egy 1000 oldalas könyvet!) (tovább…)