Hú, hát az mindig tök izgis, amikor egy filmet úgy reklámoznak be az interneten, hogy itt-ott betiltották, mert az annyira kegyetlen, gyomorforgató, stb, hogy azt végignézni is kínszenvedés. El tudom fogadni, hogy sokaknak tényleg valami hasonló “élményt” jelentene a Groteszk végignézése (pl. a nagymamámnak, a szomszéd idős bácsinak, vagy Kulka Jánosnak), de rám nem volt különösebben nagy hatással a film, leszámítva a végét, amin jót röhögtem. Pedig abszolút pozitívan álltam hozzá a filmhez, mivel örültem, hogy ebben nem egy fehérre meszelt kislány/kisfiú grimaszol gonosz pofával egy ház padlásán vagy pincéjében (pedig ez milyen izgalmas és újszerű koncepció!).
A film angliai betiltását egyébként nem találom túlzásnak – de nem azért, mert az annyira sokkoló, hanem azért, mert másfél órán keresztül úgy kínoznak lelkileg és testileg két embert, hogy a (helyenként kifejezetten bugyuta) filmnek mindeközben nagyjából semmi érteme nincs.

(Vigyázat! Az ismertető innentől kezdve enyhén – nem nagyon – spoileres!)
A film úgy kezdődik, hogy egy parkolóban várakozó perverz faszkalap egy fiatal párocska két tagjának tarkóját megkezeli kalapáccsal, aztán elviszi őket a házának pincéjébe. Kikötözi őket, a srácot megkéseli, akinek ez fáj, a csajt pedig megujjazza, akinek ez jó, méghozzá annyira jó, hogy elélvez, nem kicsit. Ezek után a láncfűrészes amputációtól kezdve a faszlevágáson keresztül a szemkitépésig egész sok jópofa dolog történik.
Aztán háromnegyed órányi kínzás után szétszabdalt, megcsonkított, félig megvakított, meggyötört hőseink egy szép világos szobában ébrednek és arról kezdenek el önfeledten dumcsizni, hogy milyen jó, hogy ezt az egészet túlélték. Lelkileg látszólag nem nagyon viselték meg őket a történtek, kb. úgy beszélnek egymással, mint ha valami szar japán filmről társalognának egy-egy korsó sör mellett a kocsmában (egy ponton még fel is nevetnek!). Aztán megjelenik a kínzójuk, akitől különösebben meg sem rémülnek, noha észrevehető valamicske halovány ellenérzés hőseink nagyszerű színészi játékának köszönhetően, a jelenetet megkoronázandó pedig a férfi elnézést kér a történtekért, kijelenti, hogy van egy kis lelkiismeretfurdalása is, de hát őt ezek a játékok izgatják fel.

A filmnek természetesen itt nincs vége, de ennyi baromság után már történhet bármi, képtelenség komolyan venni. Mert itt is az történt, ami számos japán filmmel előfordul: bár látványvilágában a Grotesque remek – és ez az egyetlen dolog menti meg a filmet attól, hogy igénytelen ZS-hulladéknak lehessen minősíteni -, a “történet” és a szereplők hazavágják az egészet. A film természetesen közelébe nem ér a DVD kiadás borítóján emlegetett Fűrésznek, de még a Hotelnek se, attól meg fényévnyire van, hogy a számomra most etalon francia horrorokkal, a Mártírokkal és az Inside-dal lehessen egy lapon emlegetni.

Blizz

értékelés: 4/10