Hellraiser: Revelations (2011)

Ahogy a technika fejlődik, egyre több eszköz áll a filmesek rendelkezésére, hogy egy igazán látványos és szórakoztató folytatást vagy újragondolást készítsenek a klasszikusoknak. Ehhez képest Clive Barker azt nyilatkozta cikkünk alanyáról, hogy szebbet szarik, mint ez az eltorzított emeletes fos, amit kilencedik rész gyanánt produkált a Dimension Films. Öröm és boldogság tölti el a szívem, hogy nem volt elég végignéznem, még nyilatkozzak is róla valami nyomdafestéket tűrőt…

Steven és Nico jó barátok, egy kézi kamera társaságában nekivágnak az országnak ivó- és kúrótúrára. Ennek megfelelően sok ilyen home made felvételt láthatunk, követni kell ugye a divatot. Valami azonban balul sül el és mindketten eltűnnek, a két családnak csak egy furcsa kocka és a kamera marad utánuk, ami a feltételezett meggyilkolásukat rögzíti. A közös vacsorán már épp felmerülnek a tisztázatlan eltűnéssel kapcsolatos kínos kérdések, amikor egyikük sokkos állapotban felbukkan. Azonban a telefonok nem működnek, az autók pedig eltűnnek, így nem lehet segítséget hívni sehonnan. Talán a fiúk elrablói még kint vannak valahol? Steven persze nincs magyarázatra kész állapotban.
A család azt hiszi, hogy a fenyegetés kívül vár rájuk, azonban a hugica eljátszott kicsit a bűnös vágyakat ébresztő kockával, így sokkal közelebb vannak a veszélyhez, mint gondolnák. Némi veszekedés és egy kis pszeudo-vérfertőzés után jön egy őrületes csavar, amit persze az első részt ronggyá nézett rajongók cseppet sem sejtenek. 😀 A végén az egész díszes kompánia a Pokolban találja magát kampók és csörgő láncok közt illetve a kenobitává vált fiuk társaságában. Azt nem teljesen értettem, hogy mi alapján menekült meg az egyik, és miért végezte kicsontozva a másik, de őszintén szólva már annyira szenvedtem, hogy nem is nagyon érdekelt…
Annyira élvezhetetlen és amatőr volt az egész, hogy vetekszik a rajongók által készített epizóddal. Az új Pinhead jóllakott óvodás feje mellett sajnos szőrtelen girnyó diszkópatkány főszereplőink pőre testét is többször csodálhattuk meg a kelleténél. Ha már a színészi játékuk ennyire negatív rekordot dönt, lehettek volna legalább esztétikusak. Egyetlen pozitívumként azt tudom felhozni, hogy végre mellőzték a hallucinálós vonalat és visszatértek az első két rész koncepciójához. Erre kaptak egy pontot, de ez édes kevés ahhoz, hogy a világon bárkinek javasoljam a megtekintését.

értékelés: 1/10

DeerWoman

8 Comments on "Hellraiser: Revelations (2011)"

  1. szánalmasan elcseszett egy foskupac, akárcsak az utolsó részek. komolyan, már csak Lance Henriksen kéne bele xD

  2. Szegény az is már minden szart elvállal..vén fejjel csinál hülyét magából :/

  3. Lehet kinyitottuk a Kockát, és ez a büntetésünk érte…

  4. Eddig azt hittem a cenobites az cenóbiták, legalábbis a Fangoriában mintha így írták volna. Nem vitázni akarok, csak érdeklődöm:)

  5. Én a könyv alapján hívom őket kenobitáknak, mivel minden filmben más verzió volt. 🙂

  6. Nagyon le lett hordva, de nekem tetszett.
    Talán túl sokat vártatok tőle, az újabb horror-vonal miatt, de ez tök klasszikus vonalon mozgott, ez volt benne a jó.
    Tény, 2011-ben eladni egy alapvonalon mozgó filmet hatalmas kihívás, de még így is rávert a 3., 4., részre. A 6., már-már tini-horror vonalba tartozó -de abban kiváló- borzalomról nem is beszélve.
    Ha az 5. rész szürreális, agyturkáló stílusát meg tudnák teremteni, az lenne az igazi.

    Persze természetes, hogy az 1-2 volt az igazi.

  7. Elnézést, a 8.-at akartam írni, mint tinihorrort, nem a 6.-at.

  8. Mivel a címben szerepel a Hellraiser szócska, ezért a pontozás nálam alapból 5-ről indul csakis felfelé (lefele sosem)…
    Tudom elfogult vagyok, kapjon összességében egy 6-ost!

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.