Night of the Demons (1988) (Démonok éjszakája)

Érdekes, milyen szinten képes kihalni egy filmes műfaj. A mai horrorok többsége küzd az ötlettelenséggel, a szürkeséggel, miközben ha jobban belegondolunk, több olyan alapkoncepció is van, amiket már a kilencvenes évek dereka óta nem láthattunk vásznon. Ezek egyike a démonos-megszállottas túlélőhorror. Nem az Ördögűző típusára gondolok, hanem a Gonosz halottakra, vagy a Lamberto Bava által jegyzett Démonokra, amik ránézésre a zombifilmekre hasonlítanak, csak éppen a “fertőzöttek” okosak, gyorsak, félelmetesek, és számtalan természetfeletti csínyre is képesek…

A Night of the Demons pedig ilyen film. A szóbeszéd szerint a VHS-aranykorban ezt a filmet kiadták nálunk is szinkronosan, de erről semmi konkrétat nem tudok, a 2009-es remake kapcsán találtam rá a sorozatra, és mi tagadás, mivel a Lamberto-féle Démonokat nagyon szeretem, és a kritikusok úgy jellemezték ezt a filmet, mint a Démonok és a Gonosz Halottak elegyét, “valahogy” kedvet kaptam hozzá.

A kedvemet pedig majdnem súlyos csalódás szegte le. A Démonok éjszakája tipikusan az a fajta horror, ami nem képes normálisan hangulatot teremteni, és a szerkezeti arányosság elvéről sem halhattak sokat a készítők. A felvezetés majdnem a film feléig tart, ennyi idő alatt gyűlik össze ostoba tinikből álló szereplőgárdánk, akiket az osztályuk különc okkultista ribije, Angela, meghív egy régi temetkezési vállalat épületébe, a Hull-kúriába Halloween-partyt tartani. Az már elsőre feltűnik szereplőinknek, hogy a házat anno mintha erős téglafallal vették volna körül, aminek maradványai alatt ráadásul különös módon egy föld alatti vízfolyam csörgedezik, de erre pár megjegyzésen kívül nem figyelnek, inkább jól bebaszcsiznak és kitombolják magukat. Az áram egy idő után hirtelen elmegy, és Angela javaslatára, mivel az alkoholos hangulat már adott, szereplőink egy vicces kis halloweeni szeánszot próbálnak tartani, csak úgy poénból. Ezzel természetesen felébresztik a ház pincéjében berendezett krematóriumban alvó rákfejű démont, aki láthatóan nagyon partyhangulatban van, csatlakozik hozzájuk, és Evil Dead módszerrel (értsd: a démon belső szemszögéből, úgy, hogy a szereplők számára láthatatlan) megszállja az egyik ribanc kiscsajt, aki pechjére rosszkor nyitotta nagyra a száját. Az újdonsült test segítségével aztán a démon szájból-szájba megszállja a bulizók többségét, majd amikor már nem bír magával, a megszállottakat rusnya szörnyekké változtatja, hogy elszórakozhassanak a még lelküket birtokló társaikkal. Ők megpróbálnak menekülni, de a ház körül időközben újjáépült a téglafal is, aminek célja, hogy a föld alatti folyamon átkelésre képtelen démont áldozataival együtt a házban tartsa hajnalig, amikor is a Halloween lejárta miatt vissza kell térnie a pokolba. Hőseinknek így hajnalig ki kell bírniuk egy házban a megtestesült gonosszal, aki ráadásul teljes természetfeletti arzenálját is beveti ellenük.

A film feléig, mivel csak gagyi szereplőket, ostoba párbeszédeket, és még a szokásosnál is több cickóvillantást kaptam az arcomba, nem tudtam eldönteni, hogy akkor ebből horror lesz, vagy softcore pornó (jobban meggondolva rosszul egyik esetben sem jártam volna). Viszont miután ez a hosszúra nyújtott bevezető véget ér, olyan remekül megkomponált B-horror álom kezdődik, ami minden korábbiért kárpótol. Rusnya sminkek, beteg humor, menekülő fiatalok és folyamatosan növekvő számú, őket üldöző démonok – horrorfilmben az ilyesmi olyan, mint két éttermi sültestál fagylaltkehellyel és francia pezsgővel. A gore terén is rendesen odateszi magát a film, főleg, miután a szereplők rögtönzött lángszóróval megpróbálják (sikertelenül) elhamvasztani megszállott társaikat. A zenét pedig többek között a Bauhaus szolgáltatja, így az már csak amolyan hab a tortán. Ha nem lett volna ott az a feleslegesen hosszúra nyújtott és kritikán aluli bevezetés, esküszöm azonnali klasszikusnak nevezném a Démonok éjszakáját, de így nem több egy vállalható B-horrornál a jó öreg nyolcvanas évekből. Aki ezért a műfajért rajong, nyugodtan tegyen vele egy próbát.

értékelés: 7/10

Zoo_Lee

4 Comments on "Night of the Demons (1988) (Démonok éjszakája)"

  1. nekem mondjuk végig marhára bejött ez a B-hangulat 🙂

  2. Nem volt rossz, de jobb is lehetett volna, a második rész vitte tökélyre, a sorozatból is az a kedvencem.

  3. Mi néha úgy éreztük hogy a szintis epilepsziás rohamot kapott és a lábával is üti a billentyűket

  4. Nagy Alex | 2014-12-25 at 13:09 | Reply

    Helló én 32 vagyok és még nagyon fiatalon láttam ezt a filmet igaz felnőtt fejjel is megnéztem de a véleméynem az hogy ez a film egész jó főleg hogy 1987 ben forgatták szóval igaz h nos sok benne az ami ilyen fantasy de eléggé ilyesztő a film zenéje a maszkok , az egész hangulata jók a szövegek benne jó a szinkron , jó a rendezés , nos 1 millió dollárból hozták ki és annyiból tényleg egész jót csináltak.
    Persze aki most összehasonlítja a mai igényes horrorokkal ami ilyesmi démonos az lehet azt mondja h ez a film gagyi de hát a kritikus szemmel nézőknek mondom hogy próbáljon valaki ilyet rendezni 1 millió dollárból és akkor legyen benne minden igényes a tól z ig szóval summa summárum ez a film első osztályú horror tele látványos horror jelenetekkel , jók benne a nők is viszonylag na meg sok tényleg sok újabb horrornál 100 szor minőségibb film ja és a a története se rossz végülis bár csak utalások vannak benne hogy valami tisztátalan régi indián földre épült házban valakit megszállt valami vagy pl több démon mert a filmben 3 démonra utalnak és ez miatt történt a gyilkosságsorozat ami a film alapja.
    Ha valaki szereti a retro szellem horrorokat annak ez a film be fog jönni.

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.