The Mortuary Collection (2019)
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra, home invasion, slasher, valamint dark fantasy) rövidfilmeknek. A Shrudder nevű streaming-szolgáltató eredeti tartalmaként gyártott produkció kerettörténetét Raven’s End nevű kisváros halottasháza adja, egészen pontosan a meghatározhatatlan korú temetkezési vállalkozó, aki szakmájához köthető különös és bizarr történeteket mesél az új alkalmazottnak. (more…)
Szerte a világon megannyi nép folklórja tartalmaz olyan meséket, amelyekben a szegény sorban tengődő, de talpig becsületes hős mellé egyszer csak odaszegődik a Szerencse, és a hosszas megpróbáltatások után elnyeri méltó jutalmát. A dél-koreai rendező, 
Lenore, a cuki halott kislány ismét megérkezett, hogy aranyosan fátyolos szemecskéivel megnyerjen magának minden felnőttet. És kinyírjon mindenkit. No meg persze játszon a kis barátaival. Akik vagy túlélik őt, vagy nem. Vagy csak úgy cuki legyen. Aki esetleg keveselte volna a Kokik első kötetét – ami teljesen jogos lenne, mert ugye csak a magyar kiadásban kapták szét két részre a gyűjteményt -, annak jó hír, hogy Lenore-ról olvashatunk még egy picivel többet. És még cukibbakat. És még betegebbeket. 
Lenore, a cuki halott kislány története nem ma kezdődött, ám napjainkban is akadnak olyanok, akik szívesen merülnek bele a kislányról szóló képregényekbe. Roman Dirge még az előző században álmodta meg ezt a kislányt, akiről számtalan rövidke, pár kockás képregényt készített. Az eleinte még csak fekete-fehérben létező képsorok később színes formában is napvilágot láttak, 2011 óta pedig a magyar olvasók számára is elérhetővé váltak Lenore haláli jó kalandjai. Lenore, a cuki halott kislány könnyen utat talált a fekete humor kedvelőinek szívéhez. 
Vélhetően nem én vagyok az egyetlen, egészséges szkepticizmussal megáldott ember, akiben felmerült már, hogy az egyes kereskedelmi tévék délelőtti műsorsávjában parádézó jósok, atlantiszi tisztánlátók, pénzenergiát hosszú, telefonvonalban töltött emeltdíjas percekért küldözgető kurafiak és kuralányok vajon miért nem a Gyorskocsi utcában töltik a hétköznap délelőttöket csalás vádja alól próbálván tisztázni magukat. Úgy tűnik derék angol barátaink háza táján is hasonló jelenségeket lehet tapasztalni, hiszen a 2017-ben a Londoni Filmfesztiválon először, majd a tavalyi év márciusában végre moziban is bemutatásra kerülő Ghost Stories éppen azt veszi górcső alá, hogy a rengeteg csalás és átverés között néha bizony akadhatnak olyan természetfelettinek tűnő jelenségek, melyeket nem lehet tudományos módszerekkel megmagyarázni, cáfolni. És teszi ezt a britekre annyira jellemző módon: fekete humorral nyakon öntve.
