Érdekes műfaji keveredésnek lehetünk tanúi, amennyiben beszerezzük eme csodálatos filmet, ami sok más társához hasonlóan csak úgy ontja magából a kilencvenes évekbeli (bugyuta, ám valahol mégis imádnivaló) atmoszférát. És itt nem elsősorban a szinte percenként megszólaló hangulatfestő zenékre gondolok…

A népek hatalmas csinnadratta közepette az utcára özönlenek, mindenki az üstökös eljövetelét várja, kivétel talán Regina, aki barátjával a vetítőterembe kefél.  Mikor azonban másnap felkel, nem várt fejlemény fogadja: mindenki eltűnt a városban, csak valami vörös por maradt utánuk, meg a ruháik.  Ráadásul a barátját valamiféle zombifajzat nyírja ki.

Annyi lélekjelenléte azért szerencsére maradt, hogy hazamotorozzon. Otthon aztán találkozik húgocskájával, aki szintén zárt térben töltötte az éjszakát. A helyi rádióállomásra mennek, ahol egy kamionsofőr srácba botlanak, de nem sokáig élvezhetik egymás társaságát, mert a srác gyorsan hazautazik, megnézni anyuci jól van-e. A testvérpár ezután elmegy vásárolni, de egy idegen banda túszul ejti őket. Szerencsére a rádióállomáson leadott segélykérő üzenetüket befogták, úgyhogy nemsokára megmenti őket egy kutatókból álló társaság. A gond csupán annyi, nem biztos, hogy jó kezekbe kerültek…

Pár zombi felbukkanása okán horrornak nem mondanám, hiszen az üstökös jelenségével leginkább sci-fi alapokra épít, viszont telis-tele van tűzdelve mindenféle vígjáték-elemekkel, még ha azok nem is igazán hatásosak. Sajnos amilyen rejtélyesen és misztikusan kezdődik, úgy halványul el az egész, és valamiféle B-irányba tart, csak a végére kapunk némi „fondorlatos” csavart, hogy azért mégis érdemes legyen megnézni. Főszereplőink, vagyis a harmincéves tinédzsereket alakító csajok meg szimplán rendben vannak.

Értékelés: 7/10

eyescream