Breach (2020)
Ugye milyen vagányul hangzik, ha azt mondanám, hogy ebben a szki-fi/horrorban a most hatvanöt éves Bruce Willis egy galaxist éppen átszelő űrhajón élienekkel harcol?! Ja, nem. Gyakorlatilag bármelyik véletlenszerűen kiválasztott, nyugdíjkorhatárban lépett egykori akciósztár helyettesíthetné, annyira nem ad hozzá semmit a cselekményhez. Talán még ez egy kisebb baj, merthogy ebben a produkcióban olyan szinten nincs semmi átgondolva (vagy talán a forgatókönyvnek csúfolt filléres jegyzet készült el néhány óra leforgása alatt??), hogy B-filmnek hívni is már egészen magasztos. De mégis, hogyan lehetséges ez?! (more…)
Nem gyakran történik meg velem, hogy a bennem lakozó trash-o-méter már szinte egy adott filmalkotás első pillanataiban brutális módon kileng, és egyből a vörös tartományba ugrik, de mostani gyöngyszemünkkel kapcsolatban ez a helyzet áll fent. A hivatalos források szerint akció-kaland-horror műfaji elegy, ám ez a harcművészettel hódító mestermű valójában ennél sokkal többet nyújt az olyan kiművelt trash-mániákusoknak, mint én. Ugyanis az ártatlan nőket falatozó kannibál szerzetesekkel, meszelt arcú élőhalott ninjákkal és zombi-szamurájokkal, valamint felfoghatatlan mennyiségű indokolatlan pucérkodással teli filléres koncepció nem más, mint a hulladékfilmes zsáner egyik méltatlanul elfeledett, piszkosul szórakoztató Non Plus Ultrája!
Filmünk címének első része az ominózus élőhalott lényeket jelöl, míg a folytatása Dánia fővárosára próbál utálni ebben a félórás kis rövidfilmben, amit a vizuális effektusokban jártas író-rendező, Jonas Ussing (Cowboys and Aliens) hozott tető alá. 
A Marvel Zombies franchise elpusztíthatatlan. A mindenki által ismert, népszerű szuperhősök bezombulásának koncepcióját anno még 
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a 
Az AMC 2020 szeptemberében bejelentette, hogy a korábban beharangozott 11. évaddal zárul a The Walking Dead. Ugyan a kaszálás réme már évek óta fenyegette a példátlan népszerűségre szert tevő poszt-apokaliptikus sorozatot, a Frank Darabont (
Ki az, aki nem játszott el a gondolattal, hogy vajon mi történne vele kedvenc horrorfilmjében? Felvennénk a harcot a gonosszal, elfutnánk előle, vagy mi lennénk, akik meghalnánk még a film elején? Vélhetően ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták Douglas Schulze-t, mikor megrendezte az egyik legérdekesebb felütéssel bíró horrort, amit valaha láttam: a Mimesis: Night of the Living Dead-et.
Ebben az alacsony költségvetésű ausztrál horror-komédiában gyakorlatilag az Evil Dead klasszikus történetét dolgozták fel újra, azonban mielőtt gyorsan plágiummal vádolnánk Daniel Armstrong író-rendezőt, mentségére legyen mondva, hogy ilyen avantgárd módon, ennyire szórakoztató módon trashbe oltva még szerintem senkinek sem sikerült. Fekete vér-unikornis, boxoló zombi-kenguru, ízelt lábakon járkáló emberi fej – ha bírod az agyament és fárasztó dolgokat, ezt neked találták ki! 
Zombik a kórházban koncepciót már láthatunk néhányat – legutóbb például a francia 
A peninsula szó félszigetet jelent, de nyilván mindenki inkább arra a némileg relevánsabbnak ható információra kíváncsi, hogy a 2016-ban készült vonaton játszódó