„A hardcore elpusztítja az erotikát. Az erotika számomra az, ami nem a hardcore. Az erotikus alkotások a voyeurizmus, minden, amit meglesel anélkül, hogy bármit is látnál”- hangzatos szavak, de a piac és az anyagiak győztek mindfellett. Emannuelle mozik után, közvetlen jött a Papaya dei Caraibi erősítve az egzotikus „del mare”i helyszíneken forgatott erotikushorror vonalat. Finom softcore jelenetek ötvözése, rituális malacgyilkosságokkal (ez azért csak vérmesebben hangzik, mint a hagyományos disznóölés), illetve egy egész jópofa, ámde kiszámítható csattanóval.

1979-ben Il porno shop della settima strada-val egy kellemes nyitó tíz perc erejéig elmélyül a poliziottesco világában, de sajnos utána egyszerű pornó jelnetekkel tarkított ki-kicsoda játékká degradálja művét, amit én személyszerint azért sajnálok, mert itt rosszul mérte fel a nézői igényeket. Ha nem is vált volna halhatatlanná, de ha marad az olasz rendőr-maffia műfajnál, mindenesetre talán több lehetett volna egytucatnál, a főszereplő, aki Putyin és Chiellini törvénytelen gyermekekét látot napvilágot, minden esetre remek választásnak bizonyult.

Duri a morire, egy fikciós maszkulin akciófilm, kőkemény kiképzés jelenetekkel, egy rosszfiúval, aki mindig egy fehér nyuszival közlekedik, a végére pedig fordulat áradattal. Maga nemében működik, sőt az apró humorfaktor abszolút odavág, a semmiből kihozták a maximumot, ha gyerekként narrátorosan látom, örök kedvencemmé vált volna.

Immagini di un convento című nunsploitation darab mindenképp kiemelendő az életműből, hiszen mindenidők legszebben fényképezett cunilingusának lehetünk tanúi, amely élvezeti értékén persze erősen dob, hogy igen vonzó apácák prezentálják. Abszolúte érvényesül, sőt igazán csak ebben a filmjében inkarnálódik a bevezetőben idézett gondolat. Irodalmi adaptáció, szóval még története is van. Nagy favorittom a műfajon belül, mert tényleg akarja és elhiszi, hogy elég a soft jelenetek mutatása a hatás elérése érdekében,  és nem utolsó sorban instruálva vannak a színészek. Pazar.

Végre eléreztünk 1979 azon művéhez, ami miatt mi, Cinegore-osok ismerjük D’Amato-t. Buio Omega, ami már pusztán és színtisztán, horror. (Persze cici azért villan, meg szex is akad, de pszt ez csak az olasz vírtus miatt van). Az előzőekben már kitértem arra, hogy Massaccesi imád sokkolni, tehát igen: darabolás, kannibalizmus, nekrofilía, csipetnyi Ödipusz-komplekszus első osztályú fényképezéssel és zenei aláfestéssel. Bizarr, mocskos szerelmi történet az italo horror legjavából. Sokan azt hitték igazi boncolást látnak, de természetesen erről szó sem volt. “ A forgatás közelében volt egy hentes üzlet. Összevásároltunk rengeteg sertésbőrkét meg belsőséget. A bőrt ráillesztettük a színészre és úgy vágtunk bele. Természetesen a disznóbőr és a színész bőre között volt egy védőruha is.”

Sajnos a rendezőt nem győzhette meg a siker, hiszen a cenzorok vágása miatt és internet nem lévén, az eredeti rendezői változatott csak 1986-ban mutatták be. Mit lehet mit tenni? Irány a pornó. D’Amato rátalált Mark Shannon-ra, erre a Giorgio Moroder bajszú szőrős negyedistenre, és leforgatott zsinórban három tucat pornót (Sesso Nero, Orgasmo nero, Blue Erotic Climax). A három filmről csak annyit szeretnék elmondani, hogy egy azon éjszaka tudtam le őket, és azóta is hónaljkutyákkal álmodok, ráadásul semmi extrát nem tudnak felmutatni sajnos. A negyedik mozi a Paradiso Blue, egy Kék Lagúna koppintás, csak még annál is kevésbé érdekes módon bemutatva. Egyedül figyelemre méltó Anna Bergman jelenléte. Igen, ő Ingmar Bergman lánya, ezért mindenképp eladható húzónév, de “a valaha élt legrosszabb színésznő” is egyben.

Szerencsére D’Amato innen is visszajött. Luigi Montefiori barátjával újra összeültek, és megalkották a leghíresebb filmjét, az Anthropophagus-t. Na itt aztán tobzódunk a grafikus erőszakban. Kannibalizmus, emberi magzat felzabálása, belek marcangolása, gurmanoknak való ínyencség. „A katakombák, ahol forgattunk a keresztények igazi csontjaival volt teli. Vittünk magunkkal műanyag csontokat, de forgatás végén a kellékes elhozta az eredeti maradványokat is. Mikor leadták az utánzatokat, akkor derült ki, hogy bizony nem minden hamis ami fénylik, és mivel senkinek nem volt kedve visszamenni a helyszínre, ezért ezek a csontok azóta is nálam vannak. Egyszer majd lehet zarándoklatokat szervezni a házamhoz” „ A bizonyos magzatevéses résznél, döglött nyulat használtunk, a közeli hentesnél szereztük be. A színésznő kicsit fintorgott, de szerencsére könyörgés nélkül betette a lába közé”. Hiába no, ma már így nem lehetne forgatni.

Pici pornó kitekintés következett – valamiből élni is kell -, mocskos nagy fekete lőcsökkel, Laura Gemser és Mark Shannon szereplésével (Porno Esotic Love), majd újból egy kevert film következett Le notti erotiche dei morti viventi címmel. Shannon csak azért szerepel benne, mert Montefiori nem vállalt soha pornó jeleneteket, viszont horrort igen. Lucio Fulci Zombi (1979) című moziját koppintották le, azt megspékelve hardcore elemekkel. Ebben az évben kaptak egy megbízást, hogy Santo Domingo-ban forgassanak le három filmet, két erotikust és egy komolyabb művet. Montefiori viszont elmesélte, hogy: „akkoriban kemény játékfüggő voltam, szóval amint megérkeztünk és elkezdődtek a forgatások, egy hét alatt eljátszottam az összes pénzt, amit a három filmre kaptunk. Szóval áthidaló megoldásként, egyik jelenetben rossz fiú voltam, majd gyors átállás, és ugyanott a tengerparton, a másik film sztorija szerint eljátszottam a jó fiú szerepét. Dirce Funari-val osztottam meg az egy ágyas szobámat, mivel nem volt közöttünk semmi intim kapcsolat ezért felváltva jártunk aludni,” Igazából ezért van, hogy ha egymásutánban nézzük meg ezeket, déjá vu érzésünk lehet, mintha ugyanazt a filmet néznénk újra és újra, főleg mivel nem három hanem hat mozit forgattak le egy helyütt.

 

D’Amato nemzetközi hírnevét mindenképp a horror filmjei illetve sokkjelenetei alapozták meg, viszont a pénz a vhs elterjedésével, a virágzó pornóban volt. Ezután három hardcore-ra jutott egy horror (Rosso sangue, 1981; Hard Sensation, 1981; La monaca del peccato, 1986; Killing Birds: Raptors, 1988; Troll 3, 1990; Contamination .7, 1991), minőségük széles skálán mozgott. Itt-ott még elkalandozott az apokaliptikus akció filmek terén (Endgame – Bronx lotta finale; Anno 2020 – I gladiatori del futuro) illetve a kaland mozikban (Ator filmek). A ’90-es évektől pedig csak és kizárólag felnőtt filmeket forgatott, és elkezdődött az a korszak, amiért Fulci „nem túl intellektuális” embernek nevezte barátját – színészeinek instruálása kimerült a: „Basszatok, basszatok!” felszólításban. Ezen filmek közül a pornóparódiákat érdemes kiemelni: Marco Polo: La storia mai raccontata, The Erotic Adventures of Aladdin X, Tarzan-X: Shame of Jane, Don Salvatore – l’ultimo Siciliano, Robin Hood: Thief of Wives, Rocco: Lo Stallone Italiano 2 – La sfida, Cop Sucker és a  westernek Calamity Jane, Rocco e i magnifici 7.

Nem tette rosszul, hogy eladta tehetségét a pornóiparnak, de sajnálatos, hogy D’Amato többet már nem érzett késztetést, illetve nem mutatkozott igény a horror filmjeire. Munkássága olyan, mint a jó zsalugáter. Tökéletesen illeszkedik, és ha a kor olykor ki is kezdte, az esős évek meg is tépázták, azért védi még az üvegtáblát, a napfényt még átengedi.

JOE D’AMATO

1936-1999

Válogatott rendezői filmográfia:

1998 – Calamity Jane

 1998 – Rocco e i magnifici 7

1998 – Tarzhard: Il ritorno

1997 – Anal Perversions of Lolita

1997 – Caligola: Follia del potere

1997 – Rocco: Lo Stallone Italiano 2 – La sfida

 1996 – Robin Hood: Thief of Wives

1994 – Marco Polo: La storia mai raccontata

1994 – Tarzan-X: Shame of Jane

1994 – The Erotic Adventures of Aladdin X

1991 – Contamination .7

1991 – Ritorno dalla morte

1990 – Sangue negli abissi

1990 – Troll 3 (Kritikánk itt olvasható)

 1988 – Killing Birds: Raptors

1986 – La monaca del peccato

1986 – Lussuria

1985 – Il piacere

1983 – Endgame – Bronx lotta finale (Kritikánk itt olvasható) 

1982 – Ator 2 – L’invincibile Orion

1982 – Ator l’invincibile

1982 – Caligola: La storia mai raccontata

 1982 – Anno 2020 – I gladiatori del futuro

1981 – Rosso sangue (Kritikánk itt olvasható) 

1981 – Hard Sensation

 1981 – Porno Holocaust

1981 – La voglia

1980 – Super Climax

1980 – Le notti erotiche dei morti viventi

1980 – Porno Esotic Love

1980 – Anthropophagus (Kritikánk itt olvasható) 

1980 – Orgasmo nero

1980 – Sesso nero

 1980 – Blue Erotic Climax

1980 – Paradiso Blu 1979 Buio Omega

1979 – Immagini di un convento

1979 – Duri a morire

1979 – Il porno shop della settima strada

1978 – Papaya dei Caraibi

1978 – Emanuelle e le porno notti nel mondo n. 2

1978 – La via della prostituzione

1978 – Le notti porno nel mondo nº 2

 1977 – Le notti porno nel mondo

1977 – Emanuelle e gli ultimi cannibali

1977 – Emanuelle – Perché violenza alle donne?

1977 – Il ginecologo della mutua

1977 – Emanuelle in America (Kritikánk itt olvasható) 

1976 – Eva nera

1976 – Emanuelle nera: Orient reportage

1976 – Voto di castità

1975 – Giubbe rosse

1975 – Emanuelle e Françoise le sorelline

 1974 – Eroi all’inferno

1973 – Pugni, pirati e karatè

1973 – Fra’ Tazio da Velletri

1973 – Novelle licenziose di vergini vogliose

 1973 – La morte ha sorriso all’assassino

1973 – Il plenilunio delle vergini

 1973 – Canterbury No. 2 – nuove storie d’amore del ‘300

 1973 – Livia, una vergine per l’impero

1972 – Un Bounty killer a Trinità

1972 – La colt era il suo Dio

 1972 – Scansati… a Trinità arriva Eldorado

 1972 – Sollazzevoli storie di mogli gaudenti e mariti penitenti – Decameron nº 69

A horror filmekről, külön cikkek várhatóak!

Miskei