Dean R. Koontz-ot stílusát tekintve mindig szívesen hasonlítják Stephen Kinghez, amit az is példáz, hogy regényeit szerte a világon, főleg Magyarországon hasonló borítóval adják ki, mint a királyét. Viszont sem a könyvek, sem a mozgóképes feldolgozások nem tudtak akkora sikereket elérni, amire van magyarázat, bár én a magam részéről nem bírálnék, főleg Koontz ismeretének hiányában (összevissza három regényét olvastam: Hideglelés, Végsőkig, A rossz hely)

Odd Thomas egyszerű fiatal felnőtt, bájos barátnőjével (az eyecandy Addison Timlin, végig forró naciban flangál) éli egyszerű minimálbéres életét. Egy kávézóban szakács, barátnője fagyit árul a plázában. Viszont édesanyjától örökölt valamit, egy képességet, amiért anyucit diliházba is zárták, épp ezért Odd sem reklámozza, hogy látja a halottakat. Ráadásul, ugyan csak gesztikulálásokkal, de kommunikálni is képes velük. Viszont a túlvilágot nem csak szellemek lakják, nem minden játék és mese. Hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz bodach-okról?

Ezek az Alien és dementor orgiából született fattyak, akkor jelennek meg, amikor hamarosan nagyobb baleset vagy katasztrófa következtében, egyszerre több ember leli majd halálát, mivel a kedvenc nasijuk, a lelkek zabálása. Odd Thomas nyomozni kezd, ugyanis ennyi lényt (több száz) még soha nem látott egy helyütt, és ki is derül, hogy egy klasszikus amcsiban honos tömegmészárlás van készülőben.

Stephen Sommers amikor szabad kezet kap és megvalósíthatja ötleteit, akkor pazar módon képes szórakoztatni. Gondoljunk csak az első Múmiára vagy a Kísértethajó-ra. És most idézzük fel a stúdió nyomására és felügyelete alatt elkészült Múmia folytatásokat vagy a G.I.Joe-t. Na, itt a legtöbb lóvét saját produkciós cége hozta, így a kreatív munkába pénzemberek nem szóltak bele. Más kérdés, hogy pont a máni hiánya miatt az amúgy sem túl magas költségvetés – főleg hollywoodi mércével mérve – kevésnek bizonyult, és hetekig csúszott a befejezés.

Végtelenül szimpatikusak és egyszerű, hétköznapiak a karakterek, két perc elég, hogy mindenkit, a komplett kisvárost megszeressük. Remek érzékkel keveri a horrort, a misztikumot, a vígjátékot és a romantikát, gyakorlatilag nincs semmi üres járat. A vége csattanó pedig kicsit „amerikás” ugyan, de mégis szívbemarkoló és még az én mocsoktól kérges lelkemet is elérte, gyönyörűen romantikus. Tömény százpercnyi szórakozás, még akkor is, ha maga a történet inkább egy sorozat hosszabb pilotjára emlékeztet. Mondjuk ezekkel a színészekkel és ilyen pergő ritmusban én zabálnám a részeket, 3-4 évad simán benne van a karakterekben. Koontz-on nem múlna, lassan megjelenik Odd Thomas hetedik kalandja is.

 

Értékelés: 8/10

Miskei