Három személyes kamaradarab egy vidéki tóparti házban plusz még egy gonosz a pincében! Egy földönkívüli, egy entitás, egy kormány kísérlet…egy POD!

A történetről nem is szeretnék többet írni, mert a szűk nyolcvan perces játékidő alatt folyamatosan adagolják az infókat, ezt a pár mondatot is csak a bemutató miatt mertem leírni, abból és más szinopszisokból ez is kiderül. A Pod az ismeretlentől való félelmünkre akar hatni, azzal szeretne félelmet kiváltani, hogy minél tovább tartja titokban a lény kilétét, illetve magát a tudatot, hogy létezik e, él e bármi is az alagsorban.

Egészen odáig remekül működik, tényleg odaszegez a székhez, főleg mivel én mindenféle infó nélkül ültem le megnézni. De, sajnos a végére megmutatják mi az Pod, és onnantól a kellemetlen ámde hatásos érzés átvált másodrangú, „B” filmbe. A végkifejlet talán még meglepő is lehetne de maximum – pici spoiler: a kormányügynökök száma a meglepő.

Tizenöt nap alatt leforgatták, szerencsére a színészeken nem múlott, eggyé váltak szerepükkel, az egyetlen hölgy karakter sorsa pedig határozottan meglepő lett. Kár, hogy az echte tinihorror klisén nem tudtak túl jutni és még azt is beleerőltették. Haragszom a készítőkre, mert ígéretes az indulás, de nem mertek bevállalni egy „befejezetlen, gondoljon a néző, amit akar” mozit. Abban az esetben teljesen másképp értékelném, így viszont sajnos…

Értékelés: 5/10

Miskei