ParaHelyek – Poveglia

kisOlaszországban, megközelítőleg öt kilométerre Velencétől létezik egy sziget, amely évszázadokon át horrorisztikus események színhelyéül szolgált. Poveglia történetéről írásos formában először egy 421-ből származó forrásból tájékozódhatunk. Ekkor még csak ide vándorló emberekről olvashatunk, akik a lombardok hódításai elől menekültek a szigetre. Később a lakosság száma fokozatos növekedésnek indult, a Velencei Köztársaság idejéről pedig tudatos betelepítésekről is olvashatunk, majd Poveglia egy idő után már az itáliai politikai életben is jelentősebb szerepet vállalt.

A sziget sötét korszakának -amelynek köszönhetően hírhedté vált- kezdete az 1300-as évekre datálódik. Poveglia ugyanis jelentős szerepet kapott a XIV. században,  a Velence és Genova közt dúló konfliktusokban. Azonban a legdrasztikusabb fordulat a sziget életében a nagy pestisjárvány idején következett be, hiszen tudvalevő, hogy az 1300-as évektől kezdve évszázadokon át több ilyen járvány is keresztülsöport Európán.

Bubonic_Plague-

A búbópestis (Európában a pestisnek leginkább ez a fajtája pusztított) legközismertebb és leggrandiózusabb hulláma 1348 és 1350 közt tetőzött, a betegségnek pedig akkoriban semmi sem tudott megálljt parancsolni, így a kontinens lakosságának 30-60 százaléka elpusztult, 1400-ra pedig a világ népességének számát 400 millióról 350-375 millióra apasztotta. Mivel a járvány Nyugat-Európában, az ottani értékelhetetlen higiéniás viszonyok miatt öltötte a legnagyobb méreteket, a borzalmakból az itáliai államok sem maradtak ki. A rengeteg beteget nem tudták megfelelően ellátni, legfőképp azért, mert az korabeli európai orvostudomány közelében nem járt az ilyen jellegű betegségek kezelésében. Ezen felül egy idő elteltével a fertőzöttek száma olyan méreteket öltött, hogy már puszta elhelyezésük is komoly fejtörést okozott a városok, államok vezetőinek. A pestis hatásairól, illetve magáról a betegségről már önmagában is lehetne egy hátborzongató összegzést írni, de ebben az esetben inkább csupán a Povegliára gyakorolt hatását részletezném. Lassan ugyanis elérkezünk a ponthoz, amikor a kis sziget képbe kerül, hiszen Poveglia viszonylag alacsony népsűrűséggel rendelkező terület volt, elszeparálva a külvilágtól, így -több hasonló adottsággal bíró szigettel együtt- ideálisnak tűnt a menthetetlen állapotú betegek elszállásolására.

1403-tól ezeket a helyeket a kormány speciális karantén-állomásokká, úgynevezett lazarettokká alakította át. Jól mutatja a kaotikus és pánik-szerű állapotot, hogy az ide tartó hajójáratokra -amelyek egy idő után rendszeressé váltak- válogatás nélkül terelték fel azokat, akik esetében a betegség halvány gyanúja is derengett. Elég volt csupán egy hétköznapi, lázzal járó megfázás, ha valaki rosszkor járt rossz helyen, hamar egy ilyen hajón találta magát. A lazarettokból egyébként hivatalosan akkor szabadulhatott valaki, ha egy negyven napos periódust követően tünetmentes volt, ekkor egy kis papírt kapott, amelyet quaranta giorni-nak neveztek, innen származik egyébként a ma is használatos karantén-kifejezés. Visszatérve még egy néhány szó erejéig a hajójáratokra, ezeknek a járatoknak a segítségével emberek ezreit deportálták a szigetre, a biztos halálba taszítva őket, ugyanis akit egészségesen hurcoltak el, hamarosan elkapta a kórt, az egyébként is ritka gyógyulási esélyek pedig a nulla felé helyezkedtek el ezeken a rémálomba illő helyeken.

Az itt elhunytak földi maradványai természetesen az idő elteltével lebomlottak, de mivel nem volt szinte semmilyen temetkezési hely kialakítva, a holttestekből egyfajta szőnyeg alakult ki, amely beborította a sziget nagy részét. A későbbi pestisjárványok során a sziget továbbra is hasonló funkciót töltött be, a korabeli feljegyzések szerint halmokban álltak a rothadó testek, mindent betöltött a pusztulás szaga. Sokszor előfordult, hogy nem tettek különbséget élő és halott között, így gyakori volt, hogy még élő embereket hajítottak a gigászi tömegsírokba. 1629 és 1631 között a becslések szerint mintegy 80.000 ember lelte halálát mindösszesen 7 hónap lefolyása alatt ezekben a táborokban.

5_461

A legutolsó éra, amelyben ilyen szerepkört kapott Poveglia, 1793 és 1814 közé esik, amikor újra fel-fellángolt a rettegett kór. Összességében véve, a szigeten mintegy 160.000 ember lelte halálát a pestisjárványok idején. Az ezt követő időszakban Poveglia szerepet játszott a napóleoni háborúkban is, katonai felhasználási céllal. Egyre több olyan korabeli mendemonda látott napvilágot, ami szerint az angolok az erre közlekedő francia hajóknak csapdát állítottak, kihasználva a sziget erre a stratégiai manőverre alkalmas elhelyezkedését. Ezt a legendát alátámasztja egyébként az a számos francia hajóroncs, amelyeknek egy része még mindig a sziget közelében, a tengerfenéken nyugszik.

A borzalmak újabb állomása 1922-re tehető. Ebben az évben ugyanis pszichiátriai intézet nyitotta meg itt kapuit, amely újabb embertelen események helyszínéül szolgált. Akkoriban már Povegliáról rengeteg legenda és szóbeszéd keringett, amelyek a hétköznapi embereket is megrémítették, nem beszélve a súlyos mentális zavarokkal szenvedő betegekről, akiknek egy része már idekerülésének első perceiben is sokszor halálfélelemmel küzdött. Kiváló választásnak bizonyult tehát egy ilyen helyen pszichiátriai intézetet létrehozni, a remek ötlet pedig hamarosan meg is hozta gyümölcseit. A páciensek rengetegszer számoltak be különböző jelenségekről, kísértetekről, az éjszakát megtöltő sikolyokról, keserves hangokról, valamint egyéb bizarr dolgokról, de nyilvánvaló módon az ellátásért felelős személyzet ezeknek a beszámolókat nem tartotta hitelesnek, révén, hogy pszichiátriai betegektől származott. A helyzetet tetézte az intézetet vezető orvos ténykedése, aki előszeretettel gyötörte a szerencsétlen betegeket. A lobotómia módszere mellett saját találmányaival színesítette a repertoárt, eszközei pedig változatosnak voltak mondhatóak. Fűrészek, kalapácsok, fúrók kaptak szerepet a doktor sajátos kezelési metódusaiban.  Ezeknek a válogatott kínzásoknak színhelyéül sok esetben az általa berendezett labor szolgált, amely a sziget fölé magasodó toronyban volt található. Az ámokfutásnak egy kérdéses körülmények közt létrejövő baleset vetett véget, ami során az orvos kizuhant –mások szerint kiugrott- a toronyból. Itt már nyilvánvaló módon szárnyra kaptak a különféle elbeszélések, amelyek szerint a szigeten élő kísértetek lökték ki a magasból, valamint hogy a zuhanás nem végzett azonnal a doktorral, hanem egy rátelepedő ködszerű képződmény fojtotta meg. Más, realistább elképzelések szerint a szadista főorvost egy beteg lökhette le a toronyból. Ezzel kapcsolatban is létezik egy legenda,  ami szerint a jó doktor úr holttestét befalazták, ennek köszönhetően éjjelente a torony tetején lévő harangot annak itt rekedt lelke kongatja.

uijsygv2pb37ikmodxm0

Az intézetet 1968-ban szüntették meg, az olasz kormány a szigetet lezáratta, kizárólag a gondnok, Renato Scarpi kapott engedélyt, hogy továbbra is itt élhessen egyedül, kutyáival és macskáival. Renato egyébként teljes nyugalomban éldegélt itt, egészen 1984-ben bekövetkezett haláláig, nem feszélyezte Poveglia kétes múltja, ugyanis a sziget északi részén még saját szőlészetet is vezetett. A pszichiátriai intézet bezárása óta szinte érintetlenül áll, a berendezések nagy része is ugyanott hever elhagyatva. A sziget látogatása turistacsoportok számára tiltott, azonban sok esetben bizonyos úton-módon egyéni látogatóként az érdeklődők bejuthatnak egy kis időre.

Poveglia-Island-near-Venice-Italy-interior-2

poveglia-haunted-island-in-italy-being-sold

Poveglia-haunted-island-010

poveglia11

A rendőrség gyakran tart ellenőrzést errefelé, azonban állítólag sok esetben ők sem maradnak a sziget közelében éjszakára, mivel rengetegen számoltak be megmagyarázhatatlan, ijesztő jelenségekről. Szürreális módon, a környéken tevékenykedő halászok hálóiba sokszor kerülnek még mindig emberi csontok, amelyeket a víz kimosott Poveglia partjairól. Néhány, ezzel a témával foglalkozó TV-s stáb is járt a helyen, valamint időről időre felbukkannak önjelölt szellemvadászok, látnokok és egyéb érdeklődök, akik egytől egyig mind különleges és hátborzongató élményekről számolnak be. Hogy ezeknek az élményeknek a hátterében valós jelenségek állnak-e, amelyek a rengeteg szenvedés egyfajta lenyomataként jöttek létre, vagy csupán az emberi képzelet játéka, ki-ki eldöntheti a maga világnézete szerint. Azonban mindenki egyetérthet abban, hogy Poveglia szigete joggal vált egy olyan hellyé, ahol az emberek nagy része sosem töltene el szívesen egy éjszakát egyedül.

(Absvrd)

Be the first to comment on "ParaHelyek – Poveglia"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.