Frankenhooker (1990)

Frank Henenlotter (Basket Case trilógia, Bad Biology, Brain Damage) alacsony költségvetésű korai mozijában központi ötletként Mary Shelley klasszikus örökségét használta fel, és keverte mindenféle bizarr, fekete humorú vígjátéki elemekkel. Bár a végeredmény közel sem lett annyira hatásos vagy szórakoztató, mint anno a hasonló műfaji kereszteződésben helyet foglaló Re-Animator című, azóta kultikussá váló produkció, azért minden bizonnyal lesznek olyan ritkaságszámba menő retro-mozikat kedvelők, akik olcsó B-filmes hangulata és garázsos atmoszférája miatt rajongani fognak érte!

Egy sütögetés alkalmával az önjelölt doktor (és egyebek mellett elektromossággal is foglalkozó) Jeffrey Franken barátnőjét, Elisebeth-et cafatokra szabja egy általa kreált fűnyíró, de ő nem adja fel. Evéskényszerben szenvedő szerelme agyát tartósítja, és már csak egy tökéletes testet kell neki készítenie, és újra együtt lehetnek! Így tehát New Jersey sikátoraiban örömlányok után néz, majd miután egy Zorró nevű stricitől szerez egy tucattal a csábosabbik fajtából, elkezdi a testrészeiket méricskélni.

Sajnálatos módon azonban a lánykák korán rábukkannak az eredetileg leszedálásukra tervezett, ám kissé átalakított drogra, amit bevesznek, de enyhe kábaság helyett egyenként robbannak fel tőle. Jeffrey tehát bezsákolja a maradványokat, és a garázsában lévő műhelyben megalkotja belőlük az imádott nője testét, majd a közelgő vihar villámlásaival reanimálja az egészet.

Az életre kelt teremtmény viszont egyáltalán nem hasonlít Elisabeth-re, inkább mutatkoznak rajta a kurvulás jelei, így tehát visszaindul az utcára kuncsaftokat szerezni. Ahány emberrel csak aktust létesít, a benne lévő feszültség hatására mind apró darabokra robbannak. Mire Jeffry végre ráakad a lányra, hazaviszi, de titokban Zorro is követi, ráadásul nem is sejtik, hogy a villámlás miatt a tartályban lévő tartalék-testrészek is megelevenedtek…

Aki már látta legalább egy produkcióját az általában test-torzulásos zsánerben alkotó, független filmesként dolgozó Frank Henelotter-nak, az nagyjából tudja, mire számíthat. Most sincsen ez másképpen – ugyanis a minimális büdzséből készült, alig pár helyszínt felvonultató, másfél órás film első kétharmada valami iszonyatosan lassan vánszorog előre érdemi (aktív) cselekmény nélkül, csak néha törik meg a krónikus unalmat valami poénos vagy éppen bizarr jelenettel. Ez utóbbiak láttán pedig nem véletlenül idéződhet fel bennünk a Re-Animator filmek, munkája iránt elkötelezett, bár kissé kétbalkezes sztárja, Dr. Herbert West (Jeffrey Combs) figurája.

Ahogy később megjelenik a már-már softcore szexfilmes jeleneteket idéző félmeztelen lányok garmadája, kezd beindulni a buli, amikor pedig pár perccel később a drogoktól felhevülve egyenként robbannak darabjaikra, elérkezünk a film egyik csúcspontjához, legalábbis szerintem!

Korabeli trükközés terén valami fenomenális képsorokat láthatunk, de tényleg! Habár a ribikből összefércelt Elisebeth-lény kinézete és mozgáskultúrája inkább a mulatságosabb vonal felé hajlik – akárcsak a film nagy része, hiszen alacsony költségvetésű, mondhatni B-vígjátékról van szó -, a robbanás scene mellett az elszabaduló testrész-hibridek groteszk felbukkanása tudja felidézni még az igazi Henenlotter- féle bizarr, test-horrorkodást, ami a rendező védjegyének számít.

Alacsony költségvetése és B-filmes mivolta miatt elég megosztó lehet, de aki egy kicsit is retro-ínyencségre vágyik a vidámabb (komolytalanabb) fajtából, az ne riadjon vissza tőle!

Értékelés: 6/10

eyescream

Be the first to comment on "Frankenhooker (1990)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.