Frankenstein’s Castle of Freaks ((Terror! Il castello delle donne maledette)) (1974)
Az idők folyamán sajnos kevés emlékezetesen szórakoztató Frankenstein-feldolgozást láthattunk; legtöbbjük inkább középszerű(en unalmas) vagy szimplán csak gyenge és béna. Most bemutatásra kerülő olasz filmünk egyértelműen ez utóbbi kategóriába tartozik. Magyarázata pedig abban a tényben keresendő, hogy nem sok olyan az említett szereplővel foglalkozó produkció látott napvilágot, amelyben Frankenstein karakterén kívül gonosz perverz törpék és bekattant ősemberek is megjelennek – mindezt egy aránylag olcsó, ámde szórakoztató trash-köntösbe burkolva. (more…)
A Paul Naschy által fémjelzett „hombre lobo” széria második részeként a Las Noches del Homre Lobo, azaz a Farkasember éjszakái című film vonult be a történelembe, azonban ezt az alkotást senki, még maga a „spanyol Lon Chaney” sem látta soha, ezért mind a mai napig elveszett filmnek tekintik. A következő művet a szériában, mely az Egyesült Államokban az Assignment: Terror címet kapta, tehát a sorozat harmadik részeként tartják számon, habár az előző epizód nagy valószínűséggel sosem létezett. Paul Naschy így csak két évvel a La Marca del Hombre Lobo után változhatott ismét farkassá telihold idején, azonban ezzel a művel immáron egy igazi szörny all star gálát mutattak be a nagyérdeműnek, hiszen Waldemar Daninsky karakterén kívül vámpírok, múmiák és még Frankenstein szörnye (illetve annak jogi okokból annak átnevezett mása) is felbukkant a filmben. 
A mindannyiunk által ismert, hihetetlen erővel bíró zöld monstrum alakját Stan Lee alkotta meg, akit Frankenstein, illetve Dr. Jekyll és Mr. Hyde történetei inspirálták, vizuális kialakítását pedig Jack Kirbynek köszönheti. Első ízben egy hatszámos The Incredible Hulk című sorozatban látott napvilágot 1962-ben, azóta pedig a képregények, televíziós sorozatok és animációk mellett több moziban is tiszteletét tette. Most pedig a Fumax kiadó jóvoltából magyar nyelven is elérhető a gamma-sugárzást kapott tudósunk egy másik szemszögből bemutatott eredettörténete. 
A Universal filmstúdió a ’40-es évek első felében megpróbálta összehozni az előző évtized filmjeiben nagy sikert aratott szörnyeit, többek között Drakulát, Frankenstein teremtményét és a farkasembert. A 
Most, hogy a magyar rajongók megismerték Hellboy 
Deadpool-ról, a pofázmányát vég nélkül jártató 
Habár a filmes univerzumok, a Marvel stúdiónak hála napjainkban élik virágkorukat, eme jelenség korántsem újszerű, hiszen maga a legelső ilyen próbálkozás is már a ’40-es években megszületett. A klasszikus szörnyetegeket népszerűségük csúcsán a Universal stúdió terelte közös alkotásokba, mellyel megszülettek az első horror filmes crossoverek. Az első ilyen típusú film az 1943-as Frankenstein meets the Wolf Man volt, melyet egy évvel később követte folytatása, a House of Frankenstein, olyan sztárokkal a főszerepben, mint Boris Karloff és Lon Chaney Jr. 
Mary Shelley 1823-ban megjelent regényének címszereplője és az általa teremtett szörnyeteg a huszadik század második felére a populáris kultúra ikonjává vált. Egy lapon emlegették Drakulával, a vérfarkasokkal és múmiákkal, szörnyfilm alig jelenhetett meg nélküle. A ’60-as évek közepén William Beaudine és csapata úgy döntött, hogy leforgat egy double feature mozit, 
Ismervén a Cinegore sok éven át felhalmozott, a horror, a science-fiction és sok más filmes és nem filmes műfajra kiterjedő cikkgyűjteményét, mindig meglepődöm, amikor egy számomra emlékezetes vagy a stílusában alapvetőnek tartott alkotást nem találok meg az archívumunkban. Főképpen, ha az adott film a maga idejében nem csupán a videotékák hátsó polcain vagy a gyűjtők poros dvd-i között volt fellelhető, hanem komoly – vagy legalábbis számottevő – marketingkampány és/vagy botrány kísérte megjelenését. A Vincenzo Natali nevéhez és a kanadai nemzeti színekhez köthető 2009-es Splice (magyarul Hibrid címen jelent meg) éppen ezt a kategóriát gazdagította, egészen mostanáig. Úgy gondolom érdemes néhány szót vesztegetni egy filmre, mely amellett, hogy sokunk kedvenc műfajait – a sci-fit és a horrort – ötvözi, ráadásképpen még párját ritkítóan jól átgondolt és hatásos is, amennyiben szemet hunyunk néhány – a műfajban elég gyakran előforduló – hiányossága felett.
Frankenstein báró tragikus története az egyik legtöbbet feldolgozott gótikus regény a filmtörténelemben. Már 1910-ben készült róla mozgóképes