Mayoiga (2016) (The Lost Village)

MayoigaA misztikus történetek azért izgalmasak, mert elsőre nem tudhatod, hogy mire számíts. Lehet egy egyszerű dráma, melybe vígjáték elemeket kevernek, de az is előfordulhat, hogy thrillerré alakul egy idő után. A természetfeletti erők is bekavarhatnak, így akár az okkult irányába is eltolódhat a mű, sőt a legvégén horror is lehet belőle. A Mayoiga című animesorozatra vadászat közben akadtam, és mivel egy rövidebb széria, így hamar eljutottam odáig, hogy megtekintsem.

A szóbeszéd szerint létezik messze a hegyekben egy falu, ahol az emberek új életet kezdhetnek. Legalábbis a két túravezető, akik az utazást szervezték, ezt állítják. Egy egész busznyi embert sikerült összetoborozniuk, akik Nanakimuraba szeretnének eljutni. Mindegyikőjük szeretne valamit maga mögött hagyni, és restartolni a játékot, ott, ahol nem ismerik a múltjukat és tiszta lappal indulhatnak. Mivel néhány barátot, párt és ismerőst leszámítva sosem látták még egymást, így álneveket használnak, hiszen úgy sem számít, most végre reményük van arra, hogy kiköszörüljék a csorbát, vagy éppen megszabaduljanak másoktól.

Mayoiga

Eléggé vegyes a társaság, akad köztük vezéregyéniség, megfigyelő, de olyan is, akinek fogalma sincs, mihez kezdjen majd. Némelyikük még teljesen naiv, fiatal vagy éppen gazdag, így nem nagyon volt dolguk a nagyvilágban, nem kellett komoly kihívásokkal szembenézniük. Ami közös bennük, hogy fiatalok és a nulláról szeretnének kezdeni mindent. Kivéve a buszvezetőt, ő csak azt vállalta, hogy eljuttatja őket oda, ahova kalauzolják a társaságot. Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy odaérve majd nem nagyon lesz más választása, mint hogy csatlakozzon a szedett-vedett csapathoz. Az út végülis viszonylag eseménytelenül telik, azon kívül, hogy akadnak köztük olyanok, akik átveszik az irányítást, lefektetik az alapszabályokat, vagy éppen a háttérbe húzódva várják, hogy mindenre fény derüljön.

Mayoiga

Azonban Nanakimuraba érve nem pont az a látvány fogadja őket, amire számítottak. Bár annyi bizonyos, hogy könnyű lesz új életet kezdeniük, a kérdés, hogy hogyan fogjanak hozzá. Ugyanis elsőre egy rejtéllyel kell szembenézniük, mert az elhagyott faluban senkit sem találnak. Ami megkönnyíti a beköltözködésüket, az adminisztrációt, illetve nem kell bajlódniuk majd az otthonkereséssel sem, hiszen akad bőven üres lakás. Attól sem kell majd tartaniuk, hogy nehéz lesz beilleszkedniük, mert az összes falulakót ismerik már a buszról. Persze a tanácstalanság és a kérdőjelek sokasága azért nyugtalanítja a társaságot, egy kiürült település akár rosszat is jelenthet. Pláne, ha furcsa nyomokra bukkannak a környező erdőben, és elkezdenek eltünedezni az emberek.

Mayoiga

A motivációk különböznek egymástól, de mindegyikük rejteget egy titkot, ami miatt úgy döntött, hogy száműzetésbe kényszeríti önmagát. Sokkal egyszerűbb elmenekülni, mint maradni és vállalni a felelősséget. Így az elveszett faluba vándorlás az öngyilkosság egy fajtájának is tekinthető, amely egyeseknél csupán figyelemfelhívásnak bizonyul, míg mások teljesen komolyan gondolják a tettüket és valójában nem is érdekli őket, mi történik majd velük ezután. Persze a legveszélyesebb mind közül, akinek olyan rejtegetnivalója akad, ami miatt a rendőrség keresi, így akár sorozatgyilkos is vegyülhetett a társaságba. Ezt már a Gantz esetében is megtapasztalhattuk, illetve a Ragadozók is rámutatott, milyen veszélyekkel járhat. Mert az ilyen pszichopaták könnyedén elvegyülnek és beleolvadnak a környezetükbe, ezért mindig azokkal kell vigyázni, akik csak csendes megfigyelői az eseményeknek. A megfelelő pillanatokat ugyanis ki fogják használni, és az elkóborló báránykákkal kegyetlenül végeznek. Vagy éppen úgy manipulálják a környezetüket, hogy egymás ellen forduljanak, és a zűrzavart fogják majd kihasználni. Erre pedig John Carpenter Thing-jében láthattunk példákat. Az elv ugyanaz, csupán az alapszituáció különbözik.

Mayoiga

Amiért elég gyorsan bele lehet szeretni a sorozatba, az nem más, mint a hangulat, illetve, hogy erősen emlékeztet az experimentális jellegű horrorfilmekre. Most itt arra gondolok, amikor egy vegyes társaságot belehelyeznek egy szituációba, és utána megfigyelik a viselkedésüket. Kicsit olyannak tűnik a Mayoiga is, mintha harminc fiatalt kiválogattak volna, felküldtek volna a hegyek közé, egy faluba, ami be van kamerázva, a busz lerobban, és megnézhetjük, miként reagálnak a szituációban. Ki roppan össze először, milyen összetartóerő alakul ki közöttük, képesek-e egyáltalán az együttműködésre, valamint természetesen végül mindenkiből előbújik a valódi én is. Ez már önmagában is elég izgalmas, hiszen a gondolatkísérleteket egy sorozat köntösbe bújtatni eléggé kreatív ötlet, pláne, ha a megvalósítás is jól sikerül. Viszont nem ragad le itt az anime, hanem több érdekes témával is foglalkozik.

Mayoiga

A következő, amire felfigyelhetünk, hogy a múltunk sötét foltjaival általában két dolgot próbálunk kezdeni: az egyik, hogy elmenekülünk előlük, ahogy az előbb felvázoltam, a másik, hogy a csontvázakat elrejtjük a szekrény mélyére, és reménykedünk, hogy senki nem bukkan rájuk. A legelsőként felvázolt lehetőségen (menekülés) túl ez talán a leginkább kézenfekvő megoldás. Titkolni mindig egyszerűbb, mintsem szembenézni a saját döntéseinkkel és félelmeinkkel. Olyan társaságban, ahol nem ismernek bennünket, könnyedén úgy kevergethetjük a kártyáinkat, hogy megkedveljenek bennünket, illetve más kép alakuljon ki rólunk, mint az előző életünk során. Ennek azért megvan az a veszélye is, hogy a személyiségünk nem feltétlenül változik meg, így egy idő után kibújhat a szög a zsákból. Márpedig ekkor akár Agatha Christie Tíz kicsi néger című regényében is találhatnánk magunkat, leszámítva azt, hogy az invitáció inkább csak vörös heringként van jelen és a saját döntésünk, hogy megszabadulunk a múltunktól egy olyan csapattal, akik valószínűleg hasonló motivációval rendelkeznek. A titkolódzás persze mindkét esteben csak ideig-óráig lehetséges, mert nem mindenki képes tartani a száját, így, aki először törik meg, az megindítja a vallomások sorozatát.

Mayoiga

Ahogyan megszokhattátok tőlem, ezúttal is csak a saját gondolataimat és asszociációimat osztom meg veletek, de nem mondom el, hogy melyik irányban kell keresni a kulcsot a rejtélyhez. Mivel nem szeretem a spoilerezést, de az analitika bizony elég közel áll hozzám. Ekképpen szemlélni a sorozatot egészen izgalmas, mert nem csak a teljes egészre kell koncentrálni, a társaságban a puzzle darabjai is kellemes meglepetésekkel szolgálhatnak. Hiszen mindenkinek más a motivációja, ami miatt Nanakimurába vágyott, így akár harminc pszichológiai képet is feltérképezhetünk, ha kellőképpen odafigyelünk. Ezért lesz a Mayoiga egy kellemes borzongást nyújtó, rejtélyekkel tarkított pszichothriller, ahol nem a véres képeké a főszerep, hanem a lelki történéseké.

A Mayoiga története japán folklóron alapul, Tsutomu Mizushima (Blood-C, Another, xxxHOLiC) pedig remek módon dolgozta fel nekünk, és öntötte anime formába. Naomi Ide (Riddle Story of Devil, Gingitsune) karakterdizájnja és Yukihiro Shibutani (Detective Conan, Sakura Wars) művészeti vezetése teszi élvezetessé a képsorokat, a hangulatra pedig Masaru Yokoyama (Fate/Apocrypha) zenéje teszi fel a koronát. Ami Wajima (Kuromukuro) Fantasy Drive című dalát hallhatjátok a kezdő képsoroknál és a zárómuzsika Rina Katahira Condensation-je.

Mayoiga

Ha egy misztikus és hátborzongatóan izgalmas sorozatra vágytok, akkor a Mayoiga-t mindenképpen merem ajánlani. A tizenkét rész nem elrettentő azon számára sem, akik a hosszabb műveket nem szeretik, és szerencsére szép kerek a sztorija is, a megfelelő animés lezárás pedig borítékolt. A morális tanulság könnyedén tetten érhető, és bizony az egyik kedvencem, a felelősségvállalás, illetve annak elkerülésének lehetőségei, következményei. Ilyen alkotásokat bármikor szívesen megnézek.

Mayoiga

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány

 

Be the first to comment on "Mayoiga (2016) (The Lost Village)"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.