Genocyber (OAV) (1994)
„Minden idők egyik” – kezdhetném így is ezt a kritikámat, hiszen valóban mérföldkőnek számít az az anime, amit mostanra választottam ki nektek. Az Artmic Studio (Bubblegum Crash, The Hakkenden, A. D. Police Files, Bubblegum Crisis) ugyanis gondolt egy merészet és Tony Takezaki (A. D. Police) 1991-1992 között futó, később összesen egyetlen kötetbe rendezett mangáját szemelte ki, hogy OVA-t adaptáljon belőle. A GenoCyber tabukat döntögetett, hiszen az első olyan alkotás volt, amelyben nem csak egyszerű gore horror ábrázolások jelentek meg, hanem konkrétan gyermekek kivégzését is megrajzolták. Koichi Ohata (Burst Angel, Ikki Tousen) kapta meg a rendezés jogát, a végeredmény pedig valóban korszakalkotónak, bár korántsem hibátlannak mondható.
Az animékről jellemzően elmondható, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik. Erre tökéletes példa a 
Az első évadban megismerkedhettünk egy érdekes létformával, akit a Firenze Vérebeként emlegettek. Az utolsó kaland során került elő a neve, és elég izgalmas karakternek tűnt, mely ugyancsak a 
A sikert mindig érdemes meglovagolni, és ha egy jó sorozat keveredik ki a kavalkádból, akkor a folytatás sem várat sokat magára, legalábbis, ha mázlink van. Így a Black Lagoon: The Second Barrage hónapokkal később követte is az első évadot, aminek valószínűleg nagyon örültek az animét kedvelők is. Picivel nehezebb volt ugyan levadászni, de természetesen nem szoktam kihagyni a lehetőséget, akkor sem, ha esetleg nem hozza az előző színvonalát. Persze előre nem árulok el semmit, nézzük, milyen kalandok várnak főhőseinkre a 
Ezzel a sorozattal régóta szemeztem már, és rengetegen ajánlották is nekem. Mindig akadt más néznivaló, de végül egy amazonos akció keretében sikerült hozzájutnom Bluray-en, így nem volt más választásom, mint végre megtekinteni a Black Lagoon-t. A szokásos módon három cikkre bontom, hiszen jobb, ha külön kezelem a két évadot és az OVA-kat is. Remélem, sokatok ismeri és írtok az élményeitekről ezzel az animével kapcsolatban, esetleg ötleteket is adtok, hogy miket érdemes még megnéznem. Elöljáróban annyit, hogy hamar a kedvenceim között találta magát a sorozat, mert zseniálisak a szereplői.
Szeretem azokat a műveket, melyek azonos sémára épülnek, mégis képesek valami újat is mutatni, tehát legalább a karakterek különböznek az átlagtól, megfelelően kidolgozottak, és félúton kiderül, hogy azért eleget csavartak ahhoz a történeten, hogy már élvezhető legyen, és ne tudjuk előre, hogy mi lesz a legvége. A Zodiac War esetében a cím adta meg a kezdő lökést és keltette fel a kíváncsiságomat, ráadásul a tizenkét epizódos anime azért is csábító volt, mert remélhettem, hogy nem húzzák el, mint a rétestésztát. Már csak egy komponensre mehet félre ugye, és az pedig a félbehagyott light-novel feldolgozás, de egy esélyt mindenképpen megérdemelt, lássuk hogyan szerepelt.
Talán keveseknek kell bemutatni Ohba Tsugumi 2003-ban elindult manga sorozatát, a Halállistát, mely talán a múlt évtized egyik legegyedibb és legemlékezetesebb japán alkotása. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy 3 évvel később egy, kicsiny hazánkban is igen népszerű, 37 részből álló animét készítettetek a történetből, melynek népszerűsége mai napig töretlen az egész világon. 
Vannak olyan témák, amelyekről mindenképpen érdemes beszélni, még évek múltán is, ha esetleg valami miatt halogatnunk kellett azokat. Az animék között rengeteg olyan sorozat akad, amelyet jó szívvel ajánlunk nektek, a kihagyhatatlanok száma ugyanígy nem csekély. A 
A tavalyi év egyik nagy üdvöskéje a most bemutatásra kerülő Inuyashiki Last Hero című sorozat. Több helyen is olvastam, hogy nagyon ütősre sikeredett, így természetesen kíváncsi lettem rá, pláne, hogy pszichothriller kategóriába sorolták be az Anime News Network oldalán. A rövid animékbe könnyebben belekezdek, hiszen így is rengeteg néznivaló vár még rám, illetve régebbi művekkel is szeretnék foglalkozni, így a 11 részes Inuyashiki-ba könnyedén beleugrottam.
Az egyik kedvenc anime témám egyértelműen az, ami azzal foglalkozik, hogy a különböző erők megszerzése mekkora felelősséggel járnak. Ezért a természetfeletti típusú sorozatokat nagyon izgalmasnak találom. Pláne, ha némi horror, vagy legalábbis thriller elem is keveredik a történetbe, illetve elég kreatív a körítése, és megfelelően kidolgozottak a karakterei. Keresgélés közben akadtam rá a Hitori no shita című alkotásra, amely abból a szempontból is különlegességnek számít, hogy kínai-japán koprodukció, így emiatt is fontosnak tartom, hogy megismertessem veletek.