Nyilván nem árulok el azzal olyan nagy titkot, hogy a szúnyogokat senki nem szereti. A marha nagyra nőtt fajtákat meg még kevesebben. Ennél már csak azok a példányok utálatosabbak, amik egy földönkívüli technológia által nőttek hihetetlen méretűre, és pisztollyal meg puskával kell lövöldözni rájuk. Ugyanis egyetlen vágyuk, hogy zöldes színben pompázó szívókájukkal kiszipkázzák vöröslő vérünket…

Egy földönkívüli űrhajó zuhan le egy mindentől távoli mocsárba, majd pedig a belőle lakomázó moszkitók embervérre áhítozó hatalmas monstrumokként rohamozzák meg a közelben lazító népeket. Szerencsére hőseink, egy lezuhant meteort kereső arc, egy bogárbiológiában jeleskedő csaj és párja, valamint egy folyton rinyáló tohonya parkőr menekülés közben belebotlanak néhány pitiáner bűnözőbe, hogy színesedjen a kép, és együtt próbálnak valahogy túlélni…

Hihetetlen, hogy mennyi elcseszett arc szerepel ebben a Gary Jones (Óriáspókok, Krokodil 2, Planet Raptor, Ghouls, Boogeyman 3) produkcióban. Baromarc rangerek, alkesz horgászok, szellemi fogyatékos bűnözők, de kedvencem mégis a feka tudós, aki már rögtön elmagyarázza hőseinknek, hogy ő „meterológus, vagyis a meteorokkal foglalkozik”. Persze hőseinket sem kell félteni, akik közül a frissen végzett csaj elvileg első munkanapjára indul, de aztán kurvára leszarja az egészet, pasija meg szimplán egy fiatal Ray Liotta trikóban, hogy mást ne mondjak.

Forgatókönyv egyébként egy teljesen átlagos monster-movie hagyományait követi, rengeteg megmosolyogtató (de inkább röhejes) közjátékkal kivéve a végjátékot, amin legfeljebb csak zokogni lehet. Ennél a résznél szereplőink az előzőekben beszögelt ablakok deszkáira köteleket kötnek (!), és egyszerre rántják meg, hogy ily módon garantáltan beszabaduljon a sok kintről támadó moszkitó (!!), miközben egyesével próbálnak menekülni a tetőre az étellift segítségével (!!!) mindössze három perc alatt (!!!!), ugyanis ennyi idő múlva robbantják fel a házat…  Komolyan, milyen négyéves kisgyerek szellemi színvonalán létező retardált agyából pattant ki ez a finálé?!

Maguk a címszereplők – filmben többször is kihangsúlyozzák, hogy ők nem szúnyogok, hanem moszkítók, mintha amúgy nem teljesen tökmindegy lenne -, kétféleképpen jelennek meg.  Korabeli számítógépes animációs alakjukban a hihetetlenül borzalmastól a szimplán pocsékig terjedő skálán egyensúlyoznak valahol, viszont a praktikus effektekkel készült változatuk egészen elfogadható, mondhatni már-már bohókásan élethű. Nyilván ettől még találkozhatunk nem egy irdatlan baromsággal, mint például áldozatait a vízbe is követő példányokkal vagy hogy száraz és dohos pincékbe rakják le petéiket. Maguk a halálozásokra (egy-két korrektnek mondható gumibabás kivételtől eltekintve) a jópofán mókás jelzőt mondanám; egy esetben konkrétan rajzfilmeket megszégyenítően dudorodik ki a csávó szeme az üregéből, majd pukkad ki. És az is elég vicces tud lenni, hogy a megszúrt áldozat valamiféle zöldes folyadékot választ ki magából, miközben amúgy a kiszívott vére vörös – gondolom a radioaktivitást vagy földönkívüliséget próbálták ezzel a suta módszerrel jelezni. Igazából bűnös élvezetként a maximum hozza ki magából a film, amire a magyar szinkron is rátesz még egy lapáttal; úgyhogy hajrá trash-rajongók!

Értékelés: 5/10

eyescream