Dead Squad: Temple of the Undead (2018)

Ilyen fantasztikusan hívogató címmel muszáj volt lecsekkolnom jobbára filmek zenei oldalával foglalatoskodó Dominik Hauser író/rendező Indonéziában forgatott produkcióját. Nyilván nem volt titok, mekkora hatalmas ordas hulladék lesz ez az iMDb-n 3,5 pontszámmal álló alkotás, viszont legalább a kreatúrák kinézete, a belezős hangulat és a morbid poénok bőven javítottak az amúgy silány összképen.

Három pasi és három csajszi (fejenként egy-egy attribútummal felvértezve, ahogy az már ilyen jellegű filmeknél lenni szokott) elhagyja a luxusban bővelkedő szállodáját, hogy nekivágjon az őserdőnek. Miután a folyó egy pontján szimpla kalandvágyból letérnek a kijelölt útvonalról, és egy vízesésnél vad fürdőzés veszi kezdetét, észre sem veszik, hogy a csónakjukat elviszi a víz. Ezért aztán gyalog kell folytatniuk a túrát, ami a tűsarkús ribancnak elég nehezére esik, haha! Hamarosan aztán ráakadnak egy ösvényre, amely egy régi romos templomhoz vezet, és mivel pár óra múlva leszáll az este, ottmaradnak. Bent véletlenül ráakadnak egy páncélajtóval védett titkos folyosórendszerre, nem sokkal később pedig az ott tanyázó élőhalott kreatúrák is elkezdik zrikálni őket.

Már a film elején mutatott (enyhén túltolt) náci tudós übermensch-kísérleteinek képsorai közben sejteni lehet, hogy igazi bűnös élvezettel lesz dolgunk, és ez később sem változik. Penetráns hulladékszagtól bűzlő olcsó jelenetek, röhejes(en viselkedő) sztereotip szereplők, bugyuta dialógusok no meg esetlenül összetákolt forgatókönyv, hogy a borzalmas áttűnésekről ne is beszéljünk. Szóval úgy indul, mint vagy ezer másik igénytelen trash-film, amelynek alibi-cselekményét tartalmazó bevezető szakaszát igyekszenek minél hamarabb – néhány humorban bővelkedő snittel és csöccsel – spékelve lezavarni. (Őserdőben szemetelő izomagyat mondjuk többször felpofoztam volna.)

Viszont ahogy halad előre a produkció, egyre inkább szembetűnő, hogy a totálisan agyatlanul megkomponált akciójeleneteket látva (helyenként mintha csak a House Of Dead hihetetlenül olcsó gagyija köszönne vissza) mélyebben más is megbújik. Példának okáért, hogy a maszkos részleg sokat merített a nyolcvanas és kora-kilencvenes évek praktikus trükkjeiből – amelyet mellesleg nagyon bírok -, és nem érték be szimplán szürkére festett arcú egyénekkel vagy unalmasan béna CGI-vel. Elkorcsosult kísérleti humanoidok torzulásai egészen kellemesnek és üdének tűnnek a mostani (értsd: kétezer utáni) felhozatalban, szinte megszámlálhatatlan szörny-karakter tűnik fel a legváltozatosabb deformációkkal. A film ezen oldala baromi szórakoztatóra sikerült.

A kísérleti telepen tengődő élőhalott kompániára felhúzott marhaságok szintén elég jól működnek (romantika, féltékenység, sztriptíz, orális szex), szinte már-már az FIDO társadalmi szatírája keveredik a Hullajó gore-ban gazdag bulis nekro-baromságaival. Merthogy a készítők szerencsére a morbid belezéseket sem sajnálták, legyen szó polccal való skalpolásról, száj letépéséről, gerinc kihúzásáról, végtagok leszabásokról vagy éppen zuhanyrózsa koponyába való applikálásától. Ha már a többi dolog kifejezetten gyatrára sikerült, legalább itt helyt tudtak állni, persze a komolyságot messze kerülve. Néha feldereng a cselekmény különböző pontjain egy-egy fekete-fehér jelenet a múltból, ha már mégiscsak nácikkal operál a koncepció, megnyomják a csöcsös ribanc kutya alakú táskáját, ami ugat, és még valamiféle erőltetett csattanó is került bele.

Összegezve tehát én kellemeset csalódtam benne, a maga módján egészen szórakoztatóra sikerült. Ettől függetlenül sem ajánlom mindenkinek, mert ugye – mint mondtam – ordas nagy hulladék. Nyilván valahol az alkotók is érezték, ha már minimális költségvetéssel  és ezerszer ellőtt klisékkel dolgoznak, illik bele tenni valami extra-faktort is. Ez most klasszul sült el.

Értékelés: 7/10 (trash-skálán)

eyescream

Be the first to comment on "Dead Squad: Temple of the Undead (2018)"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.