Wells munkásságát nem éppen a horrorral szokás azonosítani. Neve leginkább úgy maradt fenn az utókornak, mint az időutazás koncepciójának egyik előfutára és népszerűsítője (Az időgép), a tudományok árnyoldalát bemutató és abból…
A Serial Chillers rovat bár az utóbbi évben már ritkábban jelent meg, mint a kezdetekkor, még korántsem fogyott ki az alapanyagul szolgáló rémtettekből. Ezúttal ismét egy hírhedt gyilkost veszünk górcső…
Kedvenc N-betűs streaming szolgáltatónknak hála ismét egy újabb, intelligens módon szórakoztató dél-koreai sorozatot tekinthetünk meg otthonunkban. A produkció eredetileg 2017 és 2020 között webtoonként, vagyis online platformon sugárzott animációs képregény-szériaként…
A 21. században a horror műfaja többször bebizonyította, hogy továbbra is remekül rezonál az aktuális társadalmi problémákra. A mesterfokra emelt önreflexió egy nagy adag rettegéssel megspékelve továbbra is hatásos koktél,…
A kanadai irodalom újra és újra elmesélt története az, amelyre Dan Simmons világhírűvé vált bestsellere, és az abból készült 2018-as sorozat ismét ráirányította az egész világ figyelmét. Cikkünkben a Terror…
Josh Malerman a zeneszerzőből lett író váratlanul és nagy sikerrel robbant be az irodalom világába. Első regénye a Madarak a dobozban komoly elismeréseket ért el nemcsak az olvasók körében, de…
Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…
2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…
We have arrived to the final part of our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll (you can read the previous two sections here and here), and at the same…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
Zombik a kórházban koncepciót már láthatunk néhányat – legutóbb például a francia Mutants című jóravaló francia produkcióban. Ezúttal egy nem éppen legális plasztikai beavatkozásoknak otthont adó klinika területén tombolnak az élőhalottak, és miközben szakad a hasfal és fröcsög a vér, azért arra is ügyeltek, hogy ebben a belga horror-vígjátékban a rekeszizmok se maradjanak tétlenek! (more…)
Arra kaptam fel a fejem, hogy tavaly nyáron egy új potenciális versenyző tűnt fel a Sharkando-széria által megüresedett poszton, méghozzá nem is akármilyen módon: a készítők közösségi finanszírozásban kérték a rajongók segítségét, hogy létrejöhessen ez a komolyság legkisebb szikrájával sem bíró, teljesen agyament produkció. Most, 2019 őszén pedig már el is készült a bohócokat ide-oda szállító tornádó fergeteges koncepciója, mely bár nem az AZ-zal egy ligában indul a mostanság újra trendivé vált bohócos mozik versenyében, azonban a hulladék-filmeket kedvelő közönség bizonyára értékelni fogja! (more…)
Ilyen fantasztikusan hívogató címmel muszáj volt lecsekkolnom jobbára filmek zenei oldalával foglalatoskodó Dominik Hauser író/rendező Indonéziában forgatott produkcióját. Nyilván nem volt titok, mekkora hatalmas ordas hulladék lesz ez az iMDb-n 3,5 pontszámmal álló alkotás, viszont legalább a kreatúrák kinézete, a belezős hangulat és a morbid poénok bőven javítottak az amúgy silány összképen. (more…)
Szinte megszámolni sem lehet azon horrorfilmeket, amelyek azt a rendkívül avítt receptet követik, miszerint mit sem sejtő fiatalok a buli kedvéért egy bizonyos titkos és/vagy okkult könyvből megidéznek valami iszonyatot, az meg egyesével kezdi leöldösni őket. Ebben a független angol produkcióban is egy szörnyeket tartalmazó könyvről van szó (nyugi, nem a Necronomicon), de legalább a humor és az olcsó gore némiképpen szórakoztatóvá varázsolja az említett sablon unalmasságát. (more…)
Herschell Gordon Lewis (Blood Feast, Two Thousand Maniacs) Vértrilógiájának harmadik darabjához érkeztünk, melyről egy darabig az a hír járta, hogy tetralógiává is bővülhet, azonban végül erről az alkotók is letettek. A Color Me Blood Red a kritikusokat sem igazán győzte meg, így a rendező más irányba indult el, és újabb korszakalkotó műveket hozott létre, mint például a korábban már ismertetett The Gruesome Twosome. Ezúttal azonban még a gore-é a főszerep, a kísérletezés pedig éppen a tetőfokára hág.
Sylvia Likens előző cikkemben tárgyalt történetének adaptálására elsőként Jack Ketchum vállalkozott a ’80-as évek végén a Girl Next Door című regényében. Rajta kívül csupán egy próbálkozást értünk meg ezidáig, és nem tudom, mit gondoljak: várhatóak-e még további feldolgozások. (hajlok rá, hogy nem.)
Ketchum kis hazánkban egy kevésbé ismert figura. Jól jelzi ezt az a tény is, hogy regényeiből mindössze egyet fordítottak magyarra: A szomszéd lányt. Pedig a horror zsánerében nehezen kikerülhető név az övé, három Bram Stoker-díjjal a zsebében kapta meg a horror nagymestereinek díját is 2011-ben a The Woman c. művéért. Az egyébként a hétköznapokban Dallas William Mayr névre hallgató férfi 2018 januárjában hunyt el. (more…)
„Minden idők egyik” – kezdhetném így is ezt a kritikámat, hiszen valóban mérföldkőnek számít az az anime, amit mostanra választottam ki nektek. Az Artmic Studio (Bubblegum Crash, The Hakkenden, A. D. Police Files, Bubblegum Crisis) ugyanis gondolt egy merészet és Tony Takezaki (A. D. Police) 1991-1992 között futó, később összesen egyetlen kötetbe rendezett mangáját szemelte ki, hogy OVA-t adaptáljon belőle. A GenoCyber tabukat döntögetett, hiszen az első olyan alkotás volt, amelyben nem csak egyszerű gore horror ábrázolások jelentek meg, hanem konkrétan gyermekek kivégzését is megrajzolták. Koichi Ohata (Burst Angel, Ikki Tousen) kapta meg a rendezés jogát, a végeredmény pedig valóban korszakalkotónak, bár korántsem hibátlannak mondható.
„Zingaja” „Az anyád megette a kutyámat” „Még egy kis sodót?” „A bulinak vége” – csak néhány az azóta elhíresült örökzöldekből. Bizony, aki valaha is nézett horrorfilmeket, annak már mosolyra áll a szája, amint felidéződnek eme sorok a Hullajó című klasszikusból. 1992–ben egy akkor még karrierje kezdetén lévő rendező, bizonyos Peter Jackson – aki azóta levezényelte a Gyűrűk Ura trilógiát, elkészítette a King Kongot, majd egy másik Tolkien művet is – letette a modern zombihorror, illetve zombi vígjáték alapjait ezzel a remekművel. (more…)
H. G. Lewis műveiből már párat bemutattunk, amelyek központjában a gore megteremtése állt, de a mester vegyítette is a műfajokat, és 1967-es filmjével, a The Gruesome Twosome-mal létrehozta a gore-vígjátékot is. Már a címből, mely roppant mód erőltetett áthallásos szójáték, erős szexuális töltettel, utal rá, nem mindennapi élményben lesz részünk. Azóta számtalan alkotás született, melyek fergetegesebbek (Haláli Hullák Hajnala, Hullajó, Trancsírák), vagy éppen iszonyatosan buták, így Herschell Gordon Lewisnak méltán kijár a dicséret, hiszen nélküle nem biztos, hogy megpróbálkozhattak volna ilyen eretnekséggel, hogy szándékosan vicces horrort hozzanak létre.
Be kell vallanom, meglehetősen elveszítettem a fonalat újabban sorozatokkal. Nem csak a Channel Zero harmadik évadának kora tavaszi indulása ért váratlanul, de kedvenc Mr. Pickles visszatérése is elkerülte volna a figyelmemet, hacsak nem akadok rá Youtube-on a legújabb részekből kiemelt részletekre. Több se kellett, alig egy délután alatt bingeltem végig az ismét kevesebb mint két órás évadot – ám az eredmény ezúttal már hagyott maga után némi erős kívánnivalót. (more…)