Ha nincs az N-betűvel kezdődő streaming szolgáltató, akkor több mint valószínű, hogy csendben elmegyek ezen lengyel slasher mellett, sőt szerintem nem csak én, hanem Ti is, Kedves Olvasók, méghozzá elég…
Stephen King fia, Joe Hill többször bebizonyította már, hogy írás terén milyen jó géneket örökölt. Történeteivel, stílusával sokunk szívébe belopta már magát, a soraiban kellemesen megbúvó borzongás akarva-akaratlanul beránt a…
‘Az év horror filmje’ hangzott el valamelyik fórumon, ahol először hallottam a His House-ról. Rendben van, 2020-ban nincs túl magasan a léc, de azért egy ilyen vélemény csak felkelti a…
Dredd bíró IDW sorozata folytatódik a Holdkelte Stúdió jóvoltából magyarul. Mega-City 1 disztopikus utcáin elszabadul a pokol – és Dredd bíró helyzete az elátkozott földről visszatérve sem lett jobb. kitüntetések…
A kínzások és kivégzések történetének igen jelentős összefonódása van a boszorkányüldözés majd’ ötszáz éven át tartó folyamatával. Cikkünk célja bepillantást nyújtani erről a világszerte megjelenő üldöztetésről, amelynek nők és férfiak…
Azok számára, akik otthonosan mozognak a divat világában, a Versace név igen beszédes lehet. Akik pedig nem, nos, még azok is garantáltan hallottak róla. És ahogy lenni szokott, a márkanév…
Legutóbb pont februárban írtam egy Péntek 13 vadhajtásról, mégpedig a franchise hatodik része után, egy alternatív idősíkkal kacérkodó Vengeance című alkotásról, amely leginkább egy Jason-rajongóknak készült csemege, mintsem egy profizmussal…
A The Dark Pictures anhtology egy nyolc részesre tervezett (de valószínűleg csak négy részt megélő) létező horror legendákat újra/feldolgozó videojáték széria. A nyitány tavaly nyár végén jelent meg Men of…
Clive Barker 1984 és 1985 között kiadott azonos című novella-füzérének egy-két darabját már láthattuk mozgóképen (Rawhead Rex, Candyman, Midnight Meat Train, Book of Blood vagy Dread), most viszont az amerikai…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Közel egy évtizede találkoztam először Mike Flanagan nevével, de már a 2011-es Absentia megtekintése után felötlött bennem a gondolat, hogy ez az amerikai fiatalember generációjának egyik meghatározó horrorfilmes alkotója lehet….
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
Az Agave Kiadó gondozásában végre magyar nyelven is olvasható Matt Ruff 2016-ban megjelent World Fantasy-Díjra jelölt, egészen egyedi koncepcióval bíró regénye, melyben színes bőrű főszereplőink az ötvenes évek rasszista Amerikájának világában misztikus…
Zombik a kórházban koncepciót már láthatunk néhányat – legutóbb például a francia Mutants című jóravaló francia produkcióban. Ezúttal egy nem éppen legális plasztikai beavatkozásoknak otthont adó klinika területén tombolnak az élőhalottak, és miközben szakad a hasfal és fröcsög a vér, azért arra is ügyeltek, hogy ebben a belga horror-vígjátékban a rekeszizmok se maradjanak tétlenek! (more…)
Arra kaptam fel a fejem, hogy tavaly nyáron egy új potenciális versenyző tűnt fel a Sharkando-széria által megüresedett poszton, méghozzá nem is akármilyen módon: a készítők közösségi finanszírozásban kérték a rajongók segítségét, hogy létrejöhessen ez a komolyság legkisebb szikrájával sem bíró, teljesen agyament produkció. Most, 2019 őszén pedig már el is készült a bohócokat ide-oda szállító tornádó fergeteges koncepciója, mely bár nem az AZ-zal egy ligában indul a mostanság újra trendivé vált bohócos mozik versenyében, azonban a hulladék-filmeket kedvelő közönség bizonyára értékelni fogja! (more…)
Ilyen fantasztikusan hívogató címmel muszáj volt lecsekkolnom jobbára filmek zenei oldalával foglalatoskodó Dominik Hauser író/rendező Indonéziában forgatott produkcióját. Nyilván nem volt titok, mekkora hatalmas ordas hulladék lesz ez az iMDb-n 3,5 pontszámmal álló alkotás, viszont legalább a kreatúrák kinézete, a belezős hangulat és a morbid poénok bőven javítottak az amúgy silány összképen. (more…)
Szinte megszámolni sem lehet azon horrorfilmeket, amelyek azt a rendkívül avítt receptet követik, miszerint mit sem sejtő fiatalok a buli kedvéért egy bizonyos titkos és/vagy okkult könyvből megidéznek valami iszonyatot, az meg egyesével kezdi leöldösni őket. Ebben a független angol produkcióban is egy szörnyeket tartalmazó könyvről van szó (nyugi, nem a Necronomicon), de legalább a humor és az olcsó gore némiképpen szórakoztatóvá varázsolja az említett sablon unalmasságát. (more…)
Herschell Gordon Lewis (Blood Feast, Two Thousand Maniacs) Vértrilógiájának harmadik darabjához érkeztünk, melyről egy darabig az a hír járta, hogy tetralógiává is bővülhet, azonban végül erről az alkotók is letettek. A Color Me Blood Red a kritikusokat sem igazán győzte meg, így a rendező más irányba indult el, és újabb korszakalkotó műveket hozott létre, mint például a korábban már ismertetett The Gruesome Twosome. Ezúttal azonban még a gore-é a főszerep, a kísérletezés pedig éppen a tetőfokára hág.
Sylvia Likens előző cikkemben tárgyalt történetének adaptálására elsőként Jack Ketchum vállalkozott a ’80-as évek végén a Girl Next Door című regényében. Rajta kívül csupán egy próbálkozást értünk meg ezidáig, és nem tudom, mit gondoljak: várhatóak-e még további feldolgozások. (hajlok rá, hogy nem.)
Ketchum kis hazánkban egy kevésbé ismert figura. Jól jelzi ezt az a tény is, hogy regényeiből mindössze egyet fordítottak magyarra: A szomszéd lányt. Pedig a horror zsánerében nehezen kikerülhető név az övé, három Bram Stoker-díjjal a zsebében kapta meg a horror nagymestereinek díját is 2011-ben a The Woman c. művéért. Az egyébként a hétköznapokban Dallas William Mayr névre hallgató férfi 2018 januárjában hunyt el. (more…)
„Minden idők egyik” – kezdhetném így is ezt a kritikámat, hiszen valóban mérföldkőnek számít az az anime, amit mostanra választottam ki nektek. Az Artmic Studio (Bubblegum Crash, The Hakkenden, A. D. Police Files, Bubblegum Crisis) ugyanis gondolt egy merészet és Tony Takezaki (A. D. Police) 1991-1992 között futó, később összesen egyetlen kötetbe rendezett mangáját szemelte ki, hogy OVA-t adaptáljon belőle. A GenoCyber tabukat döntögetett, hiszen az első olyan alkotás volt, amelyben nem csak egyszerű gore horror ábrázolások jelentek meg, hanem konkrétan gyermekek kivégzését is megrajzolták. Koichi Ohata (Burst Angel, Ikki Tousen) kapta meg a rendezés jogát, a végeredmény pedig valóban korszakalkotónak, bár korántsem hibátlannak mondható.
„Zingaja” „Az anyád megette a kutyámat” „Még egy kis sodót?” „A bulinak vége” – csak néhány az azóta elhíresült örökzöldekből. Bizony, aki valaha is nézett horrorfilmeket, annak már mosolyra áll a szája, amint felidéződnek eme sorok a Hullajó című klasszikusból. 1992–ben egy akkor még karrierje kezdetén lévő rendező, bizonyos Peter Jackson – aki azóta levezényelte a Gyűrűk Ura trilógiát, elkészítette a King Kongot, majd egy másik Tolkien művet is – letette a modern zombihorror, illetve zombi vígjáték alapjait ezzel a remekművel. (more…)
H. G. Lewis műveiből már párat bemutattunk, amelyek központjában a gore megteremtése állt, de a mester vegyítette is a műfajokat, és 1967-es filmjével, a The Gruesome Twosome-mal létrehozta a gore-vígjátékot is. Már a címből, mely roppant mód erőltetett áthallásos szójáték, erős szexuális töltettel, utal rá, nem mindennapi élményben lesz részünk. Azóta számtalan alkotás született, melyek fergetegesebbek (Haláli Hullák Hajnala, Hullajó, Trancsírák), vagy éppen iszonyatosan buták, így Herschell Gordon Lewisnak méltán kijár a dicséret, hiszen nélküle nem biztos, hogy megpróbálkozhattak volna ilyen eretnekséggel, hogy szándékosan vicces horrort hozzanak létre.
Be kell vallanom, meglehetősen elveszítettem a fonalat újabban sorozatokkal. Nem csak a Channel Zero harmadik évadának kora tavaszi indulása ért váratlanul, de kedvenc Mr. Pickles visszatérése is elkerülte volna a figyelmemet, hacsak nem akadok rá Youtube-on a legújabb részekből kiemelt részletekre. Több se kellett, alig egy délután alatt bingeltem végig az ismét kevesebb mint két órás évadot – ám az eredmény ezúttal már hagyott maga után némi erős kívánnivalót. (more…)