Serial Chillers XLII.: Az ábécés gyilkos / The Alphabet Killer (2008) (Ábécé-gyilkos/Az ábécés gyilkos)

A címet olvasva talán a krimiirodalomban jártas olvasóink azt hihetnék, hogy a Serial Chillers rovat főszereplője ezúttal a belga detektív, Poirot lesz. Agatha Christie 1936-os regényében az általa üldözött gyilkos ábécé sorrendben öl, mindig olyan településen, melynek kezdőbetűje megegyezik kiszemelt áldozatának nevével: így hal meg Andoverben Alice Ascher, Bexhillben Betty Barnard, Churstonban Carmichael Clarke. Nos, a rovat nem változott meg, így ezúttal is egy a való életben megtörtént gyilkosságsorozatot mutatunk be olvasóinknak, mely 1971 és 1973 között zajlott. A New York állambeli Rochester környéki településeken három gyermek vált áldozattá: Carmen Colón, Wanda Walkowicz és Michelle Maenza.

Carmen Colón

1971. november 16.-án egy barna hajú, csípőtől lefelé mezítelen kislány futott egy Rochesterbe vezető autóút szélén. Autósok, motorosok tucatjai látták, ahogyan próbálta felhívni magára a figyelmet széles, jól láthatóan kétségbeesett integetésével. Egy autó tőle nem messze felé tolatott, amiből egy férfi szállt ki, aki elkapta a lányt, és amikor sikerült visszatuszkolnia a kocsiba, továbbhajtott az úton.

Később összesen 38 ember vallotta be, hogy szemtanúja volt az esetnek, azonban senki nem jelentette. Két nappal később már csak a holttestét találhatták meg az akkor már nagy erőkkel keresett Carmen Colónnak.

A Puerto ricoi származású, tíz éves kislányt eltűnésének napján délután fél 5 körül nagyanyja a gyógyszertárba küldte, hogy kiváltson egy receptet. A patikus beszámolója szerint Carmen nagyon sietett, és amikor közölte vele, hogy a készítményt még nem tudja odaadni neki, egy, az üzlet előtt várakozó autóba szállt be. Eltűnését este 8 óra előtt tíz perccel jelentette be a család.

Az autópályán lezajlott jelenet körülbelül 50 perccel ezután történt. A szemtanúk vallomásai alapján egy sötét színű Ford Pinto-t kezdett keresni a rendőrség.

Két nappal később két kamaszfiú talált rá Carmen deréktól lefelé meztelen holttestére Churchville környékén. A helyszín mintegy 20 kilométerre volt attól a helytől, ahol utoljára látták. Kabátját körülbelül 100 méterrel arrébb egy árokban találták meg, nadrágját pedig csak majdnem két héttel később, azon a helyen, ahol szabadulni próbált elrablója kezei közül.

A boncolás során bizonyítást nyert, hogy a kislányt megerőszakolták, koponyáján és egy csigolyáján törést szenvedett el, mielőtt kézzel megfojtották. Testén számos mély karmolásnyomot fedeztek fel.

Maga a gyilkosság és annak körülményei is – miszerint a szemtanúk egyike sem próbált meg segíteni rajta, vagy legalább jelenteni az esetet – óriási felhördülést okoztak a közvéleményben. Két helyi újság, a Times Union és a Democrat and Chronicle szinte azonnal reagált, és 2.500 $-os nyomravezetői díjat tűztek ki. Számos vállalkozás és magánszemélyek is hozzájárultak a díj összegéhez, mely így 6.000 $-ra nőtt hamarosan. A rendőrség három nyomozót is az ügyhöz rendelt, akik teljes munkaidőben csak a kislány gyilkosát keresték. Bár számos gyanúsítottat kikérdeztek, valamennyien tisztázni tudták magukat, így nem értek el eredményt.

1972 tavaszán öt darab óriásplakátot is elhelyeztek a Rochesterbe vezető utak mentén, melyek a 6.000 $-os nyomravezetői díj ellenében való információszolgáltatásra buzdítottak a megadott forróvonalon. Bár az így kapott adatok új nyomokra vezették a nyomozó hatóságot, a tettesnek nem bukkantak a nyomára ezek által sem.

 

Wanda Walkowicz

Másfél évvel Carmen Colón eltünését követően, 1973. április 2.-án a 11 éves Wanda Walkowicz szintén a boltba indult, ahonnan többé nem tért haza. A csemegeüzlet dolgozója beszámolt róla, hogy Wanda 17:15 körül bevásárolt náluk, majd egyedül sétált el a Conkey Avenue-n. Édesanyja este 8 órakor jelentette eltűnését.

A rendőrség azonnal reagált és intenzív keresés indult a kislány után. Majd’ 50 közeg kutatta a környéket eredménytelenül, azonban több szomszédra is ráakadtak, akik látták Wandát, ahogy hazafelé cipekedett.

Wandát másnap reggel 10:15-kor találták meg, sajnálatos módon holtan. Egy domb lábánál Websterben, 10 kilométerre Rochestertől. Fellelt testhelyzete arról árulkodott, hogy egy az úton közlekedő autóból dobhatták ki, és legurult a töltésen. A boncolás során kiderítették, hogy a kislányt szexuálisan zaklatták, majd hátulról, valószínűleg egy öv segítségével megfojtották. Az is kiderült, hogy már halott volt, mikor újra felöltöztették. A holttesten számos olyan sérülés volt látható, amik arra utaltak, hogy Wanda küzdött a támadójával; valamint ondónyomokat és néhány szál szeméremszőrzetet is találtak rajta. Ruháin fehér színű macskaszőrt találtak, ami csak a gyilkos által kerülhetett rá, mert Walkowiczék nem tartottak kisállatot.

Csakúgy, mint a Colón-ügyben, a rendőrség elindította a forróvonalat, és ezúttal 10.000 $-os nyomravezetői díjat tűztek ki. Ez vezetett el ahhoz a szemtanúhoz, aki azt állította, hogy látta Wandát eltűnésének délutánján, ahogy egy nagy barna autó sofőrjével beszélgetett mindössze pár száz méterre otthonától. Egy másik szemtanú arról számolt be, hogy látott egy férfit a Conkey Avenue-n, aki éppen egy vörös hajú kislányt tuszkolt be világos színű Dodge Dart-jába április 2.-án fél 6 és 6 között. A kislány személyleírása illett Wandára.

A rochesteri rendőrség tagadta, hogy bármilyen összefüggés volna a két kislány halála között, és bár az ügyeket külön kezelték, a Colón-nyomozás egyik felelősét bevonták a Walkowicz-nyomozásba is.

1973. októberében egy helyi televízióadó, a WOKR egy 30 perces műsort szentelt Wanda eltűnésének és a gyilkos utáni nyomozásnak. Az adás során több ízben felhívták az esetleges szemtanúk figyelmét arra, hogy jelentkezzenek a hatóságoknál, ami több, mint 200 telefonhívást eredményezett, azonban hasznos információ nem származott egyikből sem.

Michelle Maenza

1973. november 26.-ának estéjén a 11 éves Michelle Maenza eltűnését jelentette édesanyja, miután a kislány nem jött haza az iskolából. Utoljára osztálytársai látták délután fél 4 körül, ahogy egyedül indult az iskolához közeli bevásárlóközpontba, hogy elhozza anyja pénztárcáját, amit aznap korábban az egyik üzletben felejtett. Körülbelül 10 perccel később egy szemtanú állítása szerint egy bézs színű, nagy sebességgel közlekedő autó anyósülésén volt látható a síró kislány.

Két órával később, fél 6-kor egy motoros látott egy férfit a 350-es út szélén. Nagy, bézs színű autójának abroncsa defektes volt, a férfi pedig erősen fogta egy kislány csuklóját, akiben később Michelle-t vélte felfedezni a szemtanú. A motoros megállt és felajánlotta segítségét, de a férfi ellenségesen reagált: a kislányt háta mögé rántotta, aki így eltakarta a rendszámtáblát; és fenyegető tekintettel méregette őt, így úgy érezte, kénytelen továbbhajtani.

 

Michelle felöltöztetett holttestét november 28.-án találták meg egy Macedon nevű kisvárosban, 25 kilométerre Rochestertől. Egy elhagyatott út mellett feküdt az árokban. Teste nagy részén tompa traumától származó sérülések voltak láthatók. A kislányt megerőszakolták, majd hátulról megfojtották valószínűleg egy vékony kötél segítségével. Csakúgy, mint Wanda esetében, ruháján számos fehér macska szőrszálat találtak. Összeszorított öklében olyan faleveleket találtak, amelyek megegyeztek a holttest fellelésének helyén találtakkal, így valószínűsíthették, hogy ezen a helyen végeztek vele. A nyomozók részleges tenyérlenyomatot tudtak venni a nyakáról, továbbá a testéről és alsóneműjéről gyűjtött ondónyomok alapján bizonyították, hogy egy személy erőszakolta meg.

Boncolása során gyomrában hamburgert és hagymát találtak, amit halála előtt körülbelül egy órával fogyasztott. Ez hitelt adott annak a szemtanúnak, aki azt állította, hogy fél 5 körül látta Michelle-t egy 25-35 év közötti sötét hajú, 180 cm magas, 75 kg súlyú fehér férfival egy penfieldi gyorsétteremben.

Nyomozás

Michella Maenza halálakor a szemtanúknak köszönhetően elkészült egy fantomkép a feltételezett gyilkosról, amit a sajtóban is közzétettek. Ekkor már a hatóságok is úgy vélték, hogy a három gyilkosságot ugyanaz a személy követte el, így a sajtóvisszhang, a közvélemény újra fellángolt, és eredményeket követelt. Ismét egy forróvonal felállításával próbálkoztak, amin számos hívás futott be, azonban hitelt érdemlő információkhoz nem jutottak általuk.

A rendőrség ekkorra már mintegy 800 potenciális gyanúsítottat hallgatott ki az „ábécés gyilkosságokkal” kapcsolatban. A három áldozat között meglehetősen sok volt a hasonlóság: mindhárman 10-11 évesek voltak, szegény sorsú katolikus családból származtak. Korukhoz képest alacsonyak voltak. Kevés barátjuk volt, az iskolában gyakran kicsúfolták őket és nem voltak jó tanulók. A rendőrség számolt azzal a lehetőséggel is, hogy a keresett férfi talán szociális munkásként került közel, illetve nyerte el áldozatai bizalmát.

Mindhárom lány Roschesterből tűnt el, olyan napok délutánjain, amikor esett az eső. Holttesteiket részben vagy egészen feltöltöztetve találták meg, tipikusan olyan helyszíneken, amiket csak autóval lehet megközelíteni – ez azt is valószínűsíti, hogy az autóból dobták ki őket. Walkowicz és Maenza esetében gyomortartalmuk arról árulkodott, hogy röviddel haláluk előtt enni kaptak.

Idővel minden nyomozó egyetértett abban, hogy a lányokat nem valószínű, hogy azért választotta ki a gyilkos, mert kereszt- és vezetéknevük kezdőbetűje megegyezett. Ehhez a fajta kiválasztáshoz ugyanis hosszabb ideig tartó követés volna szükséges a tettes részéről, ami növeli a lebukás esélyét. Úgy vélték, hogy bár Wanda és Michelle esetében bizonyítást nyert, hogy egyazon elkövető végzett velük, Carmennél ez korántsem olyan biztos; mert az ő halálának körülményei arra utalnak, hogy ismerte gyilkosát.

 

Gyanúsítottak

Miguel Colón, Carmen nagybátyja sokáig volt az ügy legesélyesebb gyanúsítottja. Carmen eltűnése előtt csupán pár héttel vásárolt magának új autót, amire illett a szemtanúk leírása az autóút szélén lezajlott jelenetből. A nyomozók igen gyorsan sort kerítettek az autó átkutatására, és úgy látták, hogy azt nagyon alaposan kitakarították a közelmúltban – a korábbi tulajdonos azt vallotta, hogy ő ezt nem ejtette meg az eladást megelőzően, így csakis Miguel lehetett az, aki fertőtlenítés alá vetette a járművet. További gyanús körülményként merült fel, hogy Carmen egyik babáját is megtalálták az autóban – bár a család megerősítette, hogy a kislány gyakran utazott a kocsiban, és lehet, hogy csak ottfelejtette. Miguel egy barátja tanúsította, hogy két nappal a kislány halála után Miguel elmondta neki, hogy azt tervezi, elhagyja az országot, mert „valamit rosszat tett Rochesterben”. A férfi csupán négy nappal Carmen megtalálását követően Puerto Ricóba menekült, ahonnan a következő márciusban szállították vissza Rochesterbe.

Miguel Colónnak nem volt alibije a gyilkosság idejére. Bár számos gyanús körülmény és közvetett bizonyíték szólt ellene, semmilyen fizikai bizonyíték nem kapcsolta a tetthelyhez vagy unokahúga holttestéhez, és autójában sem találtak ilyet, így végül nem vádolták meg.

1991-ben, 44 éves korában öngyilkosságot követett el, miután egy családi perpatvar közben lelőtte saját feleségét és testvérét is megsebesítette.

 

Dennis Termini, egy 25 éves rochesteri illetőségű tűzoltó szintén gyanúsítottá vált. Ismert sorozat erőszaktevőként legalább 14 fiatal nőt támadott meg 1971 és 1973 között. Bézs színű kocsija volt, amire illett a szemtanúk leírása a kislányok elrablásakor többször is látott autóéra, plusz lakcíme közel esett ahhoz a helyhez, ahol Michelle Maenzát utoljára látták.

Öt héttel az ábécés gyilkosságok utolsó áldozatának halálát követően, 1974. január 1-jén Termini megpróbált elrabolni egy kamaszlányt. A felfegyverkezett férfi elmenekült a helyszínről, amikor áldozatát nem tudta lecsitítani, és az tovább sikoltozott. Nem sokkal ezután egy másik próbálkozása is volt, de ekkor a rendőrség már üldözte őt. Az eset végül Termini öngyilkosságában csúcsosodott ki: a férfi fejbe lőtte magát. A későbbiekben elvégzett törvényszéki vizsgálatok fehér macskaszőrt fedeztek fel autójának kárpitján.

2007. januárjában Termini holttestét exhumálták, hogy az időközben lehetségessé vált DNS-vizsgálatot végezzenek. A tőle vett mintát a Wanda Walkowicz testéről származó ondóval hasonlították össze, ami bizonyította, hogy nem Termini volt felelős a gyilkosságért. Sajnálatos módon Carmen Colóntól és Michelle Maenzától ekkorra már nem léteztek olyan minták, amikkel hasonló vizsgálatot végezhettek volna.

 

Kenneth Bianchi szintén szóba került, mint lehetséges elkövető. A későbbiekben „Hillside Strangler” vagyis „hegyi-„ vagy „domboldali fojtogatóként” elhíresült sorozatgyilkos ebben az időben Rochesterben élt, és jégkrém-árusként kereste a kenyerét. Munkája során felbukkant a gyilkosságok helyszínein is. Bianchit sosem vádolták meg az ábécés gyilkosságokkal kapcsolatban, és hevesen tagadta, hogy bármi köze lenne hozzájuk. A rendőrség sosem zárta ki teljesen, amire többek között az volt az okuk, hogy míg Rochesterben élt, Bianchinak szintén hasonló autója volt, mint a helyszíneken látott.

 

Jospeh Naso-t 2011. áprilisában, 77 éves korában tartóztatták le a nevadai Renoban. 1977 és 1994 között négy nővel végzett Kaliforniában, akiknek kereszt- és vezetékneve azonos betűvel kezdődött, csakúgy, mint az ábécés gyilkos áldozatai esetében. Naso eredetileg New York államból származott, és az 1970-es évek elején Rochesterben élt. A DNS teszt őt is kizárta a lehetséges elkövetők közül, de a négy kaliforniai gyilkosságért 2013-ban halálra ítélték.

1995-ben Carmen Colón édesanyja interjút adott a Democrat and Chronicle című újságnak. Úgy fogalmazott, hogy bár egész életében szegénységben élt, ha csak egyetlen kívánsága lehetne, mielőtt meghal, az nem a gazdagság volna, hanem hogy megtudja, ki volt lánya gyilkosa. „Ha megtudhatnám, ki ölte meg az én Carmencitámat, halálom békésebb lenne, mint amilyen az életem volt. Ez az egyetlen dolog, amire vágyom, hogy tudjam, ki ez az ember, hogy megfizessen rémtetteiért, amiket a lányom ellen elkövetett. Ha egy csepp együttérzés is volna benne, látná, hogy ezeknek a kislányoknak a családja mennyi fájdalmon és szenvedésen mentek keresztül az idők során.”

2009-ben az újság egy újabb cikksorozatot közölt az ábécés gyilkosságok azóta sem lezárt nyomozásáról, melyben továbbra is felszólítják olvasóikat, hogy bármilyen információval rendelkeznek, azt bocsássák a hatóságok elé. A cikksorozatnak köszönhetően a rochesteri rendőrség újabb nyomokra lelt, melyeken elindulhattak, de ezek sem vezettek eredményre.

Az ábécés gyilkosságokkal kapcsolatos nyomozás még ma is él, a tettest sosem fogták el.

 

The Alphabet Killer (2008) (Ábécé-gyilkos/Az ábécés gyilkos)

Az ábécés gyilkos című film rendezője az a Rob Schmidt, akinek az első Halálos kitérő-filmet is köszönhetjük. Egyesek szemében ez biztató jel lehet a filmmel kapcsolatban, másokat bizonyára elrettent, és bevallom, én utóbbi csoportba tartozom. Az igazság azonban az, hogy ezzel a filmmel kapcsolatban a rendező személye/munkája jelenti a legkisebb gondot.

A történet középpontjában egy fiatal nyomozónő, Megan Paige (Eliza Dushku) áll, aki a meggyilkolt kislányok ügyével van megbízva. Már a legelején előáll az elméletével arról, hogy a gyilkos a megegyező kezdőbetűk miatt választja ki áldozatait és a helyszínt, de a többi rendőr nem hallgat rá. A film huszadik percében már idegösszeomlás kerülgeti, ugyanis annyira beleéli magát a nyomozásba, hogy a külvilág és a saját élete teljesen megszűnik számára. A gyilkosságok folytatódnak, őt pedig irodai munkára kárhoztatják; azonban amikor Megan bizonyítja, hogy ő az ügy legjobb ismerője, újra a nyomozás közelébe engedik – pedig mentális problémái miatt nem tartják szavahihetőnek.

A sztori még érdekes is lehetne, és nem feltétlenül rossz adaptációja a valós eseményeknek – eltekintve attól, hogy rengeteg átírást alkalmaztak. A gyilkossági ügynek nem sok köze van a valósághoz, és a filmben természetesen megtalálják a tettest – ami totális baromság -, de tekintve, hogy elsősorban a főhősnőre fókuszál és az ő magánéletére, még szórakoztató történetnek is el tudnám fogadni. Mint fentebb említettem, a rendezőt sem tudom különösebben kárhoztatni, ami ennek a filmnek a végig nézését megnehezítette számomra, az a színészi játék volt.

Nem csupán Dushku, de a film többi szereplője is egyszerűen pocsék, Barátok közt-szintű (az első évadokból!) színészi teljesítményt nyújt. Még Cary Elwes is, aki egyébként négy évvel korábban a Fűrészben nem volt rossz. Ezen tovább ront a magyar szinkron, ami egyenesen elviselhetetlenné teszi Megan összes jelenetét, vagyis gyakorlatilag az egész filmet – de eredeti hanggal is csak egy fokkal elviselhetőbb a színésznő rinyálása. De nem csak a színészi játék gyenge, a forgatókönyv is bukdácsol. A film épphogy elkezdődik, máris el akarják hitetni velünk, hogy Megan olyan rengeteget dolgozott az ügyön, ami idegösszeomlásához vezet – ezt nem mutatják be nekünk sem a rászánt idővel, sem pedig színészi alakítással, így teljesen váratlanul éri a nézőt, és legkésőbb ekkor rájön, hogy ez nem lesz egy jó film. A továbbiakban is hasonlóan logikátlan megoldások és alacsony színvonal jellemzi a művet, amit így kifejezetten nem szeretnék ajánlani senkinek sem; és ezúttal azt sem tudom érvként felhozni mellette, hogy jó, hogy az ügyről játékfilm készült – mert ahhoz nem sok köze van, és a nevetséges indítékkal és kiszámítható viselkedéssel rendelkező gyilkos megtalálásával nem lendíti előre azt sem, hogy többen megismerjék az ábécés gyilkosságok valódi tragádiáját.

Remélem, a mi cikkünk ehhez hozzájárulhatott.

Értékelés: 2/10

Blissenobiarella

 

Be the first to comment on "Serial Chillers XLII.: Az ábécés gyilkos / The Alphabet Killer (2008) (Ábécé-gyilkos/Az ábécés gyilkos)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.