A röhögve-hányós bizarro fiction magyarországi pápáját, Komor Zoltánt legutóbb a GABO kiadó kortárs magyar weird és horror novellákkal foglalkozó Légszomj című antológiájában olvashattuk, most pedig egy groteszk és némileg politikai töltetű, ám egyszerre szívmelengető és vérfagyasztó dark fantasyvel jelentkezett, mely saját bevallása szerint garantáltan meglékeli az olvasók koponyáját. Ha ez a helyzet, akkor nincs mit szépíteni: ide vele, és kezdődjön ez a végtelenül szórakoztató lobotómia!

A 2016-ban írt Húgycsőbalerina óta Komornak ez az első single-regénye – vagyis amit önállóan írt -, ugyanis előtte többnyire Tépő Donáttal kooperációban szereztek különféle kisregényként értelmezhető társ-prózákat, úgymint: Nácik a dínók ellen, Mutánsvagdalt, Mutánsfilé, A migráns Krisztusok támadása vagy éppen A hortobágyi cápa.

A történetről nem szeretnék feleslegesen írni, inkább kopizom a szerzőt: Radiátorfiúnak ​hívták, mert egy acéllemez radiátor nevelte fel. Kétéves volt, amikor apja kikötözte őt a fűtőtesthez. A fickó szívesen elnézte esténként, amint a forró fém a bömbölő gyermek bőrét sütögeti. A kölyköt végül ez a radiátor tanítja meg beszélni, egy különös, klattyogásokból álló nyelvre, ám valami mást is mutat a fiúnak: hogy hogyan forrósítsa fel a saját testét, mintha ő is csak egy konvektor lenne. Miután leég a családi ház, a Radiátorfiú elindul világot látni, és őrült kalandok sorozata veszi kezdetét – egy emberi szíveket porlasztó, életre kelt kályhával és magyalzombikkal kell megküzdenie, hamarosan pedig azon kapja magát, hogy Magyalország miniszterelnökévé választották és egy vályogházakból épült kastélyban éldegél krampusz minisztereivel, akik szabadidejükben szarvasagancsokat kalapálnak az emberek koponyájába. De vajon képes lesz-e felmelegíteni fagyoskodó népét és elhozni nekik a karácsonyt?

Ahogy belekezdtem a Magyalország vizualitásban piszokerősre sikerült szürreálisan agyament történetbe, valamiért Boris Vian Tajtékos napok című klasszikusa ugrott be, amikor pedig főszereplőnk egy igencsak eleven ébenfekete Lincoln gyártmányú gépkocsival eljut a Magyalkirály és Tölgykirály megosztott uralkodásával létező, karácsonyt és melegséget áhító didergő fantáziavilágba, Joe Hill NOS4A2 nevű zseniális dark fantasy-jének egyes részei jutottak eszembe.

A többi luxustermék mind dögevő. Elég a hullaszagot követni, és máris falatozó Armani öltönyre vagy a halott húst belülről zabáló Rolex órára bukkanhat a tapasztalt vadász. Egyszer még egy 5 személyes, 26 befúvóval rendelkező jakuzzit is elejtettem! Egy döglött rozsomákot használtam csalinak, amit két napig alkotmányjogászok könnyében pácoltam, hogy igazán átható legyen a bűze. A végeredmény magáért beszélt: a fél erdő paragrafusjeleket öklendezett, de a jakuzzi nem tudott ellenállni a pikáns tetemnek!

Persze szó sincs semmiféle másolásról, mert Komor Zoltán nem az a fajta gyerek. Eszement szófordulatai, fantáziarugóinkat kiakasztó elképesztően groteszk és ötletes hasonlatai, megannyi ízesen magyar szájból szóló káromkodásaival teljes mértékben egyéni stílust teremt. Fenyőpálinkát szlopáló krampusz-politikusok, amputált végtaggal bíró örömlány, meztelen ember-lovak, vérszomjas magyalzombik, ablaküveget puskavégre kapó vadászok, vályogházakból összedobált palota, melynek falain véletlenszerűen vaginák nyílnak… és még sorolhatnám. A jellegzetesen európai kultúrkörből ismert krampusz alakja keveredik a bagolypap által szívkitépésre ítélt emberek holttesteiből épített piramis közép-amerikai történelmi örökségével, miközben a hazai oldalról a családon belüli erőszak, a népnyomor és a politikai inkorrektség tombol benne. Szóval igazán vegyes és elvetemült kavalkádot kapunk.

Az erdőben gyémántokkal etetik fiókáikat a szénfekete varjak, s apró kíváncsi szemgolyók forognak a fenyőtobozok fedőpikkelyei mögött. Az ágak között barkóscinegékre vadászik egy turmixgép. A farkasok egy szétmarcangolt szobabicikli beleit tépkedik. Ott tapossák már a havat a krampuszok, nyögnek, fújtatnak a jakuzzi terhe alatt, a luxuskoporsóban el-vissza görög a holttest, mint valami elszabadult tekegolyó.

A cselekmény bizarro fictionbe ágyazott dark fantasy, vagyis egy groteszk és sötét fantáziavilágba helyezett szürreális történet, melyben éppúgy megjelennek a folklór és babona ihlette motívumok, mint az élőhalott-horror sablonos elemei, de a politikai szatíra eszköztára sem marad ki a szórásból. A tizenhárom részből összeálló cselekménye mintegy keretet ad ennek a már-már szakrális (Bibliai értelmezéssel is kacérkodó) történetnek – kifejezetten tetszett ez a fajta megoldás.

Aki nem igazán jártas Komor Zoltán szürrealitással bőségesen nyakon öntött, elmeroggyant weird elemekben gazdag munkásságában, az szerintem ne a Magyalországgal kezdje el az ismerkedést, mert garantáltan túladagolás lesz a vége ennek a bizarro-kalandnak, és nem biztos, hogy az agya maradandó károsodás nélkül megússza a találkozást. Összességében ez most kicsit másfajta lett, mint amit az eddigi Komor életműbe tartozó írásoknál megszokhattunk: részben a témaválasztás (dark fantasy) kialakítása okán, részben pedig a motívumrendszer összetettsége miatt. Ha pedig információim nem csalnak, Komor Zoltán legújabb regényét egy amerikai kiadó is elfogadta, így a tengerentúlon is meg fog majd jelenni. Gratulálunk!

Értékelés: 10/10

eyescream