Az ír horrorfilmek valamiért uralják a szívem egyik külön szegletét, és különös vonzalmat ébresztenek bennem, pedig korántsem képviselnek általánosságban vett magas színvonalat, vagy volnának teljesen egyediek. Mégis, az elmúlt évek terméséből a  The Lodgers (A bérlők), a Dorothy Mills, A másik bárány, és különösen a Caveat, de még a Nails is emlékezetes filmek maradtak számomra.

Igencsak kíváncsi voltam hát a The Cellar című idei filmre, ami ír-belga-amerikai kooprodukcióban készült el. Tovább fokozódott ez az első percekben, amikor egy évekkel ezelőtt látott rövidfilm, a 2004-es The Ten Steps jeleneteit ismertem fel a The Cellarban is. Ahhoz már az iMDb kellett, hogy megtudjam, nem ötletlopásról van szó, hanem a The Ten Steps és a The Cellar rendezője egyaránt Brendan Muldowney, aki így saját filmötletét terjesztette ki 10 percről másfél órás időtartamra.

Ennek cselekményét nem is írnám le, mert a rövidfilmet nagyon jó szívvel ajánlom megtekintésre:

Láttunk már olyat sokszor, mikor egy rövidfilmet hasonlóképpen bővítenek ki, és tudjuk, hogy általában nincs jó vége. Egy-egy olyan ötlet, ami rövidfilmként hatásosan tud működni, egyszerűen túl kevés ahhoz, hogy másfél-két órás cselekményt fűzzenek köré, és a végeredmény unalmassá válik.

A The Cellar esetében nem pont ez a helyzet. Sokkal inkább volt az a benyomásom, hogy az író-rendező egyszerűen túltolta a dolgot. Van itt kísértetház, rejtély, szekta, okkultizmus, démonok egyszerre… nem azt mondom, hogy nem tudták, mit akartak kihozni belőle, vagy hogy túl sokat markolna, hiszen a felépítés konzisztensnek mondható, mégis egyszerűen túl sok. A néző csak kapkodja a fejét, mert a film nem szentel sok időt a misztikus események kifejtésének.

Talán plusz 15 perc játékidő elég teret hagyott volna annak, hogy jobban kidolgozzák, és ez jót tett volna neki – kevésbé éreznénk klisésnek is. Viszont az atmoszférateremtés működött, mindvégig igen jól táplálták a feszültséget még a film gyengeségeivel együtt is. 

A történet egy családot mutat be, akik egy aukción megvásárolnak egy házat, engedve a csábításnak, mert jóformán ingyen jutnak hozzá. Már az első ott töltött éjszakán eltűnik tinédzser lányuk a ház pincéjéből, és a reménytelen keresés során az anya a házban okkult szimbólumokat fedez fel. Kutatni kezdi a ház történetét, ugyanis hamarosan az egész család élete veszélyben forog.

A The Cellar egy kifejezetten szórakoztató darab, és a látványvilág is abszolút hozza azt a színvonalat, amit egy hasonló filmtől elvárhatunk. Színészi munka terén igazából csak a főszereplőre hagyatkozik teljes egészében – a 24 sorozatból, és a Viasztestekből megismert Elisha Ann Cuthbert alakította anya van a középpontba helyezve. A dialógusok eléggé bukdácsolnak, és vannak kifejezetten logikátlan lépések is az egyes szereplők részéről… de legyünk őszinték, az ilyen jellegű filmektől nem is mindig várunk többet. Nem is biztos, hogy érdemes.

Ahogyan a bevezetőben is írtam, a The Cellar is azok közé a filmek közé tartozik, amelyek nem képviselnek általánosságban vett magas színvonalat, és még csak nem is túl egyedi – bizonyos szempontokból véve kifejezetten klisés. Mégis élveztem, bár azt egyelőre nem merném kijelenteni, hogy emlékezetes is marad.

Kinek ajánljuk: Könnyed esti szórakozásnak ajánlanám olyanoknak, akik nyitottak a sajátos hangulattal bíró európai filmekre.

Értékelés: 5/10

Blissenobiarella