A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról (2023) (szerk. James D. Jenkins, Ryan Cagle)

A méltatlanul figyelmen kívül hagyott természetfeletti és horror-irodalomra szakosodott Valancourt Books szerkesztői nem kisebb feladatra vállalkoztak, minthogy az említett zsánerek iránt rajongó közönségnek elhozzák az idegen nyelvű (tehát angol nyelvterületen meg nem jelent) írásokat a világ számos országából. Tizennyolc másik szerző mellett, hazánkat Veres Attila Méltósággal viselt című weird-prózája képviselte, aki aztán az említett kiadónál később saját novelláskötetével (The Black Maybe) is megjelent az USA-ban.

A World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológiában tehát tizenkilenc olyan idegen nyelvű novella kapott helyet, amelyet a horror-irodalomért rajongók eddig még nem olvashattak angolul – mi pedig magyarul. A gyűjteménybe került szerzők munkásságának rövid ismertetésén túl kisebb-nagyobb ízelítőt kaphatunk az adott ország rémirodalmi kötődését illetően. Ha pedig angolul olvasnánk, rengeteg további tipp áll majd rendelkezésünkre az aktuális kötetbe valamilyen ok miatt be nem válogatott szerzők és műveiket illetően – szóval duplán jól járunk.

A terjedelmes előszóban egyébként szerkesztők maguk is megosztják velünk, mennyi utánjárást és kutatómunkát igényelt bizonyos országok és szerzők listázása, végül pedig bizonyos szuverén indokok miatt ezen összegyűlt anyagok szűkítésének nem éppen egyszerű feladata. Ahogy viszont a továbbiakban olvasni fogjuk, igencsak színesre és meggyőzőre sikerült az országonkénti győztesekből összeálló gyűjtemény.

A kiadványban találkozhatunk olyan klasszikus horrorirodalmi rémalakokkal, mint amilyenek a boszorkányok és vámpírok (Mater Tenebrarum), de megfordulhatunk elátkozott helyeken is (Leuk Daour háza). Visszajárnak világunkba holt lelkek (Kira), a föld mélyén lévő bányákban és barlangokban pedig különféle a folklórból származó rettegett (vagy éppen ismeretlen) entitások várnak ránk (Lent, az ő világukban, illetve Fakó lábújjak). Akad néhány történet, amelynek csattanója talán túl hamar is kikövetkeztethető – ilyen A gyűjtő vagy az Árnyak tánca -, ám a többség nem adja magát könnyen. Így aztán egy meglehetősen izgalmas és/vagy igényesen, ötletesen megírt, főleg kortárs környezetben játszódó, realisztikusnak ható rémtörténetet kapunk.

Michael Roch három rövid epizódból álló füzére (André Despérine felügyelő logikátlan nyomozásai) például sajátos (akasztófa)humorral próbálja oldani a természetfeletti jelenségeket, de sajnos nem igazán hagyott bennem nyomot. (Ha már a paranormális nyomozást komolytalanabb oldalról kell közelíteni, akkor én inkább a képregényeket részesítem előnyben.) Solange Rodrígez Pappe: Parányi nők című rövidebb weird-írása is inkább egyfajta szatíra, mint thriller vagy horror.

Amennyiben pedig kedvenceket kell említeni, akkor rögtön a kötetet nyitó novellát hoznám fel példaként. Luigi Musolino: Uironda cím elbeszélésében a végtelennek sztrádákon száguldó kamionos érkezik meg végül egy legendás (és egyben elátkozott) településre, valami egészen zseniális a finálé megjelenítése. Talán Clive Barker Vérkönyveinek egyik novellája (Dombok közt a városok) volt hasonlóan plasztikus.

Hasonlóan cidriztető volt még számomra Bernardo Esquinca mexikói szerző Senior Ligotti című novellája, melyben egy hírnévre áhítozó író köt szerződést egy ismeretlennel, aki aztán rendszeres és fura feltűnéseivel megkeseríti az életüket. Én egy kicsit Rosemary gyermekét is éreztem benne. Lovecraft-i hatásokban bővelkedik a témájában pszichoanalízissel megoldást kereső, szó szerint mélyre hatoló rémtörténet Anders Fager tollából (A hátsó lépcső), mely szintén igencsak eltalált darab. Míg az Adomány (Lars Ahn) egy érdekes vetületét mutatja be a kortárs home invasion terrornak, addig Yvette Tan elbeszélése (Az összes madár) a fülöp-szigeteki folklór egyik rémséges entitását dolgozza fel, brutális drámaisággal.

Összességében egy igényesen szerkesztett, szórakoztató és mindenekelőtt igazán hiánypótló nemzetközi horror-gyűjteményt kapunk a 2004-ben alapított amerikai Valancourt Books jóvoltából, amit nagyon jól gondolt az Agave, hogy a magyar közönség számára is elérhetővé tegye. Reméljük, a széria további részeit is olvashatjuk majd mielőbb magyar nyelven!

A könyvért külön köszönet az Agave kiadónak, akiktől ITT lehet megrendelni a regényt! 

Értékelés: 9/10

eyescream

Be the first to comment on "A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról (2023) (szerk. James D. Jenkins, Ryan Cagle)"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.