Adrain Tchaikovsky: Az üresség szeme

A sci-fi műfaj talán leggyümölcsözőbb és legkedveltebb kategóriája az űropera. Oly annyira közkedvelt, hogy évről évre kimeríthetetlen tárházként ontják magukból a szerzők a különféle kozmosz mélyén játszódó kalandokat, mindezt pedig mi olvasók kétmarokkal zabáljuk. Mert hát ki ne szeretné a kalandos űrutazásokat, idegen világokat, felfedezést, idegeneket és mindent ami ezzel jár? Adrian Tchaikovsky pedig korunk egy legtehetségesebb sci-fi írójaként nemcsak, hogy nem hagy minket sosem olvasmány nélkül, de az űroperát sem veti meg. Az író évről évre rendszeresen hozza nekünk kalandjait, amit a Fumax kiadó rendre le is fordít nekünk, hogy a magyar közönség se legyen lemaradva a szerző munkásságáról. Így hát itt a legújabb Tchaikovsky űropera is.

Az üresség szeme, a Végső architektúra trilógia második része. Története kicsivel az első rész A Föld szilánkjai után veszi fel a fonalat, ahol az Építészek, a hold méretű félig kristály lények visszatértek, és újfent gravitáció formáló képességükkel lakott bolygókat alakítanak át groteszk műalkotásokká. Az emberiség eközben mit sem törődve a mindent életet fenyegető veszéllyel, belső konfliktusokkal van elfoglalva, frakció feszülnek egymásnak, titkos információk birtoklásáért megy a harc. Egy ilyen rejtélyes információ megszerzéséért indul a Keselyűisten szedett-vedett legénysége is, akiket már jól ismerünk az első részből. Ám az üzlet nem úgy sül el ahogy tervezik így csakhamar régi és új ellenségekkel találják szembe magukat, miközben az Építészek már az eddig sebezhetetlennek tűnő Hegemónia isteni kagylói által védett területeken is pusztítanak. Idris pedig, az első közvetítők maroknyi megmaradt tagjaként ismét az események középpontjában találja magát egy eddig sosem látott Alkotó rom társaságában.

Mint minden Adrian Tchaikovsky regény, Az üresség szeme is szépen fokozatosan épül fel. Bár a nyitány kalandos lett, utána hosszas felfedezés következik, ahol miközben még jobban elmélyülünk a könyv univerzumában, tulajdonképpen nem igazán fogjuk tudni merre is halad a történet. Míg az első részben megvolt a történet íve, ahol tudtuk honnan hova fogunk kilyukadni, addig itt ez az érzet sokáig nincs meg, ami bevallom kissé fura is volt eleinte, de a világépítés, a rejtélyek sorakoztatása és feltárása mindezt elfeledteti könnyedén az olvasóval, amíg meglátjuk a fényt az alagút végén. Elmondhatom, hogy a történet ezúttal sokkal inkább koncentrál a világ elmélyítésére, mintsem előre lendítené a sztorit magát. Belső intrikák, politikai konfliktusok, főszereplőink kalandjai és a Hegemónia felfedezése teszi ki az oldalak legtöbbjét, mindezt megspékelve egy erős társadalom kritikával, miszerint embernek ember továbbra is a farkasa akármi zajlik a világban, mi inkább egymást öljük, mintsem egy nagy egészbe kovácsolódva valami jobbá válnánk. Ezt az örökérvényű dolgot nem egy alkotó a képünkbe tolta már, könyvek, filmek és egyéb tartalom által, ám még mindig örökérvényű a kritika. Szóval mindezek mellett magára a konkrét cselekmény előre haladtára alig jut idő. Az újfent feléledt nagy háború az Építészek ellen, amolyan háttérsztorivá avanzsálódik, tudjuk, hogy zajlik, néha találkozunk is vele, de mi mégsem erről olvasunk igazából. Kissé olyan érzés volt az egész könyv, mintha egyfajta átvezetőnek szánta volna az író a következő részhez, hisz bár a végén azért feltárulnak előttünk titkok, történnek komoly események, de szinte ugyan ott vagyunk ahol az első rész véget ért. Az Építészek vissza tértek egy nagyobb erő kényszerítésére… és ennyi.

Mindezzel pedig az égvilágon nincs semmi baj, hisz továbbra is könnyed, olvasmányos Tchaikovsky új regénye, minden sci-fi rajongó megfogja találni benne a számítását, hisz lesz itt epikus űrcsata, rejtélyes ősi építmény felfedezése, változatos idegenek, AI konfortáció, kaland és misztikum. De az első rész nagy kérdéseinek megfejtésére ne ettől a résztől várjuk a válaszokat.

Értékelés: 9/10

Kinek ajánljuk: Mindenkinek aki szereti az író műveit, illetve olvasta az első rész, egy minden más sci-fi rajongók számára.

wooltur

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni a könyvet!

Be the first to comment on "Adrain Tchaikovsky: Az üresség szeme"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.