Jonathan Green 2015-ben indította el ACE Gamebooks című saját játékkönyv-sorozatát, melyben olyan irodalmi klasszikusokat emelt át a sci-fi és a fantasy világába, mint az Alice Csodaroszágban vagy az Óz, a nagy varázsló. A Chameleon Comixnál 2021-ben megjelent A Krampusz éjszakája után pedig itt a Drakula lapozgatós változata, amelynek érdekessége, hogy akár négy (!) különféle karakter bőrébe bújva is végigjátszhatjuk e klasszikus rémirodalmi remeket!

1897. A ​Kárpátok farkasüvöltéstől hangos hegyei között egy Jonathan Harker nevű fiatal ügyvéd egy elszigetelt kastély felé tart, hogy segítsen egy titokzatos grófnak megvásárolni néhány angliai birtokot. Ott azonban olyasmivel kell szembesülnie, amibe kis híján beleőrül…

Eközben Harker menyasszonya, Mina Murray meglátogatja Whitbyben a legkedvesebb barátnőjét, Lucy Westenrát. Csakhogy mialatt ott tartózkodik, Lucyn rejtélyes kórság hatalmasodik el…

Londonban dr. Sewardot, Lucy egykori kérőjét és állandó háziorvosát lenyűgözi az általa felügyelt elmegyógyintézet egyik páciensének, egy bizonyos Mr. Renfieldnek az esete, aki nemrég tért vissza Erdélyből, és azóta is életeket gyűjt a „mesterének”…

Így hát minden bábu felkerült a táblára… hiszen mind csupán gyalogok egy évszázados tervben, melyet Havasalföld vajdája, a Vlad Tepes nevű könyörtelen zsarnok szőtt, akit a krónikások „az ördög fiaként” emlegetnek, bár vérszomjas tetteinek köszönhetően van egy másik neve is… Drakula.

A Drakula – A vámpír átka egy hatszáz oldalas monstre kiadvány, amely ezer fejezetpontból álló izgalmas és feszült cselekménye akár négy (!) különböző karakterrel is végigjátszható. Ráadásul ebben a lapozgatós könyvben olyan formabontó manőverre szintén lehetőséget kapunk, hogy bizonyos részeknél egy másik szereplőre váltsunk, aztán később pedig vissza. Amennyiben a vámpírvadászok csapatát választjuk, Jonathan Harker, Mina Murray, illetve dr. John Seward áll rendelkezésünkre – míg az ügyvéd esetében egyértelműen a regény cselekményének elején kezdünk, társai a történet egy-egy későbbi releváns pontján csatlakoznak be. Ha pedig magával a Sötétség Hercegével támadna kedvünk kalandozni, nála az átváltozása előtti, kvázi emberi életébe is bepillantást nyerhetünk, amit jófajta extrának tartok.

Az interaktív szerepjáték során bizonyos döntések meghozatalában (vagy különféle tárgyak megszerzésében) mindenképpen előnyt élveznek azok, akik ismerik Bram Stoker rémirodalmi klasszikusát, hiszen a kaland alapvetően azon eseményekből merít. Azonban akadnak olyan kisebb-nagyobb kitérők (például rögtön az elején a Walpurgisnacht), amelyek még így is meglepetést okozhatnak.

Mindkét fél a saját tulajdonságain túl vérpontokat használ. Azonban míg az emberi szereplőknél ezeket győzelmek során lehet megszerezni, addig Drakulánál a vérpontok rangra emelnek minket, és vérszívás során állíthatók helyre. A vámpírvadászoknál ráadásul kapunk egy háromszor alkalmazható instant győzelmi képességet, és a naplótöredékeket olvasgatva szintén gyógyulhatunk, ez azért nem egy rossz opció.  

A Drakula – A vámpír átkát mi, a feleségemmel először stílusosan az emberek oldalán Jonathan karakterével nyomtuk végig; ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy szigorúan csak fénymásolt kalandlapokkal (dehogy irkálunk a könyvbe!!), írószerrel és dobókockával a kezünk ügyében, a YouTube-ról bekészített sejtelmes háttérzene mellett olvastunk felváltva, döntéseinket pedig közösen vitattuk meg. (Kis kitérő: nem is tudom hirtelen, mikor játszottam utoljára KJK-könyvekkel, de valószínűleg tinédzserkoromban lehetett, természetesen Steve Jackson mára már klasszikusnak számító köteteivel, és most ugyanez a fantasztikus hangulat jött vissza a Drakula kapcsán.)

Bár emlékeztünk az eredeti regényre, egyes részekkel mégis eléggé megszenvedtük (kastélyból való szabadulásunk például viszonylag könnyen ment), ám a végén nagy nehézségek árán csak sikerült legyőzni Vlad Tepest. Aztán következett Drakula, akivel én speciel imádtam a kisebb-nagyobb gonoszkodásokat, amelyek rendre hasznosnak is bizonyultak a vérpontok tekintetében. Viszont tapasztalatom szerint sokkal jobban oda kellett figyelni a sebezhetősége miatt. Merő kíváncsiságból lejátszottunk ezek után egy-egy kalandot Mina és John szemszögéből is, bár direkt eltérő döntéseket hozva, hogy ezáltal is bejárjunk minden utat (vagy veszedelmes halált haljunk). Számunkra egyértelműen Jonathan és Drakula mutatkozott izgalmasabbnak, nyilván ők a hangsúlyosabb karakterek.

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy senki se rémüljön meg a Drakula – A vámpír átka vaskos méretétől, hiszen itt gyakorlatilag a két szemben álló oldal mindegyikét kipróbálhatjuk, illetve összesen négy különböző karakterrel játszható kalandot kapunk az egyben. A borítóján található fenyegető grafikán kívül szerencsére több helyen is alkalmunk lehet egyéb rémségekkel összetalálkozni, ami szintén elég hangulatos.

Az Európát átszelő utazásunk során néhány esetben történelmileg talán nem túl pontos vagy hiteles, amit olvashatunk,  és helyenként egy-két magyartalan szó vagy kifejezés is benne maradt a szövegben, súlyos hibát nem találtam. (Johnny Alucard mellékkarakterének betoppanása mondjuk megmosolyogtatott.) Old-skool KJK fanoknak mindenképpen ajánlott, ha pedig szimplán rajongsz a horror-vonalért, akkor is megéri beszerezni. Ne késlekedj, hiszen a holtak gyorsan lovagolnak!

A kötetért köszönet a Chameleon Comixnak, akiktől ITT rendelhető meg!

Értékelés: 10/10

eyescream