A tarot egy viszonylag ismeretlen eredetű, vélhetően keletről származó kártya, mely az azóta eltelt időben a jövendölés egyik legnépszerűbb formájává vállt. A 78 lapból álló kártyacsomag (22 Nagy Arkánum és 56 Kis Arkánum) szimbolikus lapjainak jelentése és értelmezése nagyon is függ az egyes kártyajósoktól, ahogy a kirakás módja szintén. Ez a misztikus eszköz pedig kiváló inspirációt jelentett,  hogy miért is ne készítsenek belőle horrorfilmet.

Hét fiatal egyik barátjuk születésnapja alkalmából kibérel egy kastélyt, ahol aztán egy zárt ajtó mögött hamar egy titkos szobára bukkannak, telis-tele ósdi tárgyakkal. Rövid keresgélés után találnak egy különleges kézzel rajzolt tarot kártyát, amelyből egyikük egészen véletlenül tud jósolni. És ez természetesen hatalmas bulinak ígérkezik. Miután megtudják a személyre szabott sorsukat, jókat derülnek rajta, majd másnap már mennek haza, mintha mi sem történt volna. Csakhogy elkezdenek meghalni, mégpedig olyan módon, ahogyan azt anno a kártyából megjósolták nekik…

Az eredetileg Horrorscope néven futó, Nicholas Adams 1992-es regényéből készült produkció címét a bemutatás előtt nevezték át Tarotra, bár nem mintha ez bármit is változtatott volna rajta, hiszen a szaksajtó és a nézők később ugyanúgy negatív kritikákat fogalmaztak meg vele kapcsolatban. Kicsit sem véletlenül.

Gyakorlatilag in medias res indít a film, nem törődve semmiféle hangulatépítő bevezetéssel vagy hasonlóval, hamar a kártyák kerülnek fókuszba. Ezáltal szereplőinket is csak rendkívül felszínesen ismerhetjük meg, ám egyikük sem lesz túl szimpatikus, ennek következtében későbbi haláluk sem fog majd túlzottan izgatni minket. Sőt, a Pókemberből ismerős Jacob Batalon karaktere nekem kifejezetten sok volt.

A horror-mechanizmusa egyébként megegyezik a Végső állomás franchise-ban látottakkal, vagyis ugyanúgy egy ismeretlen erő tör a szereplők életére, mindenféle bagatellnek tűnő eszközök és/vagy szituációk felhasználásával. Oké, itt konkrétan az elátkozott kártyákban lévő bosszúra szomjazó entitás gyilkol, nem pedig maga a Halál, de ettől függetlenül kísértetiesen hasonló az alapszituáció.

Viszont ennek megvalósítása elég gyatrára sikerült. Míg az említett film, illetve későbbiekben már franchise esetében végig láthatatlan marad a misztikus elkövető, a Tarot esetében rendre felbukkan a rejtélyes CGI-entitás. Ráadásul speciális képességének köszönhetően mindig más alakot ölt magára. Számomra egyáltalán nem tűnt ijesztőnek, és a jumpscare-arzenál is kimerült néhány olcsó próbálkozásban, szóval ez a rémkedős oldala sajnos elúszott. És az egész cselekmény köré épített misztikum arányát is elég minimálra vették. Persze, kapunk egy rövid szavatossági idővel bíró sidekick-jósnőt, illetve egy magyar vonatkozást az előtörténetben, de ennyi.

Ajánlani kifejezetten senkinek nem fogom a Tarot című mozit, mert egy igencsak összecsapott, minden szempontból gyenge-közepesen teljesítő horror, de ha esetleg ennek ellenére mégis megnézitek, akkor sem esik túl nagy bajotok, legfeljebb másfél órát feleslegesen elpazaroltatok. Ha rám hallgattok, inkább újra előveszitek a Végső állomás első és második részét, és máris jobban jártok. Mielőtt még abból is kapunk egy irtózatos reboot-ot.

Értékelés: 5/10

eyescream