A horrornovellak.blog.hu oldalon rendszeresen publikáló szerző 2023-ban jelentkezett a Sirom névre keresztelt, palóc mitológiával foglalkozó természetfeletti történeteket elénk táró novelláskötetével. Szabó Tamás frissen megjelent második kötetében az ún. teológiai rémület jegyében különféle időben és eltérő helyszíneken megjelenített szépirodalmi pillanatfelvételeken mutatja be az egyén és a hit, a társadalom és vallás, valamint az emberiség Istenhez való kapcsolódását.

A magyar folklór és a dark fantasy határmezsgyéjén játszódó, szépirodalmi stílusban íródott, leginkább weird zsánerű elbeszélésekből álló Sirom történeteit a titkokban és rejtélyekben bővelkedő, fiktív észak-magyarországi település helyszíne kapcsolta össze. A magánkiadásban megjelent Háború isten ellen szintén egy konkrét koncepció mentén sorakoztatja fel az író novelláit. Ezúttal tizenhat különböző korban és helyszínen, valamint eltérő kultúrkörben játszódó, természetfeletti rémület vagy éppen a weird zsáner jegyeit magán hordozó – általában drámai kicsengésű – elbeszélést kapunk, melyeknek közös jellemzője, hogy valamennyiben a vallás, a lélek, a hit, Isten léte (vagy nemléte) kerül a középpontba, tehát egyfajta teológiai megközelítés.

Üdvözöllek a 624.452.876 ciklusban!

Már rögtön az epilógusban (A vég kezdete) mintha csak egy elképesztően szatirikus Rick és Morty epizód cselekményét olvasnánk prózába adaptálva, a Doktor Emmet Braun névválasztásért pedig külön pirospont jár, haha. Elsőként tehát egy modern és frappáns, társadalomkritikában szintén bővelkedő weird-stílusgyakorlatot kapunk, amelynek ötletes csattanójával megalapozza a kötet egyedi hangulatát. Bár az is igaz, hogy a rögtön utána következő különféle régmúlt korokban játszódó, például bibliai tematikájú írások engem speciel kevésbé tudtak magával ragadni, azért szerencsére a kötet második felében rendre előkerültek az író előző kötetében is megmutatkozó misztikusabb vagy éppen thrilleres koncepciók. Néhány írásban pedig vissza-visszatérnek bizonyos vallási motívumok (pl. gránátalmafa), amelyek egyfajta transzcendentális leplet biztosítanak egy nagyobb kép kirajzolásához.

A Giselda apátnő látomásában sokáig rejtve marad előttünk, hogy ki vagy mi lehet az ominózus láthatatlan ellenség, pont ettől válik izgalmassá és olvastatja magát; az író még engem is kicsit félrevezetett a mitológiai lehetőségek beemelésével. A tanyasi környezetben játszódó Milliárd apró darabban létező szintén egy erős és elgondolkodtató, természetfeletti darab, bár abszolút kedvencemnek a már-már Poe baljós hangulatba ringató prózájának legszebb hagyományait felelevenítő Dugdelpusztát mondanám. A jellegzetes magyar atmoszférával bíró elbeszélésben egy tragikus, egyes szám első személyben elmesélt történet sejlik fel előttünk, és a kötet leghosszabb írásaként sem válik unalmassá, hamar magába szippant. Lassan építkező, szépirodalmi igényességgel tálalt kamara-dráma, amelyet lecsupaszítva egy vidéki látleletet kapunk, egyfajta sajátságos szocio-riportot; bár magamban leginkább tanya-kriminek kereszteltem el.

A Fohász az Ezermesterhez című ugyancsak természetfelettivel operáló novellában egy modern gondolkodású házaspárral megesett tragikus eseményt állítja szembe a régi idők profánjában gyökerező csodával. Lecsupaszítva pedig egy hazai környezetbe helyezett klasszikus Stephen King-i alapötlet, amelynek végét az író gyakorlatilag vészjóslóan nyitva hagyja…  

A kötet másik csúcspontjának A Vendégértékelések a Kétségbeesés Völgyében fekvő erdei házikóról című hosszabb és formabontó stílusban tálalt írást tartom, amely a megszokott narrációs sémától eltérő módon mesél el egy bérelhető kisházzal kapcsolatos kísértettörténetet. Egészen pontosan Google-értékelésekkel. Ez az igazán élvezetes misztikus történet a szerző Sirom című kötetében is megállta volna a helyét, sőt egy fekete-fehér kisfilm formájában szintén el tudnám képzelni, amolyan titokzatoskodó found footage-atmoszférával. A Tízezer év egy tengerentúlra helyezett modern hangulatú techno-thriller, a Négy jó recept régi időkből pedig – kissé bibliainak tűnő címe ellenére – egy iszonyatosan bizarr, éjsötét humora okán elképesztően szórakoztatóra sikerült, kozmikus gasztro-szatíra. Egyébként zseniális, hogy mást ne mondjak. A záró Prológus: Az utolsó háború egy amolyan példabeszédértékű tudományos-fantasztikus zsánerbe illesztett meta-befejezése a kötetnek.

Habár a nálam maximálisan betaláló (gránátalmafát és kígyót egyetlen uroboroszi kompozícióba kreatívan felhasználó) borítóval bíró 280 oldalas novelláskötetben akadtak olyan novellák, amelyeket olvasás után nem igazán sikerült újra felidéznem, összességében élveztem a kötetet. Még az sem zavart, hogy egy-két írás a cselekményében éppen csak érinti a szerző által választott tematikát, és emiatt kissé marginálisan módon a kötetbe illesztve.

Aki tehát kedvet kapott, hogy a vallással valamilyen formában kacérkodó, különböző időben és helyszíneken játszódó természetfeletti, weird vagy éppen a thriller zsánerbe sorolható szépirodalmi igényességű, hosszabb-rövidebb történeteket olvasson, az ne habozzon.

Köszönjük a szerzőnek a rendelkezésünkre bocsátott példányt, amelyet megrendelni ITT tudtok.

Értékelés: 8/10 

eyescream