Íme egy film, aminek még a keletkezési körülménye is érdekes. Kezdjük ott, hogy ez már egy jó párszor feldolgozott történet, aminek alapja egy 1933-as mű. Az az alkotás mai szemmel persze már nem nagy szám, viszont első remake-je, az 1953-as House of Wax a zseniális Vincent Price-szal még most is fogyasztható. A legtöbben talán a legutóbbi rókabőrt, a 2005-ös Viasztesteket ismerik, a mindenki által „közkedvelt” Paris Hilton-nal. Sokan mondják, hogy borzasztó film, de nekem tetszik, bár Ms. Hilton fejébe én is szívesen beledöfnék egy olyan rudat, amilyennel a filmben elintézték. Azonban sokan elsiklanak a Wax Mask mellett, megfeledkezve róla, pedig elég kacifántos történet mondható el már a rendezői szék elfoglalásáról is. A filmet elviekben a legendás olasz rendező, Lucio Fulci rendezte volna, Argento (ő volt a producer) hozzá ragaszkodott mindenféleképpen. Fulci és Argento írta együtt a forgatókönyvet, melyet Gaston Leroux eredeti története alapján kreáltak. Azonban időközben szegény Fulci jobblétre szenderült (Isten nyugosztalja) és a rendezői székbe a trükkmester, Sergio Stivaletti került, akinek ez volt az első rendezése (Stivaletti olyan kiváló filmekben vett részt trükkmesterként, mint a Démonok 1-2, a Dellamorte Dellamore, és még pár Argento-filmben, mindig remek munkát végezve.). Fulci tervei szerint ez egy rendkívül erőszakos film lett volna, ami csak alapjaiban egyezett volna meg az eredeti történettel. És hogy ezzel szemben milyen lett a film? Pont az ellenkezője, de erről kicsit később…
1900-ban kezdődik a történet Párizsban, ahol egy brutális gyilkosságnál helyszínelnek a rendőrök. A gyilkos személye fedve marad, de a szobában, ahol az eset történt, találnak egy kislányt, aki halálra rémült, mivel a szeme láttára gyilkolták meg a szüleit. A sztori 12 évvel később Rómában folytatódik, amikor is éppen egy Luca nevezetű fiatalembert látunk, ahogyan kefél egy gyönyörű prostituálttal. Később Luca fogadást köt egy burzsujjal, hogy kibír-e egy éjszakát a Viaszmúzeumban. A fogadás következményeképp szívrohamban elhalálozik, ami miatt elkezdenek nyomozni a zsaruk. Közben képbe jön Sonia, aki a 12 évvel azelőtti gyilkosság óta felcseperedett, és munkát keres a múzeumban. Fel is veszi Boris, a főnök, mivel nagyon emlékezteti valakire. A továbbiakban udvarolni kezd Sonia-nak Andrea (neve ellenére férfi) az újságíró, aki nagyon meg szeretné nézni a múzeumban a viaszbábukat, hogy lefényképezze őket, de Boris valamilyen oknál fogva nem engedi. A városban egyre több gyilkosság történik, Sonia-t is meg akarja valaki ölni, és a szálak egy emberhez vezetnek… Ahogy haladnak előre az események egyre több minden derül ki Boris-ról, és a viaszbábukról, valamint szó esik egy bizonyos vaskézről is.
Aki látta bármelyik „Wax” témájú filmet, annak nem lesz sok meglepetésben része. Ha előbb ismerem ezt a filmet, mint a többit, akkor jobban meglepődök 1-2 fordulaton, de így szinte mindent tudtam előre. Fulci ugyebár teljesen elrugaszkodott volna az eredeti történettől, de ez szinte teljesen követi, egyedül az utolsó 5 perc lett teljesen más, amit egy szóval tudok jellemezni: elbaszták. Nem lövök le poént, de ettől a fordulattól mindenkinek le fog esni az álla, ráadásul rengeteg kérdést vet fel ez a szánalmas történés, és ezekre nem kapunk választ. Argento helyében nem engedtem volna, hogy ez az én nevem alatt jöjjön ki, bár jómaga sem volt pályája csúcsán ekkoriban. A rendezés amúgy korrekt munka (azért sajnálom, hogy nem Lucio rendezte), a színészek jók, a későbbiekben TV-sorozatokban „kamatoztatták” tehetségüket, pedig többre vihették volna. A zene szépen kíséri a filmet, ez is rendben van. Az effektek nem rosszak, de nem is túl kiválóak, olyan középkategória. A hangulat viszont egész jó, nagyon visz magával. Viszont az erőszak mennyiségével nem voltam megelégedve, többet vártam tőle, mivel összesen 2-3 keményebb jelenet van benne. Egy baj van ezzel/ezekkel a film(ekk)el: ha egyet látsz, láttad az összest. Talán ha nem csapják úgy agyon a végét azzal a trash-történéssel, akkor nem is lenne nagy baj ezzel a filmmel. Így viszont teljesen átlagos.
értékelés: 6/10
Myers
Be the first to comment on "Gaston Leroux’s The Wax Mask ((M.D.C. – Maschera di cera)) (1997)"