A Széchenyi Nyomda az Editorg kiadóval közreműködve 1989 és 1990 között 8 részes könyvsorozattal kedveskedett a rendszerváltás rémmesékre éhes fiataljainak, nyolc kis füzettel, ami hátborzongató történeteket ígért olvasóinak. A sorozat címe pedig találóan és rengeteg kreativitást feltételezve Horror Könyvek lett.

Bertram Edward Rand: Az ölés öröme

Fred és Mary, Cornwall kikötőjében sétálgatva rátalálnak egy különleges cicára, ami színében, külalakjában eltér többi társától. Hazaviszik – konkrétan ellopják -, és ezzel szörnyű eseménysorozatot indítanak el. Ugyanis az állat egy leopárd és egy vadmacska különös keveréke, akinek növekedésével egyenes arányban nő a gyilkolási kedve, és ha megérzi az emberhús összetéveszthetetlen aromáját, többé nem éri be holmi pocokkal. Véres és kegyetlen, ámde hűvös, ösztönös gyilkosságok tökéletes leírása a vadászat élményéről egy nagymacska szemszögéből, amit néha egy-egy vicces pillanat vagy a történet egészében elengedhetetlen párbeszéd szakít meg. 8/10

Peter Stock: A hiéna

Újból egy állat, a címből egyértelműsíthető hiéna a főszereplő. A történet egy brutális bűnügyi helyszínre fókuszál, és utána a nyomozók illetve a hiéna szemszögéből teljesedik ki a kép. Nyomozás, pici romantika, vérengzés és egy csipetnyi katalizátorként működő mágia. Mindez Mombasa, Afrika, a természetfelettiekben hívő feketék lakta területen. A gyilkosságok kellően véresek, és az okfejtés, nyomozás sem annyira Doyle-os, inkább krimis. 7/10

Linda Taylor: Élve Boncolás

Blood segédnyomozó teljesen véletlenül olyan információkhoz jut, mellyel akaratlanul is segíteni tud Betsynek a nyomozónak, egy megoldatlan eltűnéses ügyben; nem mellesleg Blood szerelmes is a lányba. Kiderül ugyanis, hogy egy sorozatgyilkos hirdetés útján, magányos nőket szed fel, hogy aztán pincéjében válogatott módszerekkel kínozza és megölje őket. Betsy vállalja, hogy kiadja magát az egyik következő áldozatnak, így „beépülve” buktathatja le az örültet. Természetesen nem minden megy simán. Az író stílusa inkább elbeszélő, így komoly feszültséget nehezen tud képezni, a történet pedig mai olvasatában már nem hordoz magában sok újdonságot. A nyomozók viszont szimpatikusak és bár banálisak a véletlenek és Poirot-san gyermeki a vége magyarázat mikor tövire-hegyire megismerhetjük a történteket, azért egy-két brutalitást sikerült bele csempészni.  6/10

Elim Omnis: Skorpiók fogságában

Professzordoktor Brakker x-edik agyátültetésére készül. A páciens fontos ember, ezért az egész kórházat felügyelet alatt tartja a veszélyelhárítás. Azonban a baj kívülről jön. Az elektromos vezetéket tartó betonoszlopokat egy bazi nagy szörny kezdi el zabálni, aki megközelíti az vagy a lényből kipárolgó gőzben ég meg, vagy megfertőződik és testét gennyes fekélyek lepik el majd pár órán belül kínok közt rohad el, élve. A támadás mögött egy bosszúálló tudós áll, aki világuralomra akar törni. Imádom ezt a füzetet. Benne van az ötvenes évek katasztrófa scifijeinek minden csínja-bínja, vegyítve a James Bond kissé nevetséges, megalomániás örült főgonoszaival. Nincs mellébeszélés, meg hitetlenkedésre elpazarolt sor, hogy: nem hiszem el, hogy egy óriás villanypóznákat eszik! meg ilyenek. Csak jönnek a támadások, tódulnak az események és a fantasztikum szépen idomul a horror elemekhez. 9/10

Gregory McIvor: Haláljárat a semmibe

A Frankfurtba tartó járatot elfoglalja négy terrorista, követeléseik egyértelműek. Politikai foglyok szabadon engedése vagy óránként egy túszt kivégeznek. Mivel a kormányok terroristákkal nem tárgyalnak, ezért ártatlan embereknek kell meghalniuk, mire végül szomáliában, további veszteségek árán leszámolnak Mustapha kapitánnyal és a Világforradalmi Egységszervezet katonáival. Horrornak nincs jele, viszont a testrészek, zsigerek repkednek rendesen. Krimi-thrillernek nem rossz és még a Szomáliai-Etióp háború kirobbanására is kapunk egy megoldást.  7/10

Lewis Warry: A mészáros

Sorozatgyilkos szedi áldozatait New Yorkban. Mindegyikőjüket fejjel lefelé lógatva egy hentesbárddal vágja ketté a gerinc mentén a fejtetőig. Nincs ujjlenyomat, nincs állandó helyszín, nincs indíték, nincs összefüggés és már a tizenhetedik áldozat is előkerült. Bridges százados lázasan nyomoz, de egyhelyben topog és csak a hullákat takarítja. Egy banális véletlen folytán természetesen megoldódik a rejtély, de halottaknak ez már nem jelent megnyugvást. Serial killeres nyomozósdi, vérrel béllel ürülékkel. A feszültséget ugyan feldarabolta a mészáros, viszont a sorozat címének, a horrornak eleget tesz a maga nemében, így elégedettek lehetünk. 7/10

Andrew C. Copper: A szelek háza

Copper munkája mintha egy Stephen King írás volna. Adott egy író aki egy istenháta mögötti kis faluba „téved”, mikor regényének elkészítéséhez keres helyszínt, alapanyagot. Pár évvel ezelőtt viszont volt egy másik idegen is akit idesodort a szél, egy nő aki a maffia elöl menekült, és most a helyi bisztró tulajdonosa. Gregor, az író beköltözik a városka dombján lévő lakatlan házba, az offák által uralt, a helybeliek által csak a szelek házának hívott vityillóba. Az offák, ezek a különleges kígyók, amiknek viselkedésére tudósok sokasága sem tudott magyarázatot adni, soha nem jelennek meg Gregor előtt, de a ház különleges képességekkel bír. A föld légmozgásai, szelei ugyanis innen irányíthatóak! A fantasztikum keveredik egy kis krimivel, és ahogy King esetében, úgy itt is sok információt kapunk a szereplők múltjából. 7/10

Francesco del Sarto: A túlvilági szajha

A felütés és kvázi az egész történet egy, a tűz körül elmondott rémmese. Nem több és véletlenül sem akar többnek látszani. Helyszín Észak-Olaszország, Toce völgy. A gyors folyású folyón átívelő híd, teliholdas éjszakán nagy veszélyt jelent a magányos fiatal fiúkra, hiszen ilyenkor megjelenik Onelia, aki elképesztő szépségével előbb elcsábítja majd, megnyúzza és a felismerhetetlenségig összetiporja áldozatait. Persze a fiatalok csak mesének tartják, de mikor az egyik vakmerő fiúnak csak megtépázott holttesté találják, a srác anyja a helyi varázslótól kér segítséget. Idézze meg Onelia szellemét és számoljanak le vele. Kísértetes sztori, olaszos, pattogós stílusban. Sok rövid fejezet, rengeteg párbeszéd. 7/10

A Horror Könyvek sorozat igazi strandfüzetek így nyárra. Egyik sem több 90 oldalnál, lényegretörőek és mindegyik író magyar. Andrew C. Copper Réz Andrást takarja, Francesco del Sarto Baranyi Ferenc írói álneve, Linda Taylor pedig Vígh Rózsa. Antikváriumokban igen könnyen hozzá lehet férni az összes részhez, szerintem érdemes beruházni rá. Összevissza kétezerből kijön.

Miskei