Azt gond
olom nem voltam vele egyedül, amikor úgy 10 évvel ezelőtt óriási jövőt jósoltam egy kezdő francia rendezőnek. Az is biztos, hogy Alexander Aja nem igazán futotta be azt a pályát, amit vártam tőle, de azért ne vegyük el az érdemeit, mivel remek módon hozzájárult az aktuális remake-hullámhoz (The Hills Have Eyes, Mirrors, Piranha 3D). Azonban a léc nagyon magasan volt, mivel 2003-ban ő készítette az év egyik legjobb horrorfilmjét (Magasfeszültség), amit sajnos azóta sem tudott felülmúlni.
olom nem voltam vele egyedül, amikor úgy 10 évvel ezelőtt óriási jövőt jósoltam egy kezdő francia rendezőnek. Az is biztos, hogy Alexander Aja nem igazán futotta be azt a pályát, amit vártam tőle, de azért ne vegyük el az érdemeit, mivel remek módon hozzájárult az aktuális remake-hullámhoz (The Hills Have Eyes, Mirrors, Piranha 3D). Azonban a léc nagyon magasan volt, mivel 2003-ban ő készítette az év egyik legjobb horrorfilmjét (Magasfeszültség), amit sajnos azóta sem tudott felülmúlni.
Ahogy nézem a filmterveit egy darabig biztosan nem is fog, mivel egyáltalán nincs horror betervezve neki az elkövetkezendő években. Nagy érdeklődéssel vártam az együttműködését a Mester fiával (Joe Hill) és alapvetően nem is kellett csalódnom. Előre leszögezném, hogy nem olvastam a regényt, örülök, ha az új Stephen King könyvekre jut időm, de mivel szerintem ezeken már a fia hatása is erősen érezhető, valamennyire ismerős terepen érezhettem magam.
Mindig örülök a King-adaptációknak, mivel mindent olvastam tőle, ami nálunk megjelent, azonban nem érdemes elhallgatni, hogy a végeredmények erősen felemásak. Általában a drámaibb írásai (A remény rabjai, Halálsoron, A köd) landolnak jobban a vásznon, szerencsére azért van példa jól eltalált horrorokra (Tortúra, A ragyogás) is. Emiatt egy kicsit aggódtam a Horns kapcsán, és ugyan a forgatókönyv néha dadogott, összességében ez egy hangulatos, sötét fantasy lett némi humorral megspékelve. A The Woman in Black után Daniel Radcliffe újra horrorban bizonyíthatott és azt kell mondanom, hogy ismét helytállt. Jól hozza az érzelmileg labilis szerelmest, aki szerelme meggyilkolása után keresi helyét a világban. Némileg nehezíti a dolgát, hogy nagyjából mindenki őt gyanúsítja, az újságok szerint pedig ő az ördög földi helytartója. Az egyre fokozódó nyomásban pedig szépen lassan azzá is válik, mivel elkezdenek nőni a szarvai és hirtelen mindenki borzasztóan őszinte lesz vele. Persze ez először jó mókának tűnik, de hamar rájön, hogy bizonyos dolgokat jobb nem tudni. A nyomozásban azonban nagy segítségére van ez a képesség, a dolgát azonban nem könnyíti, hogy a gyilkos valószínűleg családi/baráti körből való, még akár ő maga is lehet. 
A 2 órát azért néha egy picit hosszúnak éreztem, ráadásul a rendezés és a sztori sem volt mindig a helyzet magaslatán, de összességében jól szórakoztam. Mondjuk megnéztem volna del Toro verzióját is ebből az anyagból, hozzá talán közelebb állnak az ilyen történetek. Kifejezetten gyenge pontnak a CGI-trükköket mondanám, pedig ha jól tudom Greg Nicotero keze is benne volt a dologban. A méltatlan színvonalú számítógépes effektek miatt ezúttal kicsit szigorúbb leszek, de ettől függetlenül érdemes megnézni a Horns-t, ilyet se lát mindennap az ember. Lehetett volna jobb is. Értékelés: 6/10
Szilágyi László
Be the first to comment on "Horns (2013)"