Az 1978-ban született Blake Crouch neve talán (már) nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára. A szenzációs Wayward Pines–trilógiát követően egymás után fordították le magyar nyelvre a munkatempója miatt az újkori…
Joggal mondhatjuk, hogy a Camp Blackwood – vagy ahogy jobban ismerjük: Camp Blood – minden valaha is nézőközönség elé került trash-franchise egyértelműen legótvarabbika egyszerűen elpusztíthatatlan. Mégpedig abban az értelemben, hogy…
Az elmúlt évek sorozatdömpingjében igazi gyöngyszemek akadnak az európai gyártású művek között is – gondoljunk csak a német Darkra, a francia Marianne-ra, az izlandi Gyilkosság Reykjavíkbanra, vagy a spanyol A…
Szokásomtól eltérően ezúttal kissé megkésve kezdtem bele a James S. A. Corey azonos című regényciklusából készült űropera-sorozat legújabb évadába, hiszen az utolsó rész már február elején elérhetővé vált a Prime…
Ha kedvenc műfajunk egyes alkotásaiban az életre kelt tárgyak listáját kezdjük el bogarászni, akkor bizonyára túl sok időnk lehet. A gyűjtésből egy rakás olyan hétköznapi (használati) tárgy kerülhet elő, amire elsőre…
Magyarországon játszódó, jellegzetes hazai környezetbe helyezett sci-fi regényt nem is olyan régen olvashattunk (Veres Attila: Odakint sötétebb), most pedig itt egy újabb lehetőség. Az 1973-ban született Székelyhidi Zsolt eddig leginkább…
A címet olvasva talán a krimiirodalomban jártas olvasóink azt hihetnék, hogy a Serial Chillers rovat főszereplője ezúttal a belga detektív, Poirot lesz. Agatha Christie 1936-os regényében az általa üldözött gyilkos…
Hosszabb szünet után újra jelentkezik a ParaHelyek rovat. Most is – ahogy kedves olvasóink már megszokhatták – egy hátborzongató és titkokkal teli objektumról lesz szó, amely az egykori Szovjetunió területén…
Ki számolja már, hogy tetemes adótartozása miatt zsinórban hányadik vállalhatatlan produkcióval hozható összefüggésbe az egykor még filmekben szereplő és színészként emlegetett Nicolas Cage neve. Persze most is akadnak kivételek (Mandy…
Az Astron-6 nevű filmes csoportosuláshoz tartozó Steven Kostanski (Manborg, The Void, Leprechaun Returns) most sem hazudtolta meg magát: aki látta már a kanadai független filmes korábbi produkcióit, az nagy vonalakban tudja,…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Számtalan horrorfilm helyszíne az erdő, de ezúttal nem kísértetek, gyanús szekták vagy misztikus ősi istenségek lakják. A Backcountry című film ennél sokkal valóságosabb, földhözragadtabb szörnyűségeket kínál. Az azóta hírnevet szerzett Adam MacDonald első rendezése egy igaz történet feldolgozásán keresztül mutatta meg nekünk: az anyatermészetet érdemes tiszteletben tartani.
Az elmúlt évek sorozatdömpingjében igazi gyöngyszemek akadnak az európai gyártású művek között is – gondoljunk csak a német Darkra, a francia Marianne-ra, az izlandi Gyilkosság Reykjavíkbanra, vagy a spanyol A nagy pénzrablásra. Mai cikkünkben egy francia-belga kooprodukciót mutatunk be, a Zone Blanche-t.
Ha nincs az N-betűvel kezdődő streaming szolgáltató, akkor több mint valószínű, hogy csendben elmegyek ezen lengyel slasher mellett, sőt szerintem nem csak én, hanem Ti is, Kedves Olvasók, méghozzá elég sokan. Borzasztóan semmitmondó plakátja miatt sem biztos, hogy megnéztem volna ezt a táborozó tinédzserekkel operáló, sajátos lengyel Wrong Turn átiratot – legyen elég annyi, hogy Netflix szócska nálam átbillentette a mérleget a produkció csekkolásának javára. (more…)
Imádok ritkaságokra, kevéssé ismert dolgokra szert tenni. Kijelentésem egyaránt vonatkozik horrorisztikus filmekre és könyvekre egyaránt. Itt van például a 2001-ben elhunyt Richard Laymon vékonyka kötete, amely a szerző szerint kis híján derékba törte karrierjét. A nyolcvanas és a kilencvenes években leginkább az ún. splatterpunk zsánerében alkotó írótól eddig csak egy-két novellát olvastam, illetve valamikor még fiatalkoromban a Vidámpark című regényét, úgyhogy itt volt a nagyszerű alkalom, hogy felfrissítenem a vele kapcsolatos élményeimet. (more…)
Nem kell ahhoz önjelölt biológusnak lenni, hogy megbizonyosodjunk az erszényes (vagy közismertebb nevén: tasmán) ördög létezéséről. Az egykoron Ausztráliában is őshonos, de vadászat által a kontinensen kipusztított emlőst 1941 óta hivatalosan is védetté nyilvánították, és mára megfogyatkozott populációja már csak Tasmánia szigetén lelhető fel. Filmünk készítőinek pedig ennyi információ sem kellett, hogy vérre éhes CGI-kreatúrákat szabadítsanak e televízióra készült produkcióban. (more…)
M. Night Shyamalan-énál kevés rapszodikusabb rendezői, írói teljesítménnyel találkozhatunk Hollywood jelenkori történetében. A skála egészen a thriller műfaját újraértelmező és újraélesztő Hatodik érzék-től (The Sixth Sense – 1999) a katasztrófafilmek legklisésebb elemeit egyetlen filmben felvonultatni képes Esemény-ig (The Happening – 2008) terjed. Ha az utóbbi évek két jobban sikerült alkotását nem számítjuk (The Visit – 2015, Split – 2016), Shyamalan rendezői karrierjének megítélése a kezdeti nagy és megérdemelt sikerek után jóformán folyamatos zuhanásban van. Az általa rendezett filmek sorában ott találjuk a 2004-es A falu-t (The Village) is, mely mintha a rendező karrierjének inflexiós pontjában helyezkedne el. Előtte a még bőven nézhető és élvezhető Jelek, utána pedig a Lány a vízben (Lady in the Water – 2006), mely mintha arra lett volna hivatott, hogy magába sűrítsen mindent, amit nem szerettünk Shyamalan korábbi filmjeiben. A falu nem csak történetileg helyezkedik el az indiai származású író-rendező karrierje középpontjában, de önmagában is egy felemás alkotás: egyrészt még bőven magán viseli azokat a jegyeket, ami miatt annyira kedveltük Shyamalan korai filmjeit, de már felsejlenek azok a problémák is, amelyek miatt utálunk mindent – én legalábbis mindenképpen -, ami a nevéhez fűződik ettől a ponttól kezdve. (more…)
Ezt a teljesen infantilis horror-komédiát az azóta inkább a videó-szekcióban mozgó Rolfe Kanefsky élete első alkotásaként mintegy 18 évesen írta, és két évvel később rendezte meg. És bár mostani szemmel nézve elég béna és amatőr lehet, azért akad benne benne viccesnek tűnő rémfilmes paródizáció, ami a retro-rajongóknak kellemes kikapcsolódást nyújthat! (more…)
Amikor különleges és ritkaságszámba menő külföldi alkotásokat kerestem a neten, és szűkítettem kissé a találatokat az ázsiai címszóval, szemembe ötlött ez a hindi remekmű. Bár a bollywood-i szócska mindent elmond a produkció jellegéről, no meg a több mint kétórás játékidő is önmagáért beszél, egy életem egy halálom alapon mégis bepróbálkoztam, hátha valami csoda folytán kellemeset fogok csalódni. (Persze, ez esélytelen volt.) (more…)
Egy elcseszett kísérlet végeredménye ez a félig ember, félig nyúl teremtmény, amely mindenre ráveti magát, ami kicsit is hasonlít arra a bizonyos női nemi szervre, amit most nem írhatok ki; amit pedig egyszerűen nem tud megkettyinteni, azt simán lehenteli! Joonas Makkonen 2011-ben készült rövidfilmjének egész estés változata – ha lehet így fogalmazni – még szexőrültebb, és még durvábban szórakoztató üzemmódba kapcsolt, szóval aki nem érzi magát egy kicsit sem nyuszinak, az gyorsan megnézi ezt a finn produkciót! (more…)
Én csak egy szimpla szörnyfilmet szerettem volna nézni, mert hát a mű néhány mondatos bevezető szövege is ezt sugallta. Éjnek évadján anya és lánya hajt keresztül az erdőn, amikor elütnek valamit. A kocsinak annyi, a segítség útban. Viszont a sötét fák rejtekéből előkerül valami sejtelmes szörnyűség… Helyette viszont kaptam egy végtelenül lassan csordogáló, mindamellett unalmas kamaradrámát, megspékelve egy (talán gorillaszerű) low-budget kialakítású monszterrel. (more…)