Azilum különszám: Árnyak az időn túlról 3. (szerk. Somogyi Gábor)
Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent antológia harmadik (és egyben záró-) kötetében a nyolcvanas évektől egészen napjainkig fellelhető kozmicista és weird tematikájú írásokból válogattak. Olyan általam is ismert és/vagy kedvelt kortárs alkotók tollából, mint Thomas Ligotti, China Miéville, Charles Stross vagy Alan Dean Foster. (more…)
Bár úgy tűnhetett a weird és lovecraft-i témájú amatőr írásokat felkaroló Black Aether a hatodik száma után egy időre leállt (vagy legalábbis hosszabb szüntet tart), szerencsére a magazin fenegyereke, Tomasics József nem adta fel, csupán egy másféle formátumban gondolta tovább a dolgokat. A recept tehát ugyanaz maradt, vagyis Lovecraft nyomvonalán haladó kozmicista és weird novellákat olvashatunk, csak a több hasábra tördelt, nagyobb méretű fanzine alakja helyett egy vastagabb (több mint háromszáz oldalas) könyvformában kapjuk meg a természetfeletti borzalmak hiánypótló adagját.
Farkas Balázsnak eddig három könyve jelent meg kisebb kiadóknál, több novelláját olvashattuk a Black Aether hasábjain, most pedig egy weird kisregény érkezett tőle a Polip jegyében. Többek között megtudhatjátok, hogy mit nyújt egy igazán jó horror, miért aktuálisak még mindig Lovecraft írásai, mennyire bátor vállalkozás a novelláskötetek és a fanzinek birodalma, valamint hogy hogyan áll össze egy Irvine Welsh-regény, egy Cthulhu-gyűjtemény és egy Salento-útikönyv egy kozmicista gondolatokkal is operáló kisregénnyé. 
Eredetileg egy modern és poszt-modern szövegeket tömörítő, vegyes műfajú lapnak indult, aztán találkozott a bizarro műfaj honi képviselőjével, Komor Zolival, és mondhatni (el)borult a terv. Megszületett a hangzatos Robotcigány, melynek nem titkolt célja, hogy káoszt és pusztulást hozzon a kortárs irodalmi életre; egyébként pedig szerinte nácikkal és seggekkel mindent könnyebb eladni. A nyolcvanas-kilencvenes évek garázs-tipográfiájával hódító fanzine főszerkesztőjét, és egyben önjelölt dizájnerét, Dajka Gábort faggattam. 
A már lassan 10. számánál járó Azilum olyan irodalmi fanzinként definiálja magát, mely nem csak és kizárólagosan Lovecraft-ről szól, hanem gyakorlatilag magáról a lovecraft-i stílusról és szubkultúráról, vagyis leegyszerűsítve ezen tematika holdudvaráról. A megjelent írások műfaja is rendkívül sokszínű, legyen az ismeretterjesztő cikk, interjú, esszé vagy kritika, de a kiadványok szintén fontos részét képezik a magyar nyelven eddig még meg nem jelent művek. Közel háromszáz oldalas különszámukban pont ez utóbbiak kaptak most lehetőséget. 
am nagy újságolvasó. Elvétve egy-egy volt a kezemben, de hiába volt meg mindig is bennem a filmek iránti érdeklődés, még a megannyi filmes magazin közül sem vásároltam soha rendszeresen. Az én viselkedésem is tünete és oka a nyomtatott sajtó leáldozásának – az egyszeri olvasó, ha rendelkezik internetkapcsolattal és a megfelelő készülékkel, bárhol, bármikor kielégítheti kíváncsiságát. 