Az 1978-ban született Blake Crouch neve talán (már) nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára. A szenzációs Wayward Pines–trilógiát követően egymás után fordították le magyar nyelvre a munkatempója miatt az újkori…
Joggal mondhatjuk, hogy a Camp Blackwood – vagy ahogy jobban ismerjük: Camp Blood – minden valaha is nézőközönség elé került trash-franchise egyértelműen legótvarabbika egyszerűen elpusztíthatatlan. Mégpedig abban az értelemben, hogy…
Az elmúlt évek sorozatdömpingjében igazi gyöngyszemek akadnak az európai gyártású művek között is – gondoljunk csak a német Darkra, a francia Marianne-ra, az izlandi Gyilkosság Reykjavíkbanra, vagy a spanyol A…
Szokásomtól eltérően ezúttal kissé megkésve kezdtem bele a James S. A. Corey azonos című regényciklusából készült űropera-sorozat legújabb évadába, hiszen az utolsó rész már február elején elérhetővé vált a Prime…
Ha kedvenc műfajunk egyes alkotásaiban az életre kelt tárgyak listáját kezdjük el bogarászni, akkor bizonyára túl sok időnk lehet. A gyűjtésből egy rakás olyan hétköznapi (használati) tárgy kerülhet elő, amire elsőre…
Magyarországon játszódó, jellegzetes hazai környezetbe helyezett sci-fi regényt nem is olyan régen olvashattunk (Veres Attila: Odakint sötétebb), most pedig itt egy újabb lehetőség. Az 1973-ban született Székelyhidi Zsolt eddig leginkább…
A címet olvasva talán a krimiirodalomban jártas olvasóink azt hihetnék, hogy a Serial Chillers rovat főszereplője ezúttal a belga detektív, Poirot lesz. Agatha Christie 1936-os regényében az általa üldözött gyilkos…
Hosszabb szünet után újra jelentkezik a ParaHelyek rovat. Most is – ahogy kedves olvasóink már megszokhatták – egy hátborzongató és titkokkal teli objektumról lesz szó, amely az egykori Szovjetunió területén…
Ki számolja már, hogy tetemes adótartozása miatt zsinórban hányadik vállalhatatlan produkcióval hozható összefüggésbe az egykor még filmekben szereplő és színészként emlegetett Nicolas Cage neve. Persze most is akadnak kivételek (Mandy…
Az Astron-6 nevű filmes csoportosuláshoz tartozó Steven Kostanski (Manborg, The Void, Leprechaun Returns) most sem hazudtolta meg magát: aki látta már a kanadai független filmes korábbi produkcióit, az nagy vonalakban tudja,…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
A harmadik évadát záró Serial Chillers rovat 2020. utolsó megjelenésére nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy minden idők legelső sorozatgyilkosának történetét tárja az olvasók elé. Hasfelmetsző Jack ikonná vált az elmúlt másfél évszázad alatt, aminek oka egyértelmű: sosem kapták el.
A Serial Chillers rovat ezúttal az 1940-es évek végére kalauzolja olvasóinkat egy olyan történet bemutatásával, ami mai szemmel nézve is szolgálhat tanulságokkal. „Nem vagyok átlagos gyilkos!” – állította Raymond Fernandez, letartóztatása napján a michigani rendőröknek. A karcsú, jól öltözött, kopaszodó férfi egy kis széken ülve számolt be nekik „kalandjairól”, melyeket a szex, a bűn és a gyilkosságok világában tett. Időről időre megtörölte gyöngyöző homlokát egy fehér zsebkendővel, amelyet társa, Martha Beck biztosított számára, míg tágra nyílt, csodálattal telt szemekkel nézte a férfit. Órákig tartott, míg mindent elmondott a történetről, amely felért egy a megtévesztés, csalás, és árulás labirintusában való bolyongással, ami vélhetően 17 nő halálát eredményezte. A sajtó a párosnak a „lonely hearts killers” nevet adta, amit fordíthatunk a magányos szívek gyilkosaiként, vagy társkeresős gyilkosokként. Perükre 1949 nyarán került sor Bronxban. A történet bizarr szexuális részletei óriási felháborodást keltettek, és az évtized egyik legnagyobb érdeklődését kiváltó ügyévé tették.
A Serial Chillers nem először merészkedik gyilkos párok történetét körüljárni, melyek különleges párkapcsolati dinamikájukat tekintetbe véve sokszor még mélyebb borzalmakat rejtenek, mint a magányos elkövetőké. A legtöbb esetben ilyenkor az áldozataikon felül a kapcsolat egyik tagja maga is áldozatnak tekinthető, akit a dominánsabb fél vesz rá a szörnyűségek elkövetésére; de ahogyan a West házaspár, vagy a Moors-gyilkosságok esetében is történt, olykor nehéz kideríteni, valójában mennyire állt a másik fél befolyása alatt a gyengébbnek tűnő szereplő. Nincs ez másként jelen történetünkben sem: Karla Homolka és Paul Bernardo sokáig olyan tökéletes képet sugároztak magukról, hogy amikor rémtetteikre fény derült, a sajtó gyakran hivatkozott rájuk „Barbie és Ken”-ként.
A Serial Chillers rovat ezúttal egy nem hagyományos értelemben vett sorozatgyilkos ügyét tárgyalja. Az Unabomberként ismert Ted Kaczynski húsz éven keresztül küldött levélbombákat, melyekkel három embert megölt, további huszonhármat pedig súlyosan megsebesített. Különös ismertetőjegye, hogy Kaczynski sok szempontból tekinthető inkább terroristának, semmint sorozatgyilkosnak – tetteit ugyanis nem a kéjvágy, hanem az ideológia motiválta.
A Serial Chillers rovat ezúttal a brit kriminalisztika egyik leghírhedtebb esetével foglalkozik, a mocsári- vagy lápi gyilkosságoknak fordítható, de általánosan Moors-gyilkosságokként hivatkozott bűnüggyel, melynek elkövetői Ian Brady és Myra Hindley voltak. A kriminológiában külön kategóriát képviselnek a párok, különösen a szerelmespárok által elkövetett gaztettek melyeknél jellemzően a domináns fél befolyása veszi rá a gyengébbik szereplőt, hogy részt vegyen azokban. Kivételes esetek azok, amelyekben a páros mind a két tagja azonos mértékben elvetemült. Hogy melyik igaz Brady-re és barátnőjére, Hindley-re, máig kérdés.
A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a bostoni fojtogató vagy a Zodiákus gyilkos mellett szintén popkulturális tényezővé vált. Bár Charles Schmid nem büszkélkedhet olyan elhíresült tettekkel, vagy olyan sok áldozattal, mint előbbiek; tettei nem kevésbé gyomorforgatóak. Alakja olyannyira sztereotipikus, hogy nem volt nehéz meghatározó karakterré válnia, melyből számos film és irodalmi mű merített a későbbiekben.
A Serial Chillers e hónapban – így Halloween közeledtével – olyan gyilkosokat választott témájául, akik vámpírnak képzelték magukat, vagy legalábbis akként tűntek fel a világban. Átfogó cikkünkben a vámpírok legendáját igyekszünk körbejárni, de a Serial Chillershez méltóan megmaradunk a realitás talaján, így szó esik majd a témakör pszichiátriai vonatkozásairól is.
Rovatunk ehavi állomásának főszereplője egy olyan kéjgyilkos, aki Guinness rekordot is döntött, bár nem egészen abban, amiben szeretett volna. John Wayne Gacy munkásságáról elég sokat tudunk, de mégis a legtöbb információ arról az időszakról áll rendelkezésünkre, amikor már sejtették, hogy valami komoly dolgot követett el. Annak ellenére, hogy az letartóztatása előtti napokban folyamatos megfigyelés alatt állt, csupán egy véletlennek köszönhető, hogy végül elkapták; könnyedén kicsúszhatott volna a rendőrök kezei közül. Igyekszünk hiteles képet festeni arról, akit sokan csak „Ezredesként”, mások pedig Pogoként, a bohócként ismertek. (more…)
Elcsépelt kijelentésnek hangozhat, hogy igaz történetből könnyű filmet készíteni, hiszen minden körülmény és részlet ismert, még komolyabban a forgatókönyvön sem kell dolgozni, legalábbis sok fantázia nem szükségeltetik hozzá. Pontosan ezért van az, hogy a sorozatgyilkosok munkásságáról annyira kevés értékelhető alkotás született, mert a száraz tények maximálisan egy jegyzőkönyvben működhetnek, a vásznon iszonyatosan unalmasak. Ezért rendhagyó módon Serial Chillers rovatunk mostani állomásán az American Horror Story-ról fogok elmélkedni. Ugyan kézenfekvő volna, ha John Wayne Gacy esetében a Freak Show-ról írnék, azonban ezt már megtették előttem, és abban a sorozatban nem is igazán domborodott ki a karakter lényege, csupán az ambivalens hozzáállásunkat igyekezték alátámasztani a bohócok felé. Ennél sokkal izgalmasabb a Hotel évada, hiszen ott kicsivel mélyebbre merültek a sorozatgyilkosok elméjébe, anélkül, hogy ezt sokan észrevették volna – emiatt bírálták is őket.
A legelső Gacy-filmet is elővettük nektek, bár előre jeleztük, hogy a Guiness Rekordot tartó sorozatgyilkos életéről és munkásságáról nem születtek túlságosan erős alkotások. Pedig rengeteg potenciál volna ebben a kissé bizarr sztoriban, így egy forgatókönyv írót és egy rendezőt is várunk, hátha egy okos, igényes feldolgozás is születik belőle a jövőben. Addig is az Elkapni a gyilkost címet viselő műre fogunk koncentrálni, legalábbis egyetlen cikk erejéig mindenképpen kitérünk rá.