The Hunt (2020) (Vadászat)
A filmtörténelemben időről időre felbukkannak hányatott sorsú alkotások, melyekkel rendkívül mostohán bánt az élet. Legyen ez elátkozott forgatás (pl. Az ördögűző, Poltergeist – Kopogó szellem), sokszor eltolt premier (pl. Az új mutánsok) vagy az aktuálpolitikai helyzet miatt a fiók mélyére süllyesztett darab. Mostani kritikám tárgya ez utóbbi kategóriáknak az egyik nagy vesztese, ami azért is különösen fájó, mert a Vadászat egy veszettül szórakoztató és véres film lett.
Mikor zsenge gyermekkoromban megismerkedtem a Universal Pictures ’30-as, ’40-es évekbeli horrorfilmjeivel, egy gondolat folyton nyugtalanított: hogy-hogy nem látom a nagy Lugosi Bélát az eredeti Draculán kívül az erdélyi gróf szerepében, hiszen a vámpír történetét számtalanszor folytatták, ráadásul nem egyszer került szembe a klasszikus horrorok többi nagy szörnyetegével, mint a Farkasemberrel vagy Frankenstein szörnyével. Az indok természetesen nagyon prózai volt: hazánk egyik legnagyobb színésze kerülte Drakula szerepét, nehogy beskatulyázzák ebbe a szerepbe, melyet végül olyannyira nem sikerült elkerülnie, hogy az általa megformált karakter jelmezében temették el 1956-ban. Ennek ellenére az eredeti, 1931-es 
Dracula. A név mely számtalan színészt, rendezőt, átlagembert megihletett és megrémített az elmúlt évszázad folyamán. Az erdélyi gróf történetének számtalan feldolgozása született, illetve karaktere boldog-boldogtalan szörnyfilmben szerepel mind a mai napig. A ’70-es években népszerűsége folytán számtalan B-filmben megjelent, így a Universal Pictures elérkezettnek látta az időt és feldolgozta 1931-es, Lugosi Béla Dracula adaptációját. A szörnyet Frank Langella formálta meg a John Badham által rendezett változatban. 
Mindössze két évvel a Múmia sorozat felélesztése után folytatódott Kharis, az egyiptomi élőhalott története. A rongyokat ezúttal nem kisebb színészre, mint Lon Chaney Jr.-ra tekerték fel, aki már hírnevet szerzett magának egy évvel korábban a Farkasember főszereplőjeként. Mindemellett a maszkmesteri munkát a Frankenstein által világhírűvé vált Jack Pierce-re bízták, így minden adott volt, hogy Harold Young alkotása egy nagyszerű folytatása legyen az egyiptomi szörnyeteg történetének. Azonban a mű sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 
A napokban debütál a Universal Pictures legújabb durranása, a Múmia című film, mellyel elindítják az úgynevezett Sötét Univerzumot, mely olyan klasszikus szörnyetegek közös világa lesz, mint Frankenstein mennyasszonya, a Fekete lagúna teremtménye és természetesen jelen cikkünk tárgya, a Múmia. A stúdió nem titkolt célja ezzel egy közös univerzum, a Marvel illetve a DC példáját követve, amely talán felidézi és tiszteleg a ’30-as, ’40-es évek nagy filmjei előtt. Mint minden ilyen univerzum-indító alkotáson, a Tom Cruise és Russel Crowe által fémjelzett Múmián is hatalmas nyomás volt. Lássuk tehát, hogy sikerült a Universal startja, melyet a Star Trek filmekben is jelentősen közreműködő Alex Kurtzman rendezett. 
1940-re beindult a Universal Pictures szörnygépezete, egymás után ontották a horrorfilmeket, ráadásul a Draculának már egy, a Frankensteinnek pedig két folytatása is készült, és tervben volt már egy újabb szörnyeteg, a Farkasember bemutatása. Ideje volt tehát, hogy elővegyék a porosodó polcról egy másik sikeres alkotásukat, a 8 évvel korábban Boris Karloff által fémjelzett Múmiát. Azonban ahelyett, hogy folytatást készítettek volna, Ben Pivar rebootolta a szériát, és bemutatta a filmtörténet egyik legfelkapottabb élőhalottját, Kharist. 
A legenda szerint hazánk Drakulája, Lugosi Béla azért dobta vissza 1931-ben a Universal új dobásának, a Frankenstein-nek a főszerepét, mert szerinte az nem áll többől, mint hörgésből, így ez a ’hálátlan’ szerep egy skót színésznek, Boris Karloff-nak jutott. Egy évvel később, a film sikerén felbuzdulva a stúdió egy újabb szörnyfilmet készített, melynek főszerepét szintén Karloff kapta. A mű egy teljesen egyedi történet volt, szemben a regényadaptáció Drakulával és Frankensteinnel, melyben Karloffnak egy régen halott egyiptomi főpapot kellett alakítania, így végre bebizonyíthatta, hogy nem csak hörgésre képes. 
