Breach (2020)
Ugye milyen vagányul hangzik, ha azt mondanám, hogy ebben a szki-fi/horrorban a most hatvanöt éves Bruce Willis egy galaxist éppen átszelő űrhajón élienekkel harcol?! Ja, nem. Gyakorlatilag bármelyik véletlenszerűen kiválasztott, nyugdíjkorhatárban lépett egykori akciósztár helyettesíthetné, annyira nem ad hozzá semmit a cselekményhez. Talán még ez egy kisebb baj, merthogy ebben a produkcióban olyan szinten nincs semmi átgondolva (vagy talán a forgatókönyvnek csúfolt filléres jegyzet készült el néhány óra leforgása alatt??), hogy B-filmnek hívni is már egészen magasztos. De mégis, hogyan lehetséges ez?! (more…)
Imádom az iMDb által bedobott ajánlásokat. Mostani cikkem alanyát is valahol a Killer Pinata, a 
Azt nem mondhatnám, hogy idén eddig hülyére kényeztettek volna minket a stúdiók igazi, vérbeli sci-fikkel, éppen ezért szerepelt már a várólistámon régóta a tavaly a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon ugyan már bemutatott, de kis hazánkba csak idén júniusban megérkezett High Life, avagy a rendkívül fantáziadús és egyáltalán nem az Interstellar (Csillagok között) magyar címére utalni kívánó Csillagok határán. Bár sejtettem – amire a magyar címválasztás is talán utalni kíván -, hogy ezúttal is valami romantikus és/vagy melodramatikus sci-fi ötvözetet kapok majd, azért reménykedtem, hogy valami jó is kisülhet még Robert Pattinson, Mia Goth (Marrowbone, Cure for Wellness, Suspiria), Juliette Binoche és tavaly a Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai között szereplő francia illetőségű rendezőnő, Claire Denis együttműködéséből. Annál is inkább, mivel olyan hírek kaptak szárnyra a torontói fesztiválvetítés kapcsán, hogy a filmről többen kivonultak menet közben, hiszen érzékeny lelkük nem volt képes megbirkózni a film felkavaró és provokatív voltával, miközben a kritikusok jobbára pozitív nyilatkozatokat tettek a vetítést követően. Hát, ezek után talán egy kissé másra számítottam…
Mostanság az a nagy harci helyzet, hogy szinte egymást érik a könyves és/vagy képregényes adaptációk. Ez persze nem baj, hiszen ha valaki nem szeret olvasni meg lapozgatni, attól még odaülhet a képernyő elé, hogy valamelyik jól menő kábelcsatornán lássa viszont, hogyan sikerült átdolgozni egy-egy a hazai tábor számára ismert (vagy éppen még ismeretlen) irodalmi művet. Ez történt a jobbára még mindig csak a Trónok Harcáról ismert George R. R. Martin egyik korai, 1980-ban készült sci-fi kisregényével. 
Azt gondolná az ember, hogy Svájc első egész estés sci-fi filmjére azért csak emlékszik, ha valóban látta már. Úgy néz ki, nekem sikerült rácáfolnom az elméletre, ugyanis szentül meg voltam győződve róla a minap, mikor leültem – az akkori legjobb tudomásom szerint újra leültem – megnézni a Cargo-t, hogy én ezt bizony láttam már valamikor, évekkel ezelőtt. Lehet, hogy a címe teszi – nemrég volt szerencsém a 
Szerkesztőségünk már vagy lassan egy hónapja tűkön ül(t) az új Alien mozifilm iránti izgalmában, ezt kár is tagadni. Ebben a felfokozott lelkiállapotban talált ránk (vagy mi találtunk rá?!) egy egészen friss, szintén idegen lényekkel operáló, sci-fi tematikájú szabaduló-játék, melyben konkrétan meg kell lógni egy csészealj fedélzetéről, különben elég rosszul jártok, ugyanis kísérletezni kezdenek veletek! 
