Return of the Living Dead: Necropolis (2006)

A Return of the Living Dead széria, ha nem számoljuk a kissé gyenge második részt, egész jól sikerült, ötletes, szép volt, és igen egyedi ábrázolásban mutatta be minden horrorrajongó kedvenc tömegkaraktereit, a zombikat. Igen ám, viszont néhány feltörekvő filmes, köztük Ellory Elkayem rendező, akinek addig a Mérges pókok (Eight legged freaks) volt a legnagyobb alkotása, a gyors siker és a nagy gázsi érdekében úgy döntöttek, feltámasztják a szériát, aminek a végeredménye két mérsékelt sikerű, borzasztó minőségtelen múltidézés lett. Jöjjön, aminek jönnie kell, lássuk, hogyan kell legendákat gyalázni!

Nyitó képsorainkban megismerhetjük a hatalmas Hybra-Tech céget, ami mindennapi termékek mellett a hadsereget látja el felszerelésekkel, édességeket gyárt, és zombivírussal fertőzötteket pusztít el (igen, ez elvileg egy reklám, ami a filmben még többször feltűnik, és a korábbi hatalmas titkolózással szemben nyíltan beszélnek benne a zombikat gyártó Trioxin vegyszerről). Váltás, a Hybra-Tech egyik tudósa ukrán fegyverkereskedőkkel utazik Chernobylba (mert ha valahol már van egy pokolian veszélyes természeti katasztrófa, nyugodtan mellé, jelen esetben bele lehet pakolni egy másikat), hogy megvegye tőlük a hat utolsó hordót a konzervált hullákból. Az adásvétel során ugyan történik egy kis hiba, az egyik eladó ugyanis megfertőzi magát a cuccal, majd felfalja társa agyát, de a tranzakció sikeres, tudósunk vígan hazaindul, mi pedig megtudjuk, hogy az előző részekkel ellentétben a zombik ellen most már tökéletesen működik a sima, mezei fejlövés is. Őrült professzorunkat amúgy Charlesnak hívják, és ő neveli a két unokaöccsét is, akiknek szülei egy évvel korábban meghaltak egy balesetben, és míg a fiatalabb csak simán megkattant (irritálóbb a kölyök, mint Jesse a második részben), az idősebb, Julien, magát emészti a történtek miatt. Gimis klisékből álló környezete pedig ezt maximálisan leszarja, a felvidításának legjobb módjára egy kis motoros kaszkadőrködést találnak, de ennek során egyikük (csodák csodájára, pont az a srác, aki még genyózott is főhősünkkel) megsérül, és mentő viszik el. Csakhogy nem a kórházba, Charles bácsi ugyanis egy profi zombitenyésztelepet rendezett be a cég Nekropolisz nevű épületkomplexumában (arra viszont nem gondolt, hogy a gáz közben kiszivárgott, és megfertőzte a környéken élő hajléktalanokat), és a friss gazdatestek beszerzését úgy oldja meg, hogy betegeket raboltat a Hybra-Tech által birtokolt kórházak ápoltjai közül. Szerencsére az egyik csajszi, aki a gimi mellett profi biztonsági őrként dolgozik a cégnél, felfedezi, ahogy barátjukat a mentőből berakodják a kutatólaboratóriumba, majd a srácok egy mezei jelszótörő segítségével be is hackelik magukat a cég hálózatának legtitkosabb részeibe, ahol infókat találnak a Nekropoliszról. Ezt követően egy nagyon erőltetett montázs során felfegyverkeznek, és motorjaikkal elindulnak, hogy kiszabadítsák társukat. A dolog azonban később komplikálódik, ugyanis sikerül az összes zombit is kiszabadítaniuk, valamint Charles bácsi elárulja, hogy Julien szülei elvileg “életben” vannak az egyik laborban, úgyhogy meg kell őket menteni. A néző pedig, mire eljut eddig, valószínűleg már azért könyörög, hogy őt mentsék meg ettől a rettenettől.

Felesleges lenne kertelni: a Necropolis (a széria nevét szándékosan nem teszem ki, nem érdemli meg) egy pokolian szar film, függetlenül attól, hogy Az élőhalottak visszatérnek sorozat részének tekintjük, vagy nem. Olyan szép iskolapéldája annak, amikor egy tehetségtelen, sikerre és pénzre éhes stáb tőke, tehetség és egyedi ötletek nélkül próbál egy jól bevált névre alapozni, amilyet a Hellraiser kilencedik része óta nem láttam, és reménykedtem, hogy azon kívül nem is fogok. De hadd részletezzek csak párat abból a tengernyi baromságból és hibából, amiket ez a rettenet elsütött! Kezdjük a zombikkal: ahogy azt az előző bekezdésben is említettem, lassúak, ostobák és rémesen könnyen pusztulnak, az egyetlen dolog, amiben hasonlítanak a klasszikus trilógia élőhalottaira, az a jellegzetes hörgésük az agyért, és egy jelenet, amikor betelefonálnak több biztonsági őrért. Ennyi, olyan, mintha a készítők épp csak pár jelenetet néztek volna meg az eredeti filmből (de még inkább a második részből). Azonban nem csak a zombikkal van itt a gond, a főszereplőknek olyan szövegeik vannak, és olyan logikátlan az, amit csinálnak, hogy talán még Uwe Boll is újraforgatta volna a jeleneteiket. Hőseink nem veszik észre, hogy egyik társukat megharapták, és egy hatalmas gennyes duzzanat lüktet a nyakán. Amikor egyiküknek egy zombi kiharapja az agyát, még vitatkoznak, hogy visszamenjenek-e, mert lehet, hogy még él, és hiába gimnazisták, akik elvileg életükben először fognak fegyvert a kezükbe, profibbak a fejlövésekkel, mint a hadsereg black ops osztagjának tagjai. Ha pedig még egyetlen dolgot felhozhatnék, azok a szuperzombik, akiket elég nyilvánvalóan lemintáztak a Resident Evil: Apocalypse Nemesiséről (meg a Star Trek sorozat borgjairól), és annak ellenére, hogy pokoli keményen néznek ki, az egyiket cafatokra szedik egy gránáttal, egy másik pedig elektrosokkolja saját magát, ami jól mutatja, milyen értelmes és fenyegető példányok.

A film képminősége mellesleg olyan, mintha a legolcsóbb, családi felvételekhez sem használt kamerával forgattak volna, egyedül a zenéket (nameg az aránytalanul sok goret) tudom díjazni, kár, hogy általában a legrosszabb pillanatokban sütötték el előbbieket a készítők. De szót se többet. A Necropolis, ha kiadták volna nálunk, valószínűleg 200 forintos papírtokos DVD formájában látott volna napvilágot, és még úgy is sokallnám érte a pénzt. Nevetséges, szánalmas és felesleges kísérlet egy egykor nagy sorozat feltámasztására, kerüljétek el olyan messzire, mint amennyire azt a trioxinos hordókkal tennétek.

értékelés: 2/10

Zoo_Lee

Be the first to comment on "Return of the Living Dead: Necropolis (2006)"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.