Breach (2020)
Ugye milyen vagányul hangzik, ha azt mondanám, hogy ebben a szki-fi/horrorban a most hatvanöt éves Bruce Willis egy galaxist éppen átszelő űrhajón élienekkel harcol?! Ja, nem. Gyakorlatilag bármelyik véletlenszerűen kiválasztott, nyugdíjkorhatárban lépett egykori akciósztár helyettesíthetné, annyira nem ad hozzá semmit a cselekményhez. Talán még ez egy kisebb baj, merthogy ebben a produkcióban olyan szinten nincs semmi átgondolva (vagy talán a forgatókönyvnek csúfolt filléres jegyzet készült el néhány óra leforgása alatt??), hogy B-filmnek hívni is már egészen magasztos. De mégis, hogyan lehetséges ez?! (more…)
Ha már az aktualitást kiaknázva a Covid-járvány közepén hirtelen előbukkant a 
A globális vírushelyzetet meglovagolva az olcsó és rettentően gagyi produkciókat gyártó, videós szórakoztatásban érdekelt Full Moon stúdió szinte rekordidő alatt készítette el ezt a förmedvényt. Mint az előre sejthető volt, egy ilyen pár hét alatt összedobott munka nem a finoman szólva minőségi attribútumokkal fogja majd elkápráztatni a nézőket, de igazából nem is erre törekedtek. Egyetlen cél lebegett csak szemük előtt, hogy minél előbb kimaxolják ezt a mindenkit érintő témát; lehetőleg még azelőtt, hogy más is lecsap rá. De ennyire pofátlan végeredményre még a sokat próbált trash-rajongók sem számítottak… 
Bő egy év várakozás után megérkezett a tavalyi év egyik legjobb horror-sorozatának folytatása, a dél-koreai Kingdom második szezonja pedig pontosan ott folytatja, ahol az 
Mára már lerágott csont a zombi-téma, legalábbis nagy általánosságban nem tudnak újat mutatni azok a művek, melyekben egy zombiapokalipszis közepén találjuk magunkat. Sokféleképpen került már a téma feldolgozásra, amikor pedig egy-egy újabb mű kerül a palettára, már unottan húzzuk a szánkat, vagy éppen még adunk egy esélyt az újabb próbálkozásnak. Szerencsére az utóbbi esett meg a 
A Justin Cronin könyvtrilógiájából adaptált sorozatot, a The Passage-t háttértörténete alapján akár hányattatott sorsúnak is nevezhetnénk, pedig óriási várakozás és nagy ígéretek övezték. Az első 10 részt már magyar szinkronnal is megtekinthetjük, évadkritika következik.
Stephen King fiának negyedik (!) regényében egy poszt-apokaliptikus vízió tárul szemünk elé, melyben az emberiség nagy részét egy földönkívüli járvány, egy bizonyos T-limfocita fertőzés irtja ki; aki megkapja, annak tetoválásszerű sárkánypikkelyek keletkeznek a bőrén, és nemsokára öngyulladásban halálozik el. Főhősünk, egy az említett betegség tüneteit mutató, férje által elhagyott ápolónő dacolva a többség véleményével babát vár, és így találkozik egy rejtélyes tűzoltóval, aki állítólag kordiában tudja tartani ezt a halálos betegséget. 
„Zingaja” „Az anyád megette a kutyámat” „Még egy kis sodót?” „A bulinak vége” – csak néhány az azóta elhíresült örökzöldekből. Bizony, aki valaha is nézett horrorfilmeket, annak már mosolyra áll a szája, amint felidéződnek eme sorok a Hullajó című klasszikusból. 1992–ben egy akkor még karrierje kezdetén lévő rendező, bizonyos Peter Jackson – aki azóta levezényelte a Gyűrűk Ura trilógiát, elkészítette a King Kongot, majd egy másik Tolkien művet is – letette a modern zombihorror, illetve zombi vígjáték alapjait ezzel a remekművel. 
